Méhkaptár a lombok között - Csémy Krisztián terve a Rózsadombra

A Rózsadomb Panoráma Projekt Tervpályázatra Csémy Krisztián a SZOT-épület korábbi homlokzati megjelenését radikálisan újraíró tervet adott be. A homlokzat sávosságát az építész egy méhsejtszerű struktúrára cserélte, amely különböző nézőpontokból más-más fényben, színben és felülettel látszik. A terv megformálását ökológiai szempontok is hangsúlyosan befolyásolták.

A homlokzati koncepció tervével több lakói, illetve szemlélői igényt igyekeztem egy egyszerű fogással kiszolgálni azon túl, hogy további építészeti problémákra is kerestem a választ:

• Az első látásra karakteres megjelenés további értékes részleteket hordozzon magában.
• A nagy épülettömeg legyen eliminálva délkeletről.
• A homlokzati zöldfelületek a lakókon túl a budapestieket is szolgálja.
• A homlokzat folyamatosan, naponta változzon (a szemlélő mozgásával együtt).
• A homlokzat éves szemléletben is változzon (a borostyán a környező zölddel változik a évszakonként).
• A használt anyagok, felületek és szerkezetek egymást erősítve tükrözzék a lakóegységek luxusát.

Az épület új homlokzati kialakításával igyekeztem a rózsadombi közegbe vésett SZOT-szálló hangulatát egy kortárs megoldásra váltani. A rózsadombi elhelyezkedés miatt az épület egy nagyon hosszú budapesti Duna szakaszról látható. Mivel kelet illetve délkelet irányból a tömeg a legnagyobb felületét mutatja, ráadásul egy erősen zöld és fás környezetben van, igyekeztem azt ebbe a közegbe szervesen beleépíteni.

A megoldást egy egyszerű, a hologramhoz hasonló jelenség inspirálta. A homlokzat Duna felé nyíló részeit méhsejtszerű struktúrával láttam el. A szövetben lévő méhsejtek bizonyos belső felületeit szabályszerű rendszerben képeztem ki, melynek köszönhetően az épület a dunai szakasz különböző részeiről mindig más fényben, színben és felülettel tűnik fel.

A struktúrában kaptak helyet azok a rozsdamentes acél virágágyások, melyekből futó növényzettel (pl. borostyán) képezhetőek a sejtek északi falaira és mennyezetére futtatott zöldfelületek. Ezt a megoldást szabályszerűsíteni kell a lakóházon belül. Fontos, hogy a sejtek déli falfelületei és mennyezetei mindig fehéren maradjanak. A tömegképzésnek köszönhetően északkeleti irányból egy kissebb tömegű, azonban erős karakterrel bíró épület hatását kelti a megoldás.

Formájában a nyugati homlokzat szerves folytatása a többinek, melyen teraszokat és árnyékolórendszereket alakítottam ki a domb felé néző szobákhoz. A nyugati és az északi a homlokzaton az erkélylemezt 2 méterre engedtem ki a homlokzathoz képest. A keleti, illetve a déli homlokzatra tervezett balkonlemezeket további 1 méterrel bővítettem a méhsejt struktúrájával, ahová a virágágyásokat helyeztem.

A méhsejt szerkezete az épület tömege előtt álló vasbetonszerkezet, mely kialakításával és osztásaival az épület tartószerkezetét és lakáskiosztását követi. Az egymás melletti lakások panorámás teraszait tömör 10 cm vastag paravánnal választottam el, melynek teljes felületére diófa borítást terveztem. Az 5. penthouse szint teraszai csak részben fedettek, árnyékolásukat kihúzható napvitorla árnyékolók biztosítják.

Az épület legfelső szintjének, mint ötödik homlokzatnak a kialakítása szintén a méhsejt rendszerre épül. A sejtek belsejének kiképzését extenzív zöldtető alkotja. A garázsszint fölötti zöldtetőt a nyugati homlokzat mintájára osztottam. A zárt cellákban váltakoznak a virágágyások illetve a füves részek.
A nagy üvegfelületű, vékony keretes nyílászárók a Josko gyártótól valók, ugyanúgy mint ahogy a nyugati oldalon lévő lamellás árnyékolórendszer. Minden teraszrészt üvegkorlátot kapott.

Csémy Krisztián