Milánó az Expo előtt IV.: Expo Gate
Milánó belvárosának közelében, a Dóm és a májusban nyíló Expó között húzható tengelyen nyílt meg az Alessandro Scandurra tervezte Expo Gate. A könnyűszerkezetes, világos, sátorszerű pavilonpárt az idei Mies van der Rohe díjra is nevezték.
A hamarosan megnyíló milánói világkiállítás tényleges helyszíne a várostól közel 15 kilométerre nyugatra, a Rho és Pero elővárosok határában, a jelenleg is nemzetközi vásárokra használt terület bővítésével jött létre. A térség jól megközelíthető, többek között a legnagyobb milánói nemzetközi repülőtér, a Malpensa felől érkező és a Cadorna pályaudvar felé tartó expressz vonatokkal, illetve itt található az 1-es metró végállomása is. Mindezek belvárosi kapcsolata a milánói vár környékén található, ahol az Expo Gate, azaz a világkiállítás kapuja fogadja a látogatókat.
A belváros egyik legismertebb sétálóutcájának, a Dómtól a Sforzesco Castellóhoz tartó, a világkiállításon résztvevő országok zászlóival díszített Via Dante végén, a vár előterében, a térség és épületeinek szimmetriáját jól adaptálva alakították ki a világkiállítás „kapuját”. Az Alessandro Scandurra, milánói építész tervezte ideiglenes információs pavilonpár tavaly tavasszal nyílt és várhatóan legalább az Expo október 31-i bezárásáig állni fog a történelmi környezetben. Elsődleges célja, hogy tájékoztatást nyújtson az Expó eseményeiről, jegypénztárként és ajándéktárgy üzletként működjön, illetve különböző kisebb helyigényű, a világkiállításhoz és témájához kapcsolódó eseménynek, kiállításoknak, beszélgetésnek, bemutatónak helyszínt biztosítson, ugyanakkor nyitott legyen a külső térség felé is. A másfél éves időtartamra tervezett pavilonpár minden nap nyitva áll és más-más eseménnyel várja látogatóit, a Caroline Corbetta kurátor által összeállított inter-diszciplinaritásra törekvő programsorozat a tudományos és a közérthető viták, mini konferenciák mellett nagy hangsúlyt fektet a gyermekek bevonására is.
A fehér színű, acélvázas könnyed hatású ideiglenes pavilon átlátható, minimalista megjelenésre törekszik, formájában pedig környezetének sziluettjét igyekszik követni. Szerkezete kívülről, lépcsőzetes membránszerű acélelemekből áll össze, azokat végig üveglapokkal töltik ki. Az idei Mies van der Rohe díjra jelölt háromszögletű, sátorkontúrú építmény jól foglalja keretbe a Piazza Castello szökőkútját, a vár tornyát, illetve tengelyében valóban a város felől az Expó felé nyit. A pavilonok belső kialakítása a minél nagyobb flexibilitásra törekedtek, illetve mellette, a világkiállítás fő tematikáját szem előtt tartva, kisebb dobozkerteket, valamint egy mini kukoricaföldet is létrehoztak, így modellezve a mindennapi mezőgazdaságot, a fenntarthatóságot a nagyvárosi környezetben.
Bán Dávid
