Program
A tervezett Missziós Ház a Római Katolikus Egyházban eluralkodó paphiányból fakadó nehézségek leküzdésére született. Építési programja az egyházban mindinkább megfogalmazódó törekvések lenyomata. Elképzelésem szerint a Szombathelyi Egyházmegye Lenti Esperesi Kerületének 11 fős papsága költözik össze, formál közösséget a túlhajszoltságból és magányból fakadó problémák hátrahagyása érdekében. A nagyobb komfort, a koncentrált, jó infrastruktúra számos terhet vesz le a papok válláról, akik társaságra, közösségre találva, lelkileg megerősödve tudnának dacolni a rájuk nehezedő nyomással, és ellátni az esperesi kerület nagyszámú, kisméretű falvának lelki gondozását. Ilyen módon a plébánosok – szerzetesekétől alapvetően különböző – életvitelébe átemelhetők a szerzetesi közösségek erényei, köztük a legfontosabb, a közösség ereje.
Az elszigeteltség ellenében az aktív, szerepvállaló egyház ideáját szolgálják az épületegyüttes szociális funkciói. A napköziben hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozik a szakavatott személyzet. A vendégszobák pedig a közösségbe időszakosan beemelt, támogatásra szorulókat, hátrányos helyzetűeket, szenvedélybetegeket és a pusztán csak elvonultságra vágyókat várják. A környékbeli rászorulók számára naponta főz a létesítmény konyhája.
Az így kialakuló egyházi központ széles körben csak úgy fejtheti ki hatását, ha az bekapcsolódik a környék köz- és kulturális életébe, sőt aktív szervezőjévé válik. Mindezek miatt létesül klubhelyiség, kiállítótér, az udvarok pedig további rendezvényeknek adnak teret. Mindezen funkciók befogadásával egy, az elzártság-befogadás-szolgáltatás komplex feladatrendszerét megvalósító egyházi központ, Missziós Ház tervezése volt a célom.
Helyszín
A várból mára csak a kaputorony alapfalai és egy épségben megmaradt, 16. század elején épült bástya maradt fenn. A bástyához épült hozzá a 18. század folyamán az „L” alaprajzú magtárépület, mely két oldalról keretezi a platót. Annak város felőli rézsűjébe vágódnak az egykori, csupán a 20. század elején lebontott kaputorony alapfalai.
Az épület fő értékei a földszinti boltozott terek, különösen érdekes a bástya földszintjének cikkelyes boltozattal fedett tere, a hosszú szárny rizalitjának földszintjén feltárt középkori kút, valamint a rövid szárny emeletének példásan helyreállított barokk fedélszéke.
A négy udvar csuklópontjában elhelyezkedő, vendégházat átmetsző kapualj az együttes főkapuja, egyfajta elosztó tér, és a kápolna előtti találkozóhely. A közösségi udvar felé igyekvő - a tér egymással nem szemközti kapunyílásai miatt - az együttes főlépcsőjén felérkezve, a kapualjon áthaladva, átlósan épp az említett udvarra ér, így a megközelítés fő irányáról a papi kert leszakad, fokozódik annak intimitása. A kapualj négyzetes tere az ajtó és kapunyílások elhelyezkedésének következtében kiegyensúlyozottá válik, nem alakulnak ki leszakadó térrészek, nem jelent cezúrát az épületben.
A vendégház széles közlekedői egyúttal közösségi terek is: a földszinten a napközihez kapcsolódó zsibongó - ahol a gyermekek étkeztetése is folyik - az emeleten pedig a vendégszobákhoz tartozó étkező, társalgó, foglalkoztató. A vendégszobák és papi szobák közötti, barokk fedélszékkel fedett, emeleti tér főként a papok közösségi életének, étkezéseinek színtere, de alkalmat ad a vendégek és a plébánosok összejöveteleire is. A vendégház pincéjében kap helyet a nagyméretű konyha, melynek kiszolgálása a szervizúton keresztül történik, amelyre a vendégparkolók is felfűződnek.
A kápolna terébe a vendégház többi részének szerkesztésével analóg módon egy, itt fénnyel átszőtt közlekedőn át juthatunk be. Ezzel szándékaim szerint a megérkezés egyfajta beavatási folyamattá, a liturgikus tér pedig bensőségesebbé válik. A kápolnába csak e közlekedőn keresztül és a tér tengelyében, az oltárnál érkezik fény. A kápolnatér félhomályba (el)vesző és megvilágított terei a vallás misztikumát igyekeznek aláhúzni. A templomtér rugalmas berendezése egyéni és csoportos áhítatra egyaránt alkalmas.