Miért jó nekünk a Liget Budapest projekt? - a hatástanulmány elemzése II.
Dr. Nagy Béla: „Múzeum / Város / Liget / Budapest” című hatástanulmánya, a címe és célmeghatározása szerint a Liget Budapest projekt városrendezési hatásáról szóló tanulmány 2014. októberének közepére készült el, és némi huzavona után 2014. november végétől érhető el. Pákozdi Imre háromrészes írásban veszi górcső alá Dr. Nagy Béla munkáját.
Itt a legfontosabb, tartalmi jellegű észrevételeket sorolom fel oldalszám szerinti sorrendben. Az első részben már szóvá tett hiányosságokra nem vagy csak röviden térek ki.
1. Budapest nem „a világ második legszebb városa”, ahogy a tanulmány írja, hanem a második legjobb városa („World’s best cities”) a Szerző által a Bevezető első sorában hivatkozott 2013-as CNN-értékelés szerint. A különbség jelentős, mert egy szépség lehet rejtett kincs, alhat csipkerózsika-álmot, áhítozhat kibomlásra, számíthat szárba szökkenésre, tehát kiteljesedésre, míg ha valaki vagy valami a legjobb, az már érett módon kiváló. Budapest pedig a CNN cikke szerint már a második legjobb, amit azóta több felmérés, hasonlóan előkelő helyezése is megerősített. A különbség különösen fontos Baán László egyik korábbi nyilatkozatának fényében, amelyben azt ígérte, hogy Budapest a Liget Budapest projekttel „felkerül a turisztikai világtérképre”. A helyezések sokasága, köztük a Szerző által hivatkozott rangsor valódi formája ezzel szemben azt jelzi, hogy Budapest már igencsak fönn van a turisztikai világtérképen, nem szükséges hozzá a Liget Budapest.
2. A „Múzeum / Város / Liget / Budapest” c., a Városról szóló fejezet bevezetőjének (13-14. old.) megfogalmazásai olyannyira általánosak, hogy a Liget Budapest projekt szempontjából sem az ott említett trendek érvényességi határai, sem a belőlük levonható következtetések nem körülhatárolhatók. Idemásolom a szöveget, amelynek kibontása megtalálható az. 1. sz. mellékletben, de a tárgyalt projekthez annak sincs semmi érdemleges köze.
“A városfejlődést ma és a közeli jövőben alakító fontosabb trendek Európában:
- I. trend: a területekhez és hálózatokhoz kötődő urbanisztikai folyamatok dinamikus egyensúlya
- II. trend: a központképző funkciók fejlődnek
- III. trend: a kommunikáció szerepe növekszik
- IV. trend: a tudás, a szellemi tartalom szerepe növekszik
- V. trend: a környezeti állapot szerepe növekszik”
Ezután a fenti trendek kifejtése következik, az általánosság hasonlóan irreleváns szintjén, majd a „Várostörténet paradigmaváltásokkal” c. fejezet, amelyben sem az egyes paradigmák, sem azok változásának mozzanatai, sem a változások okai nem lelhetők fel – nem is beszélve valamiféle zsinórmértékről, közös nevezőről, vezérlő elvről, általánosan érvényes tanulságról. Csupán száraz és – bocsánat - közhelyes várostörténetet olvashatunk, amiből a Szerző előadásában nem következik semmi. Mert az nem következtetés, hogy „Mára a világméretű pénzügyi krízis közvetlen és közvetett következményei, hatásai elkerülhetetlenné tették a város szerkezetének, működtetésének újraértékelését, a városfejlődés új pályára helyezését.” (15. old.) Mi ez az új pálya? Amint hogy az is csak látszólag következtetés, amikor Szerző, a „Korszakok és trendek” fejezet „A nagy város születése” alfejezetének (19. old.) utolsó mondatában kijelenti: „A Városliget szerepe, kapcsolatrendszere is ezzel összefüggésben módosult.” De hogyan, milyenről, milyenre módosult? Ezzel dr. Nagy Béla adósunk marad.
3. A 27. oldal végén egy zavaros megfogalmazású, de fontos állításnak ugyancsak hiányzik a kifejtése: „A Városliget térségének elsősorban a magas beépítettségű területekkel határolt részén, a Dózsa György út mentén - számolni kell a krízisterületekre és a slumosodás veszélyének kitett területekre gyakorolt hatásokkal és következményekkel.” Mik ezek a hatások és következmények és miért pont ott kell vele számolni? És mit jelent az, hogy számolunk vele?
4. A hatástanulmány egyik legkényesebb pontja a Liget Budapest projekt összepasszintása a Budapest 2030 Hosszú Távú Városfejlesztési Koncepcióval. A recept a következő: Szerző felírja pl. a Budapest 2030-as koncepció 5.3. fejezetében megfogalmazott célkitűzést („Egységes Budapest”), azon belül is az 5.3.5. „Összehangolt beruházások kezdeményezése” feladatot, majd önkényesen, belső összefüggések nélkül, felsorol egy rakás tevékenységet, köztük az érvelését támogató, „új múzeumok építését”. Azért nevezem önkényesnek a Szerző felsorolását, mert a listája semmi kapcsolatban sincs a Budapest 2030-as anyag 5.3.5. fejezetében elvártakkal. Kérem, vessék össze a Budapest 2030-as koncepció 5.3.5. fejezetében elvártakat a hatástanulmány 30. oldalán írott lista elemeivel. Utóbbiaknak semmi közük a fenti, a Budapest 2030-ban megfogalmazott elvárásokhoz. Mindezt úgy, hogy Szerző sehol sem idézi a hatástanulmányban a leginkább lényegbe vágó megállapítást, amit a Budapest 2030 koncepció a Városligetről tesz: „A funkciók újragondolása a túlterhelt zöldterületek esetében is kiemelten fontos, ugyanis a túl intenzíven használt zöldfelületeken (pl. Városliget), még a rendszeres fenntartási munkálatok mellett sem biztosítható a terület regenerálódása, az egymást érő rendezvények következtében. Mindezek figyelembevételével a jelentősebb rendezvényekhez, a meglévő városi nagyparkok tehermentesítésére új területeket kell kijelölni Budapesten.” (76. old.)
5. A 39. oldaltól az 48. oldalig a hatástanulmány a témához – legalábbis ilyen részletességgel kifejtve – nem tartozó történeti részt tartalmaz. A 3. Melléklet amúgy is a Városliget történetéről szól, úgyhogy inkább oda kívánkozott volna a térképekben gazdag rész is.
6. Az 53-57. oldalak tartalmával hasonló a probléma. Önmagában érdekes dolgokat mond a „Várostranszformációról” és „Budapest szerkezeti adottságairól és lehetséges fejlesztéséről”, de miután az égvilágon semmiféle következtetést nem von le ezekből sem a Liget Budapest projektre nézve, sem a múzeumok másféle, diverzifikált elhelyezésének célszerűségére vonatkozóan, ez a négy oldal a levegőben lóg. Hozzáteszem: sajnos.
7. Az Összefoglaló Településszerkezeti Változások c. fejezet 1. pontja (61. old.) nagyfokú bizonytalanságot mutat, de korántsem a tanulság vastag betűs levonásakor. Nem tartjuk igaznak a következőket: „A Városliget és a tervezett múzeumok fejlesztésének hatása kedvező, mert a rekreációs és kulturális funkciók megerősítése felértékeli a környezetet.”. Nos, a környező térség felértékelése nem öt új múzeumépület felhúzásával, az ezzel járó többletforgalom, elsősorban catering és turistabusz-forgalom növelésével érhető el. Ezek a hatások éppen hogy leértékelik a környező lakótérséget. Ami felértékelné, az a Városliget zöldjének kiteljesítése volna, a volt BNV-irodaépületek, a Sörsátor és a PECSA lebontása, a túlságosan sok és túl széles aszfaltút visszabontása, a növényzet megújítása. A park körbeépítésének célszerűsége annak beépítésével szemben olyannyira kézenfekvő, hogy még szakszó is van rá: bettermentnek nevezik ezt a folyamatot, amelynek jó hazai példája a Szent István Park létrejötte. Ott a környező telkek tulajdonosai maguk ajánlották föl a parkhoz szükséges terület egy részét, hogy ezzel növeljék saját ingatlanjaik értékét (ld. Ferkai András: Pest építészete a két világháború között; 17. old.).
8. A Kós Károly sétány átmenő forgalmának megszüntetése független a múzeumok megépítésétől (4. pont, 63. old.)
9. A Szabályozási elemek alfejezet 16. pontjában írottaknak, hogy a projekt segíti „a környezet idegen funkciók megszüntetését illetve korlátozzák új környezetidegen használati módok kialakulását” (67. old.) éppen az ellenkezője lenne igaz.
10. Szerzőnk sokszor hivatkozik „A Városliget parkhasználati felmérése” című tanulmányra – így a 68-69. oldalon is, de nem ismerteti a lényeget: hogy a Városligetet látogató lakosság döntő többsége (76%) ott pihenni vágyik. Ugyanezen felmérés szerint a Liget látogatók által legtöbbre tartott értéke „a park természetszerű jellege”, „növényzete, idős fái”, „csendje és nyugalma”. Márpedig a hat múzeum öt épületének odatelepítése korántsem csak az itt és az 51. oldalon jósolt 255 ezer fős parklátogató-többletet eredményezi majd. A becslések következetlensége már az 51. oldalon tettenérhető. Az alábbiakban a KPMG látogatásszám-adataiból indultam ki (ld. 88. old.), mert a dr. Nagy Béla által, az ő tanulmánya 51. oldalán közölt táblázatban több, a KPMG tanulmányban megadotthoz képesti 10-20%-os eltérés mellett, 300 ezres látogatásszám szerepel a Széchenyi Fürdőnél várható 1 300 000 ezres helyett. A tanulságokat a Szerző ugyanakkor a helytelen számokból vonta le. A KPMG hatástanulmánya szerint „A Liget Budapest fejlesztés hatására az intézményi látogatások száma meghaladhatja az évi 5,9 millió főt 2019-től” (87. old.) Ha ezt összevetjük a dr. Nagy Béla-féle hatástanulmány 51. oldalán megadott intézményi látogatás-számmal (3 164 000 fő/év), a kettő között 2,7 milliós látogatásszám-növekedést láthatunk, nem pedig 764 ezrest, amint azt dr. Nagy Béla ugyanott írja. Ez nagyon jelentős, 52%-os forgalomemelkedés, még ha nem a Szerző által tévesen közölt kb. 4,1 milliós, hanem az 5,2 milliós mai városligeti látogatás-számához viszonyítjuk is. (De akkor is 40% körüli, ha az elgépelés miatt kifelejtődött egymillió fürdőlátogatás jóváírása után a dr. Nagy Béla 51. oldali táblázatának többi intézmény-sorában megejtett, a KPMG-tanulmány 88. oldali táblázatához képest, összességében 600 ezres látogatásszám-csökkentést figyelembe vesszük, és így 5 millió 380 ezer körüli tervezett intézménylátogatással számolunk.) A fenti többletforgalom erősen zavaró, annál is inkább, mert – a tanulmány állításával szemben - lényegesen több, mint egyharmada zavarja a park nyugalmát. Hiszen a Nemzeti Galéria és a Zene háza csak a parkon keresztül lesz elérhető, márpedig csupán ezek jósolt látogatás-száma együttesen évi 600 ezer.
A hatástanulmány utolsó 10 oldalán lévő fejezetet (Egyéb hatások), amelyben Szerző a lehetséges alternatívák közül a rozsdaövezetit és a „belvárosit” utasítja el, a befejező, harmadik részben tárgyalom.
Pákozdi Imre
