Miért jó a távhő?

Budapesten most különösen kézzelfogható a változás, amit a távfűtőhálózatok fejlesztése hozhat. A távhő Budáról Pestre való átvezetése miatt szinte folyamatosak a dugók az Erzsébet híd lábánál, az igazi változás azonban a föld alatt zajlik. Arra kerestük a választ, hogy miért éri meg a távhő és miért fordítanak külön gondot számos nyugati országban az ilyen hálózatokra?

Annak, hogy a távfűtési rendszereket szerte a világon életben tartották, két oka volt: kényelmes és olcsó. Ez látszott megdőlni az egyre fejlettebb fűtési rendszerek térhódítása miatt, ugyanakkor a távhőrendszerek korszerűsítése miatt ismét afféle reneszánsz tapasztalható. A korábbi előnyökhöz ma már az is társul, hogy tiszta és környezetbarát megoldás, amely igen stabilan üzemeltethető.

Egész Európára jellemző a távhőszolgáltatás széleskörű elérhetősége. Bár a hazai épületek 16 százalékában van ilyen szolgáltatás, ami az EU átlagánál nagyobb, a Baltikumban vagy Bécsben a távhő használatának aránya ennél is jelentősebb. A skandinávok a jelenlegi 50-60 százalékot is szeretnék tovább növelni – ami nem véletlen. Míg a lakossági földgáz rossz árképzése miatt itthon a távhőszolgáltatás még mindig nem versenyképes a gázzal szemben, az Európai Unió tagországaiban a távfűtés az egyik legolcsóbb, ebből következően legnépszerűbb fűtési mód.

Egyre jellemzőbb a kapcsolt hőtermelő erőművek kialakítása, amelyek egyszerre állítanak elő elektromos áramot és hőenergiát, ami a távfűtésben hasznosítható a leginkább; a mai előírásoknak megfelelő csővezetékeken pedig jelentősen csökkent a szállítás miatti hőveszteség. Ezek együttesen azt eredményezték, hogy a távfűtés (még itthon is) sokkal olcsóbb lett a korábbiaknál. Budapesten jelenleg a megtermelt távhő 44%-át állítják elő kapcsoltan működtetett fűtőerőművekben, ami közel fele a nyugati országokban tapasztalhatónak. Van tehát fejlődési lehetőség, de már az eddigi eredmények is mutatják, milyen jelentős változások érhetők el.

 

 

Megéri?

A távfűtés talán legfontosabb előnye a jövőre nézve a hőtermelés rugalmassága. Míg az egyedi fűtés esetén nem egyszerű az áttérés az egyik tüzelőanyagról a másikra, a központi hőtermelésnél ez gyorsan kivitelezhető, kis beruházásnak számít. Tőlünk északabbra a megújuló energia felhasználásának növelési lehetőségét látják a távfűtésben, hiszen egyszerűen üzemeltethető számos különböző energiatermelő eszköz segítségével – lehetséges kombinálni a geotermikus, a napenergia és például a hulladék elégetése során keletkezett energiát.

A másik ok a stabilitás, hiszen a kapcsoltan áramot és hőt is termelő erőművek hatékonysága jóval nagyobb (több mint 90%), mint akár a legkorszerűbb, csak áramot termelő gázerőműveké (amely legfeljebb 58%). Nagy előny ez, ami ugyanakkor csak megfelelő nagyságú hőpiac jelenlétében érvényesül, vagyis érdemes kiterjeszteni a hálózatot, mert így a távfűtés egyre olcsóbb lehet.

A szigorodó energetikai előírások biztonsági okokból, ráadásul nemcsak az új kazánokhoz, de a meglevő gáztüzelő berendezésekhez is előírják a kémények bélelését. A béleltetés árából gyakran a távhő fogadásához szükséges csőhálózatot és fűtőtesteket ki lehet építeni a lakásokban. Bár egyelőre még nem tudni, hogy milyen támogatásokat igényelhetünk majd a távhőre való átállásra, szerencsére ez sok esetben nem igényel majd komoly beavatkozást. Ha egy lakásban például cirkófűtés üzemel, az átállás gyakorlatilag csak annyit jelent, hogy összekötnek két csövet.

 

 

Bécs

Az osztrák távhőtermelő berendezések háromnegyede kapcsoltan állítja elő a hőenergiát, s a hőtermelésben a primer energia is lényegesen hatékonyabban hasznosul. E rendszer megbízhatósága még az energiahálózaténál is jobb. A folyamatosan bővített távhőhálózat eredményeként az osztrák főváros és környékének levegőszennyezettsége 2003 óta a felére csökkent.
A városok életminőség szerinti rangsorát rendszerint Bécs vezeti, ami elsősorban a levegő minőségének köszönhető - belvárosának nagyrészén távfűtést használnak, aminek hatására jelentősen csökkent a szmog. Ha a budapesti belvárosban is sikerülne átállni a távfűtésre, akkor a levegőminőség itt is ugrásszerűen javulna – ez nem titkot célja a távfűtő vállalatnak is.

Hollandia

Hollandiában eddig nem volt jellemző a távfűtés (piaci részesedése csupán 4%), így a fejlesztések során a legkorszerűbb távfűtési technológia kialakítására törekednek: többek között a lakások saját mini-hőközpontokat kapnak, a rendszerek pedig rendkívül alacsony, 70 Celsius-fokos előremenő hőmérséklettel üzemelnek (a jellemző a 100 °C feletti hőmérséklet), a hőellátást pedig döntően kapcsolt energiatermeléssel biztosítják.
Hollandiában emellett az államilag szervezett, 10 éves lakásépítési programban az épülő lakások 60%-ában távfűtést alakítanak ki, s évről évre szigorítják az épületek energiahatékonysági követelményeit, emellett a települési önkormányzatokat is ösztönzik a kapcsolt energiatermelésen alapuló távfűtés fejlesztésére.

Dánia

A dán kormány már az 1970-es években a bruttó energiafelhasználás csökkentésére irányuló energiapolitikát vezetett be, főként a széndioxid kibocsátás mértékének csökkentése érdekében. Ennek hatására a ’90-es évekre a távhőszolgáltatás részesedése 42%-kal nőtt, miközben a fűtési hőfogyasztás 10-15%-kal csökkent, a távfűtött területek pedig 30%-kal emelkedtek. Jelenleg is Dánia a távfűtéssel leginkább ellátott ország.
Természetesen ők is nyitottak az új technika adta lehetőségekre, többek között megpróbálják az alacsony hőmérsékletű hőszivattyús rendszereket integrálni a távfűtő hálózatokba - ami igen nagy műszaki kihívás. A dán példán jól látszik, hogy az ilyen rendszerek fejlesztése hatalmas költségekkel jár, nem véletlen tehát, hogy még a gazdaságilag fejlettebb országokban is lassan halad az új, alacsony hőfokú hálózatok kialakítása – az viszont jellemző, hogy az újabb beruházásoknál a háztömböket, lakóparkokat már eleve így tervezik.

Párizs

A legnagyobb és egyben legrégebbi (1927 óta működő) távhőrendszer Párizsban van. Az ő példájuk azért különleges, mert Franciaországban a városi energiaellátást piaci alapokon szervezik, s a statisztikák szerint a különböző ellátási módok versenyében jól szerepel a távfűtés, amelynek a karbantartott rendszer persze kulcseleme.

Összefoglalva a távhő legnagyobb előnye, hogy nem szorul rá fosszilis tüzelőanyagokra, emiatt a leginkább környezetbarát, mégis biztos fűtési megoldás lehet. Egyre jobban teret nyernek a megújuló energiaforrások a távfűtő rendszerek üzemeltetésében: Európában ma már ezek 49%-a geotermikus energián alapul – bár hozzá kell tenni, hogy a legújabb felmérések szerint a kapcsolt energiatermelés és a kommunális hulladék égetése hatékonyabb megoldás az energiatakarékosság és a kibocsátás-csökkentés szempontjából. Ha hazánkban is megvalósul egy, a nyugaton tapasztalhatóhoz mérhető korszerűsítés, a távhőrendszer valóban versenyképes, megfizethető, elsősorban pedig – a földgázfüggőség csökkentése miatt – az ellátásbiztonságot növelő, környezetkímélő megoldássá válhat.

Móré Levente