Mintagazdaság Uszkán
A Falufejlesztési Népjóléti Program Egyesület célja az, hogy a földdel rendelkező, de elszegényedett, munkanélküli vidéki lakosságot segítse új lehetőségekkel, oktatással és tanácsadással. Ennek első állomása az Uszkán üzemeltetett mintagazdaság, ahol gyógyteákat, zöldséget, gyümölcsöt termesztenek és kistesű állatokat tartanak. A sokrétű tevékenységet, számtalan funkciót foglalja keretbe Mészáros Zsuzsanna diplomaterve.
Diplomára készülődve olyan programot kerestem, amiért hosszabb távon is lelkesedni tudok. Abban biztos voltam, hogy vidéki témát választok, így vidékfejlesztésről kezdtem el írni előzetes kutatási anyagomat. Dolgozatírás közben találtam rá a Falufejlesztési Népjóléti Program Egyesületre, az ő programjukra készült a diplomatervem.
Puskás Ferenc agrármérnökkel, ENSZ-szakértővel a budapesti biopiacon találkoztam, ahol az FNPE kertjében termett gyógyteákat árulta. Elmesélte, hogy az Egyesület célja az, hogy a földdel rendelkező, de elszegényedett, munkanélküli vidéki lakosságot segítse új lehetőségekkel, oktatással és tanácsadással. Ehhez mintául a Gandhi-tanítvány Swaminatan professzor által életre hívott indiai képességfejlesztő centrumok szolgálnak. Feri bácsi jelenleg az uszkai, saját telkén dolgozik a környékbeliekkel, de szeretné kiterjeszteni tevékenységét más településekre is. Uszka 360 lelkes falu az ukrán határ mellett, lakosságának 80%-a cigány származású. A programról bővebben olvashatnak az építészfórumon korábban megjelent cikkben.
Számomra a leginspirálóbb a tervezési feladat összetettsége: a falu főutcájára néző, két, egymás mellett álló nadrágszíjtelek és a rajta álló házak viszonya, és a funkciók sokasága és képlékenysége. Hiszen a mintagazdaság agrár- és oktató feladatokat egyaránt ellát, az ide dolgozni érkező emberek munkájukért cserébe vetőmagokat, tanácsokat és hosszú távú segítséget kapnak ahhoz, hogy későbbiekben a saját telkükön megtermelt javakból megéljenek. A birtokon lakik egy gondok a családjával, aki az Egyesület megbízásából szervezi a mindennapi tevékenységet. Elképzeltünk egy kisebb feldolgozóüzemet is, ahol gyógynövényszárításra, lekvárfőzésre, savanyításra is lehetőség van. A birtokon gyógynövényeket, zöldséget, gyümölcsöt termesztenek, kistestű négylábúakat és baromfit tartanak - a mintagazdasági jelleg miatt mindenből van egy kevés. Nyaranta fogadhatnak diákcsoportokat, messzebbről érkező érdeklődőket is. Rengeteg fedett-nyitott térre van szükség ahhoz, hogy a szerszámokat, gépeket, terményeket elhelyezzék. A termelésen túl közösségteremtés és tudáscsere egyaránt célja a létesítménynek.
Kezdetekben a tervezési program egyre nőtt, a kerti funkciókkal együtt már-már átláthatatlan szövevénnyé vált. Ebben kezdtem el „rendet rakni”: kék tollammal analízis-lapokat rajzoltam:
1. a telepítésről
A két telek fél-fél hektár nagyságú, egymás mellett húzódnak, a rajtuk lévő házak a falu főutcájára néznek. A környékbeli telkek is nagyjából fél hektárra rúgnak – a gazdaságban dolgozók jó, ha látják, hogy mire elég a fél hektár. A telkeket így összeolvasztottam ugyan, de a határvonal egyértelmű, és végül két hosszúházat terveztem.
2. a funkciók elrendezéséről
Igyekeztem létrehozni egy olyan alaprajzi állapotot, ami a gazdaság teljes körű működését mutatja. Ebben egyrészt minden elképzelt funkció jelen van, másrészt az erős szezonalitás miatt egy nyári állapotot terveztem meg. Ez az a merítés, ami később még átgondolható, tömöríthető.
3. a formálásról
A környéket járva a hozzáépítéseket kezdtem el figyelni: milyen irányban, hogyan és mit toldanak hozzá a parasztházakhoz, ebből következtettem a tervezendő szükségletekre és helyigényre. Figyelmes lettem arra a szokásra, hogy a toldalékokat és gazdasági épületeket fehérre meszelik, ez szépen összefogja a legkülönfélébb anyagokból készült épületegyüttest.
4. a szerkesztésről
A tervezés előrehaladtával rájöttem, hogy nem érdemes „befagyasztani” a funkciókat, kész ház helyett egy olyan struktúrát kell terveznem, amely befogadja a spontán építést, helyet hagy a bővítéseknek, változtatásoknak. Fontos szempont, hogy a beépítések során a használók fokozottabban azonosulhatnak a programmal, és az is, hogy ne erőltessünk olyan hierarchiát az ide érkezőkre, amelyet kulturális különbözőségek okán nem tudnak használni.
Így a hierarchikus elrendezést elvetettem, mind a szerkesztés, mind a felhasznált anyagok tekintetében homogenitásra törekedtem. Az eredmény két olyan hosszúház lett, ahol „egy tető alá” hozhatóak a szükséges funkciók. Fehérre meszelt, fa oszloperdő tart egy puha nádfedelet, az oszlopok közeibe, az üresen hagyott helyekre épülhetnek be a helyiségek. Ez a rendszer választ ad felépülés és működés körülményeire: az üres, befogadó házakat pályázati pénzből, profi segítséggel lehet megvalósítani, majd helyet adni a spontán építésre: az időről-időre érkező csekélyebb pénzösszegekből újabb helyiségeket lehet beépíteni a felmerülő szükségletek alapján.
Ez megfelel annak a furcsa ellentmondásnak is, miszerint egy ilyen vidéki, hagyományosan építészek nélküli építészeti helyzetbe tervezek. Támogatom a közösségi tervezést, az alulról induló kezdeményezéseket, de itt szükség van egy kezdő lökésre, felülről érkező segítségre ahhoz, hogy beindulhasson a szerveződés.
A két ház a telek felé nyit, a köztük levő udvar közösségi térként szolgálhat. A jelenleg itt álló házak közül a düledező cselédházat feláldoztam a szellősebb udvarért, a jobb állapotú másik két házat bekebelezi a hosszúház. A kucsmaszerű nádtetőt tartó oszloperdő merevségét a megmaradó és további merevítő falak adják. A tetőgerinc játéka és a ház szélességének változása a kezdeti stádiumban alakult ki, az ideális alaprajz nyomán, de úgy döntöttem, hogy ezt a befogadó struktúra tervezésénél is megtartom, mivel gazdagabb téri modulációs lehetőségeket eredményez. A nyersbeton alap, a tartóoszlopok és a tetőszerkezet képes fogadni a szükséges szigeteléseket, a kiállások kiosztása a szabad elrendezés miatt lehetőleg egyenletes. Spontán építéshez az anyagok széles skálája felmerülhet: az oszlopok közeibe húzott, fehérre meszelt téglafaltól a helyben szokásos meszelt, szőrös deszkán át a kifeszített vászonig.
Mészáros Zsuzsanna diplomaterve
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, építőművész szak 2011.
Konzulensem: Turányi Gábor DLA
Köszönet Puskás Ferencnek a programért, Mújdricza Péternek az opponenciáért, családomnak és segítőimnek az önzetlen támogatásért.
Kapcsolódó oldal:
