Épületek/Középület
Messzebbről kezdem – Karácsony Tamás DLA gondolatai a Szent Margit Gimnázium új tornacsarnokáról
2021.01.11. 18:06
A budai Szent Margit Gimnázium Fábián Gáspár által tervezett együttesét a tavalyi évben bővítették tovább. Az oktatási intézmény területén jelen korunkat ezentúl az építész stúdió architektúrája, azaz az új Szent Gellért Terem fogja reprezentálni, melyről Karácsony Tamás DLA építész, a BME Középülettervezési Tanszék docense osztja meg tapasztalatait az Építészfórumon.
Van egy választható tárgyunk a BME Középülettervezési Tanszékén: Részletképzés és kompozíció. Farkasdy Tanár Úr hozta létre, őt Radványi György váltotta, tőle én örököltem. Az idő folyásával rendre változtak, alakultak az építészetről szóló párbeszéd eszközei – ám az egységességre, a természetességre való törekvés mindvégig téma maradt. Hogy mit is értsünk egységességen, természetességen? Talán azt az állapotot, mely képes az adott időpillanat minden fontos ismeretét integrálni az építészetbe, a születő műbe. Azt az állapotot, mely új minőséggé gyúr helytörténetet, városi struktúrát, szakmaismeretet, helyi karaktereket, kulturális közeget és még sorolhatnánk. Tegyük hozzá: amely képes mindezt arányosan adagolva megvalósítani.
Az őszi szemeszterben, érezve a járványügyi helyzet alakulását, amíg lehetőségünk volt, épületeket, kiállításokat látogattunk meg. Így részesei lehettünk az építész stúdió születésnapi rendezvénysorozata két programpontjának is: a FUGÁBAN rendezett kiállításmegnyitónak és egy számunkra tartott, ránk szabott, bizonyos mértékig tematizált „tárlatvezetésnek" is.
Ebben az évben a hívószavunk a restart volt, a válságkezelés, a krízishelyzetekre való reagálás, melyet a tárgyleírás során, valahogy így fogalmaztuk meg:
„Jelszavunk a mértéktartó innováció, mely a válságokat követő időszakok célravezető magatartása. Meghatározóvá válik az anyagi erőforrások takarékos beosztása, a tervezési programoknak a változó használatokhoz történő gondos igazítása, a természeti, az épített, a kulturális és társadalmi környezethez való viszonyunk újrafogalmazása. Szakmai életünk mindennapjait (a koncepcióalkotástól a részletképzésig) a mértéktarás és az innováció kell átjárja!"
Ez a hívószó sok példát képes hadrendbe állítani. A Stúdió lelkes építészeit ezért arra kértük, próbálják a tárlatvezetést úgy irányítani, olyan példákat bemutatni, melyek a „krízishelyzeteket" is felfedik – és utalnak a feloldások eszközeire. Belelátni egy-egy terv, épület kisebb-nagyobb „válságokkal" terhelt keletkezéstörténetébe hasznos tapasztalatokkal szolgál, és sokat felfed az építész mindennapjainak változatosságáról, hektikusságáról. A menü, melyet kínáltak, ilyen megfontolással lett összeállítva. Több épület között szerepelt a Szent Margit Gimnázium frissen elkészült tornaterme is (a desszert kategóriában).
A találkozó nagyon hasznos volt! Sikeres, minden szereplő számára tanulságos. A tornacsarnok mint még „ismeretlen" épület alaposabb megismerése pedig kínálta a lehetőséget: közelebb menni, ízlelgetni, tervlapokat lapozgatni a helyszínen! Átlátni a falakon, megismerni az alaptestek erőjátékát, átérezni a terv szintű absztrakció és a megvalósítás között feszülő kötélen való táncolás izgalmát, a megérkezés megnyugtató örömét – a szemek csillogásának okát!
Hogy miért messzebbről? Mert elbűvölt az elém tárulkozó kép. Könnyedségével, áttetszőségével, szigetszerűségével, ragyogásával, frissességével. És tudni akartam okát – de legalább sejteni! Sejteni, hogy honnan költözik ebbe a közegbe ez a különös, megfoghatatlan érzés.
Olvasom Szentimreváros történetét (Seidl Ambrus: A Szent Imre város története és szellemiségének kialakulása 1993). A beépülés, beépítés lépéseit – futólépéseit. A társadalmi rétegződés folyamatáról írott mondatokat:
„A Szent Imre-város szellemi erkölcsi atmoszférájának kialakulásában fontos szerepet játszott az a tény is, hogy a fejlesztés és felemelkedés igényével kapcsolatos problémák a különböző társadalmi osztályoknál igen sok rokon vonást, hasonlóságot mutattak, s ez az esetleg fellépő súrlódási felületeket eleve tompította…" Másutt a szerző így fogalmaz: „Az oktatási intézmények sorában fontos szerep jutott a Ménesi úti, kerületszerte csak „Kertészeti Tanintézet"-nek nevezett létesítménynek. Hatalmas mintakertészetéből, arborétumából szerezték be a gellérthegyi kerttulajdonosok a díszfákat, virágokat, különlegesen nemesített gyümölcsfákat. Ma azt mondhatjuk, természet- és környezetvédelmi centrum volt ez a maga idejében! Egyetemmé történt fejlődése is azt bizonyítja, hogy e kerület fokozatosan egyetemi-város jelleget kezdett ölteni."
Miért kell ily messze sétálnunk? Úgy vélem, hogy a tervezés határai legalább eddig nyúlnak. Lefedik Szentimreváros magjának teljes felületét, az itt sarjadó életet oly nagy mértékben meghatározó oktatási intézményeket, és része a „tervezési területnek"az arborétum is, mely az életminőséget javító zöldterület szeretetét plántálta, plántálja ma is a lakókba.
De valljuk be! A megtapasztalt ragyogáshoz ez mind kevés lenne! Szükségeltetik hozzá a kortárs Megbízó és annak Építésze. Szükségeltetik az ő kitartásuk, az újrakezdés képessége. Az egymást követő „válságokra" való okos reakciók sora, a kényszerben rejlő kitörési lehetőség felismerése, a minőségi ugráshoz szükséges energiák mozgósításának képessége. Csak ez hozhat létre olyan „képeket", melyek a gimnáziumot és annak hátsó kertjét mesebeli szigethez hasonlatosnak mutatják. Olyan köddel és zöld fátyollal telített világnak, amilyen Árpád-házi Szent Margit idejében az őt befogadó sziget lehetett.
Azért érdemes feszegetni a tervezési határokat, mert (U. Nagy Gábor gondolataival élve) a mű határai is eddig tartanak! Hogy próbáljam ezt magyarázni? Képzeletben kinézek az Eötvös József Collegium emeleti ablakából, és megosztom a látványt (share screen): előttem a Szent Margit hátsó kertje, frissen telepített fáival, rendezett zöldfelületeivel, a Ménesi útra kapaszkodó szerpentinnel (frissített arborétum?), és a már megcsodált ragyogással, melyet a labdafogó fém szerkezet okoz. Ez a fátyolszerű csoda sok mindenről mesél. Arról is, hogy épületként ekkora is lehettem volna – de akkor nincs ragyogás! Arról is, hogy egy végtelenül besűrűsödött beépítés következő elemének itt kellene megjelennie –de nem jelent meg! Arról is, hogy az U alakú hártya, köszönhetően az eltérő szárhosszúságnak, nem az alatta rejtőző tornaterem méreteit mutatja– így arra nem is gondolok! Látom a délutáni nap járását követő kupolaárnyékot, amint kijelöli a Gimnázium felségterületét – mint Gödöllőn, a víztoronynál a zodiákus szobrok helyét a víztorony tetőzetének csúcsa. Érzékelem a valószerűtlen zöld és a még valószerűtlenebb kék együttes hatását. Távolabb tekintve jóval nagyobb kompozíció rajzolódik ki: a Feneketlen-tó, a templom, és a Szent Imre Gimnázium együttese, ami a városrész legreprezentatívabb részévé fejlődött.
De ez sem volt egyértelmű történet! Warga László, a korabeli és természetesen a balesetet követő rendezési terv készítése során sokáig küzdött a tó megtartásáért. Köztudott, hogy az agyagbánya hat méter mélységénél váratlanul betörő forrás a bányagödröt rendkívül gyorsan tóvá duzzasztotta. Klebelsberg Kuno a tó feltöltése és a terület parcellázása mellett kardoskodott. Kellett – ellenében – egy kitartó, okosan érvelő és elsősorban érzékeny ember, aki végül a szándékot elfogadtatta. Ilyen embereknek köszönhetően, kisebb-nagyobb küzdelmek árán állt össze a városrész mai struktúrája. Ma is rájuk, utódaikra kell építsük jövőnket! Ebből következik az az árnyalt, végtelenül tagolt szövet, mely jellemző erre a területre. Csak a térbeli, időbeli összefüggések ismeretében érthetjük meg lényegét, viselkedését, tulajdonságait.
Az építész stúdió harminc éve sok ilyen történetet sorol! Érzékenységüket többek között az épület formálása, kialakítása is igazolja. A változatok, melyeket költségvetési nehézségek generáltak, jó irányban módosították az elhelyezést, a léptéket. A metszet okos! Nagyban hozzájárul a tényleges térfogat elrejtéséhez. Ráadásul a pinceszerű bejárat erősíti a domboldal jelenlétét, fontosságát. Felette a terasz és a nagy magasságú üvegfalak könnyeddé, transzparenssé, rátett elemmé írják át a tényleges helyzetet. És a belső kialakítás ezt az érzést viszi tovább, csomópontokig lebontva. Az építmény kétívású: a tömör, monolit, „sötét", szűkös hatású pince a beágyazottságot és a kis léptéket képviseli. A „felépítmény" homogén hatású, de a „szálasság" okán könnyed. Minden rudakból, szálakból konstruált, a tartószerkezetektől (oszlopok, gerendák, lelátók lépcsőműve) a belső burkolatokig (falburkolat, padok, padozat).
Átéltük az átkelés izgalmait, érzékeltük az energiák átcsoportosításának, bevetésének pontosságát, remek időzítését. Felfedeztük az összefüggéseket, a környezetből integrált tudást…… Értjük a kötéltáncosok szemeinek csillogását!
Karácsony Tamás DLA
Szerk.: Pleskovics Viola
