Helyek/Infrastruktúra
Metró-polis
2006.09.25. 12:08
Nápolyi metró-fejlesztések a Velencei Biennálén
Nápolyi metró-fejlesztések a Velencei Biennálén
A november 19-ig látogatható 10. Velencei Építészeti Biennále témája „Város, Építészet és Társadalom”.
Az Arsenale termeit végigjárva érdemes némi időt szentelni a Benedetto Gravagnuolo és Alessandro Mendini kurátorok által összeállított „Metró-Polis” kiállításnak. A diagrammokba belefáradt szemlélőt megállásra készteti a tucatnyi makett, a megannyi érdekes, irigylésre méltó metrómegálló-terv. És mindegyik alatt nevek, nem is akármilyenek. Egyszerre jön a felismerés, hogy ez egy Zaha Hadid, az meg Alvaro Siza, valamint hogy ez mind Nápoly, a város, amely nem szerepel a fejünkben élő kortárs építészeti atlaszban. És itt érdemes jobban elmélyedni a háttéranyagokban (le ragioni del fare). Nápoly nem csak metrót épít, nem csak sztárépítészeket vonultat fel, de olyan regionális tömegközlekedési hálózatot hoz létre, amely Campaniát, ezt a dél-olaszországi régiót egy egységesen működő 5 milliós metropolisszá egyesítheti.
Ez Olaszország legnagyobb közlekedésfejlesztési beruházása, amely 1997-ben kezdődött a „Városi Közlekedési Terv” elfogadásával. A különböző metróvonalakat és a regionális vasutakat egy logikus hálózattá alakítják 2011-ig. 1400 kilométernyi sín köt majd össze 423 állomást, 400 ezer új utast megmozgatva naponta. Egységes tarifarendszerrel, menetrenddel üzemel már most az összes vonal. A teljes beruházás költsége 3,89 milliárd Euro, ötszöröse a budapesti 4-es metró építésének. Ez az összeg azonban az elővárosi vonalak és állomások fejlesztését éppúgy tartalmazza, mint Nápoly és több megyeszékhely metróhálózatának kiépítését is. Salerno 7,7 km-es városi metróvonala nemsokára elkészül, míg Nápolyban 9 vonalas metróhálózatot építenek ki, ebből 3 a teljesen új építésű, de a többi vonalat is jelentősen bővítik.
Nápolyban épült a kontinens második föld alatti városi vasútja 1889-ben (Budapest után...), de a kilencvenes évekig nem adtak át új vonalakat, így a mai kettes vonal volt az egyetlen metró. A sínpár ráadásul a vasúttársaságé, metrókocsik és az összes Nápolyon át délre tartó vonat is használja ezt a szakaszt. Az 1-es vonal első szakaszát 1993-ban adták át, azóta folyamatosan bővül. 200 méter szintkülönbséget küzd le a városon belül, többnyire föld alatt. A fejlesztések révén teljes kört fog alkotni 12 kilométeres új szakasza révén. Az első két metróvonal üzemeltetője a METRONAPOLI. Ez a cég működteti a kuriózumnak számító sikló-rendszert, amely 3 vonalon egészíti ki tömegközlekedési hálózatot. Ma már részben elkészült a 3-as és 4-es vonal is, üzemeltetője a dél-kelet campaniai regionális vasúttársaság, a CIRCUMVESUVIANA.
A SEPSA üemelteti a cumana és a circumflagrea városi vasutakat, melyek átalakítással az 5-ös és 7-es vonalakat adják majd. A társaság üzemelteti majd az új 8-as vonalat is. A teljesen új fejlesztésű 6-os és 9-es vonalakra külön társaságot hozott létre a város az ANSALDO érdekeltségében, amely átvette a nyolcvanas évektől épülő, és azóta sem átadott LTR metró munkaterületeit. A campaniai közlekedési társaságokat konzorciumba foglalták a hatékony fejlesztés és üzemeltetés végett, így épülhet ki 2011-ig egy egységes regionális városi vasúthálózat.
A beruházás költségeinek csak töredékét viszi el az állomások építészeti kialakítása, ám már Olaszországban is tudják, hogy a közlekedési hálózat hatékonyságán túl egy ilyen fejlesztés sikerét az építészeti kialakítás is meghatározza. Építészeti kérdés az infrastruktúra és a város kapcsolatának minősége, a helyi használók színvonal-érzete és kiszolgálása, a turisztikai lehetőségek fokozása, a nemzetközi közvélemény érdeklődésének felkeltése. Fontos, hogy amíg az állomások szellőzése, tűzvédelme, a menetrend tarthatósága egyszerű bináris igen-nem kérdés, megoldandó mérnöki probléma, addig az építészeti elemek kialakítása nagyon is szubjektív, hasznosságuk nehezen mérhető, ám minden esetben jelentős.
Az elmúlt évek fejlesztései az 1-es vonalon már egy új szellemben készültek. A METRONAPOLI „stazioni dell'arte” (a művészetek állomásai) nevű projektje keretében 7 állomást terveztek építészek és képzőművészek kooperációjában. Alessandro Mendini (a kiállítás kurátora), Domenico Orlacchio és Gae Aulenti terveztek állomásokat neves kortárs olaszországi művészek munkáit integrálva. Ezek a megállók konkrét identitást kaptak, és az 1. metróvonal Nápoly új kiállítóterévé vállt. A „stazioni dell'arte” projekt következő lépése: a metrómegálló már nem csak képzőművészeti bemutatóhely, hanem maga is képzőművészeti alkotás. A biennále „Metró-polis” kiállításának legérdekesebb terve talán Anish Kapoor és a Future Systems munkája a Monte Sant'Angelo állomására. Itt az állomásépületet a híres indiai-angol szobrász formálta meg, így maga az épület egy szobor, melyben az utazóközönség az absztrakt ajkak között megy le a metró-peronokhoz.
A bemutatott további állomások tervezőit nemzetközi pályázatokon választották ki. Nem kétséges, hogy ezek a megállók sem lesznek érdektelenebbek. A nagy nevek önmagukban még nem, de a kiállított nyertes munkák már garanciát nyújtanak erre.
Az Afrangola állomást, amely Nápoly határában összeköti az épülő észak-dél-olaszországi gyorsvasutat a városba tartó elővárosi vasutakkal Zaha Hadid tervei alapján építik fel 2009-ig. Kilenc vágány fölött kígyózik az iraki tervezőnőtől megszokott trendi áramvonalas fejépület.
A belvárosban a Duomo állomását Massimiliano Fuskas, a Municipio állomást Alvaro Siza és Eduardo Souto De Moura, a Centro Direzionale állomását Benedetta Miralles Tagliabue, a legtöbb átszállási lehetőséget biztosító Garibaldi állomást Dominique Perrault tervezi. Nápoly elővárosaiban a két Pompei állomást Peter Eisenman tervei alapján fogják felépíteni, de Richard Rogers és Mario Botta is nyert állomásokat az elővárosi vasutak vonalain.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a campaniai metróhálózat kiépítése nem csak Olaszország legnagyobb közlekedési fejlesztése, hanem Európa egyik leginkább figyelemre méltó urbanisztikai fejlesztése is. A projekt városfejlesztési szerepe, valamint építészeti és művészi színvonala felteszi Nápolyt a jelentős és érdekes városok térképére.
„Ez idő alatt Budapesten, miután a szakik fehér bádoggal leburkoltak néhány metrómegállót, a Kossuth téri peronok között egy szobrot helyeztek el (Oláh Mátyás: Teiresziasz). Majd elkezdték építeni a 4. metróvonalat. A semminél talán ez is több.”
szöveg: Kádár Bálint, memo
fotók: Riedel Miklós, Kádár Bálint, Sz. Szilágyi Gábor, Vargha Mihály
A rovat támogatója a Graniti Fiandre
