2009. október 9-én súlyos betegségben elhunyt Reimholz Péter DLA, Kossuth- és kétszeres Ybl-díjas építész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára. Reimholz Péter 1942. június 3-án született Budapesten.
Halálának szomorú hírét két rövid szöveg és egy versidézet kíséretében tesszük közzé.
Szeptember végén, amikor egyre több felől lehetett hallani Péter betegségéről, az alábbi üzenetet küldte Mónus János:
A DOMUS lakberendezési áruház (XIII. Róbert Károly út - Lehel út sarkán, 1974) egyik tervezőjéhez
Nem tudom, hogy a „nagybetegség”-ben segítség-e, de szeretném tudatosítani most: a tervezéskor, annak idején, 30-40 évvel előrébb jártál, mint a kor. Akkori vallomásaid szerinti „plasztikus” tereiddel (melyek a környezethez formálódtak) és „kristályos” épületmezőiddel, melyek a rendeltetéshez, ideológiához kapcsolódtak, az azóta eltűnt aprómozaikokkal a plasztikus zónák homlokzatán és a nagytereken feszülő Glasal burkolatokkal. Ha az épületről ma terv készülne, 3D-ben, nem derülne ki a turpisság, hogy az eredeti 35 éves! (pedig ma minden olyan gyorsan öregszik, elévül...)
Mónus János építész
Kubinszky Mihály írja:
”Az évszázad végén az úgynevezett Hapimag apartmanházzal (1998) Reimholz Péter a budai várban, egy a második világháború óta tátongó foghíj igen sokáig akadozott-húzódott beépítésével olyan épületet alkotott, mely kiegyensúlyozottság, környezetbe illeszkedés, lépték, gondos részletképzés, belső térkialakítás és műemlékvédelem tekintetében egyaránt figyelmet érdemel. Reimholz Péter magát Jurcsik Károly tanítványának vallja...”
[VISSZATEKINTÉS A HUSZADIK SZÁZAD MAGYAR ÉPÍTÉSZETÉRE II.]
Petri György:
LABIRINTUS
Csak egy dologhoz van érzékem, ahhoz,
hogy fölleljem az életben mindazt, ami rossz.
Talán érzékem sincsen, csak eszem,
hogy tudjam: bármit teszek, rosszul teszem.
A labirintusból kiút nincs: csupán céltalan tovább.
Elvágom Ariadné fonalát.
[az AMÍG LEHET című kötetből, Magvető, 1999. Budapest]