Megtartott keret

A határozott építészeti állásfoglalás, a karakteres építészeti arculat úgy képes erősíteni a meglévő építészeti értékeket, hogy elkerül mindenféle erőtlenné váló, simulékony, a régihez hasonulni vágyó hozzáállást. • Sajtos Gábor írása a San Marco utcai diákotthon Tarnóczky Tamás által jegyzett bővítéséről.

Óvoda, általános iskola, speciális szakiskola, diákotthon, gyermekotthon és pedagógiai szakszolgálat a San Marco utcában.

Ellenpontokként, azonban szerves egységet képezve áll egymással szemben a San Marco utcai épületegyüttes régi és új épületszárnyai. A régi és az új épület azonos magasságú tömbjeit mintegy a terep részeként köti össze az új, magas épülettömegből kinövő, hullámzó tömeg.

Az óvodát, általános iskolát, speciális szakiskolát, diákotthont, gyermekotthont és pedagógiai szakszolgálatot magában foglaló épületegyüttes szellemileg közepesen sérült gyermekek elhelyezésére, nevelésére szolgál.

Az összetett funkció és a mai kor elvárásai nem tették lehetővé, hogy a századfordulós téglaépület és a kapcsolódó hetvenes években épült toldaléképület jelentős beavatkozás nélkül fennmaradjon. A régi épület „lepény” tömbjének elbontásával kiszabadult a századfordulós főépület tömege. A bővítés során a meglévő, megmaradó épületszárny kiegészült egy vele konkurálni nem akaró, építészeti karakterét viszont erősítő új épülettömeggel. A tisztán szerkesztett kialakítás olyan térbeli helyzetet teremt, amely egyértelműsíti az új építészeti arculat létjogosultságát.

Az épület erénye a tiszta és logikus koncepciójában, átláthatóan szerkesztett tömegében és funkcionális rendjében rejlik. Nem akar és nem is próbál túllépni a keretein a ház, nem akar többnek látszani, ezáltal minden a helyére kerül.

Az új épületszárny világos, vakolt tömege finoman ül a terepre, a régi épület homlokzata előtt érzékeny távolságra megáll. A két tömeg közötti hasíték fizikailag finoman elválasztja az épülettömegeket, viszont szellemi értelemben az építészeti gesztus által erősödik az összefonódás. A régi és az új épület összenő.

A részletgazdag téglaarchitektúrás főépület és a határozott vonalvezetésű, tömegformálást hangsúlyozó homogén, egybefüggő homlokzati felületekkel szerkesztett új épületrész kontrasztja egyértelműen jelzi az építészeti szándékot. Az új épületrész hosszanti hullámzó homlokzatát nagyvonalú gesztusok, kiharapások lazítják fel. A kontraszt a szerves kapcsolódást még tovább erősíti.

Az új, magas épületszárny földszintje az elkülönített megközelítésű óvodának, I., II. és III. emelete a kilenc lakásegységből álló, 90 fős diákotthonnak, a IV. és V. emeletén pedig az öt lakásegységes, 40 fő számára kialakított gyermekotthonnak ad helyet. A gyermekotthoni egységekben 8, a diákotthoniakban 10 gyermek elhelyezése biztosított. A diákotthon és a gyermekotthon lakóegységei függőfolyosóra néznek, így a gyerekek az iskolát csak a belső terek elhagyásával, külső téren át érhetik el. A szobák ablakai biztonsági okokból minimális méretűek, a szellőzés csak a kis résablakokon keresztül lehetséges. A kisméretű ablakok a nagyobb, ám rácsos ablakok lehetőségét váltották ki.

A megmaradó régi épületben az oktatási egységek, az Általános Iskola és a Speciális Szakiskola helyiségei kerültek elhelyezésre. Az alagsorban a szaktantermek, tankonyha, a földszinten a pedagógusi, adminisztrációs egységeken túlmenően könyvtár került kialakításra. Az I. és II. emeleten a tantermek és a csoportszobák kaptak helyet. A tantermekben kiscsoportos oktatás folyik (egy teremben 8 gyermekkel). Az épület alagsorában kapott helyet egy kisebb egészségügyi egység.

Az összekötő épületrész a közösségi tereknek ad otthont. Itt lett kialakítva az aula a hozzá kapcsolódó étkezővel és 300 adagos főzőkonyhával, a tornaterem és tornaszobák, valamint egy 25 méteres tanuszoda. Az étkező, a konyha, valamint a sportlétesítmények öltözői alagsori kialakításúak, a földszintről a fenti nagy terekbe csupán a lelátás biztosított (az elválasztott tiszta-piszkos útvonalak miatt). A terepépítmény ezen túlmenően átjárási kapcsolatot biztosít az iskola és a lakásegységek között, miközben magára fűzi a fent megnevezett közösségi tereket, valamint a nagyméretű szabadtéri sportudvart, mely egyéb szabadtéri rendezvények lebonyolítását is lehetővé teszi.

A San Marcó utcai iskola és diákotthon jó példája a régi és az új együttélésének, ahol a határozott építészeti állásfoglalás, a karakteres építészeti arculat úgy képes erősíteni a meglévő építészeti értékeket, hogy elkerül mindenféle erőtlenné váló, simulékony, a régihez hasonulni vágyó hozzáállást.

Bízzunk benne, hogy az építészetben rejlő erő, az épület architektúrájával, funkcionális rendjével, téri világával, és az itt jelentkező pozitív építészeti attitűd kisugárzása képes hozzájárulni a ház kis lakóinak fejlődéséhez!

Sajtos Gábor
fotó: Bujnovszky Tamás

Pályázati terv [2003]
Tarnóczky Tamás Attila
[országos, nyilvános, titkos tervpályázat, I. díj]

Engedélyezési és kiviteli terv [2004]

építészet:
Tarnóczky Tamás Attila – Építészkohó Kft.
Balázs Mihály DLA – Török és Balázs Építészeti Kft.
építész munkatársak: Tatár Balázs, Török Dávid
Belsőépítészet: Frank György – Arma Stúdió Bt.
Szerkezettervezés: Volkai János – TM Janeda Kft.
Épületgépészet: Kálmán Zsolt – Kálmán és Társai Kft.
Elektromos tervezés: Krén József – Elekt-Royal Kft.
Tűzvédelem: Mikola Zsolt – Mikola Systems Kft.
Szigetelések: Horváthné Pintér Judit – Pintér & Laczkovits Bt.
Kerttervezés: Hlatky Katalin – Liget-Terv Bt.
Művészettörténet: D. Mezey Alice, Springer Ferenc
Nyílászáró konzulens: Dömötör Álmos

Megvalósulás [2007–2008]

Kivitelező: IGN Zrt.