Épületek/Lakóépület

Mélázóhely az erdő mélyén - H lakóháza

2012.08.08. 14:08

Új ház - immár a harmadik változatban - épült Sóskúton, az erdő ölelésében, 3000 tő levendula és egy kecskefarm szomszédságában. Az építészeti-belsőépítészeti tervek Dévényi Tamás nevéhez fűződnek, a kivitelezés házilagosan zajlott – nagyrészt helyi anyagokból, akácfa, zsindely és fémlemez felhasználásával, hagyományos szerkezetekkel, magastetővel és alacsony energiaveszteséggel. Az idilli helyszínt és a végeredményt Bujnovszky Tamás fotóival mutatjuk be.

Három ház

Az első ház nem látszott. A kertbe lépve csak egy széles, a föld alá vezető lépcső jelezte, hogy itt van valami. A ház, a meredek lejtőt kihasználva az erdőre nézett hosszú, a lejtő geometriáját követő, tört alaprajzú üvegfallal. Ebből csak egy tömör falú, négyszögletes cső állt ki, a végén üveglappal zárva: mélázóhely az erdő mélyén, ott, ahová hajnalban följárnak a vaddisznók. H-nak nem tetszett az, hogy nem látszik a ház.

 

 

 

A második ház nem volt elásva, de maradt az erdő szintjén. A lakótér tetejére medence és szénapadlás került, amit faburkolatos terasz fedett. A terv azért nem épült meg, mert megszületett a szabályozási terv: ezután csak 30-45 fokos magas tető és helyi anyagok használhatóak.

A harmadik ház ilyen lett. A magas tető a hagyományos, 41 fokos magyar tető, klasszikus eresszel, esőcsatorna nélkül - az esővízet faráccsal fedett vályúban vezetjük el a háztól. A ház gerincét az alaprajzi szerkesztés egyetlen rasztertörő fala - a folyosóé - jelöli ki. Az eltolt tetőgerinc kétféle térlehatárolást hoz létre a ház két oldalán. Helyi anyag itt az erdő szélén csupán a fa. A kiszáradt akácfákból kerítés készült. Az élő fákat nem akartuk kivágni. A föld lenne a másik, de hagyományosan leginkább a házak alapjait fogja közre – ezt választottuk mi is.

 

 

 

A ház zsindellyel és fémlemezzel fedett, a falakat is ezek borítják. Egyik sem helyi anyag: a zsindely Erdélyből, a fémlemez Ausztriából származik, annak ellenére, hogy a közbeszéd a zsindelyt helyi anyagnak, a bádogot idegennek ítéli. Ott van zsindely, ahol alatta a lakás van, ott bádog, ahol a tető túlfut rajta.

Az épület alacsony energiavesztességű, nehéz falakkal, jó hőszigeteléssel, de nem kíván passzív ház lenni. H szereti, ha az ajtók-ablakok bármikor nyitva lehetnek. Én is. A fedélszék alapvetően hagyományos ácsmunka. Acélszerelvényeket nem használtunk. A tetőtér nincs beépítve, és nem is lesz. Rossz időben focizni lehet fönt. A háznak csak földig érő nyílászárói vannak. A sok ajtó nem esztétizálás: a kert a lakás része, és a kamrába is egyszerűbb a holmikat egyenesen bevinni. Az ablakokon szúnyogháló és hőszigetelt redőny is van. A redőnyök színe a lehetetlen színmintákra adott válasz. A maradék fából felfűrészelt lécburkolatos nyitott, illetve nyitott-fedett, keleti és nyugati teraszokhoz akár szúnyoghálóval is lezárható zónák tartoznak.

 

 

 

A ház mindkét irányban átlátható. Nincs „garázs“. A nappali méretű, fűtött gépkocsitároló pénzkidobás. Van helyette egy fedett-nyitott tér, ahol sok mindenre jut hely, ha az autók éppen nem állnak be. Az autók állófűtése a sarkkörön túl is megoldást jelent. A ház bejárata nem az utca felől van, hanem az erdőre néz. Érdemes kipróbálni, hogy milyen érzést kelt ez. A szobák egyforma méretűek és nem színesek. Mindegyik vizes helyiség más színű mozaikkal burkolt. Egyedi világítás készült, de mindenütt egyforma lámpatestek vannak.

 

 

 

A kert nagy és nagyvonalú: 3000 tő levendula egy helyen. Nincsenek egynyáriak.

A háztól néhány lépésre áll a kecskefarm. A jószág gyógyfüves réten legel.

H lakóháza

építész, belsőépítész: Dévényi Tamás
generáltervező: Budapesti Műhely Kft.
tervezés éve: 2006 - 2011
építés éve: 2008 – 2011
bruttó szintterület: 180 m2
helyszín: Sóskút
építész munkatársak: Kovács István, Mihály Eszter, Takács Orsolya, Vadász Viktor
tájtervező: Bogner Zsuzsa
fotó: Bujnovszky Tamás
A képeket H válogatta.