A tanulmányterv különlegessége, hogy a Zoboki Gábor és Demeter Nóra vezetésével működő lendületes csapat nem csak tervrajzokat és modell fotókat készített. A dokumentáció az előkészítő munka eredményeit is tartalmazza.
A tanulmányterv különlegessége, hogy a Zoboki Gábor és Demeter Nóra vezetésével működő lendületes csapat nem csak tervrajzokat és modell fotókat készített. A dokumentáció az előkészítő munka eredményeit is tartalmazza. Megkeresték a kortárs művészeti alkotások bemutatásával foglalkozó és az ezzel együttjáró problémákat ismerő múzeumi szakembereket, tanulmányozták a legjobb nemzetközi példákat, és az elérhető távolságban lévő Sammlung Essl (építész Heinz Tesar) Klosterneuburgban 1999-ben épült új magángyűjtemény megtekintésére tanulmányutat szerveztek.
Ezeken az oldalon az Építészfórum látogatói betekintést nyerhetnek a Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda elképzeléseibe, de leginkább arra a "Múzeumi melléklet"-re hívnám fel az olvasók figyelmét, amellyel az alkotók kiegészítették tanulmánytervüket.
Az eredetiben több kép szerepel, mint amit a weboldalon elhelyeztünk, így csak a képek többségét és nem az összest tudjuk közölni. Ennek kizárólag technikai oka van, mert már így is lehet, hogy a sok kép miatt nehezebben töltődik le az oldal, és ezért esetleg sokan átugorják - vagy a tapasztaltabb internetezők egyszerűen csak benyomják az Esc billentyűt. Személy szerint én ezt nagyon sajnálnám, mert jó az örömöt másokkal is megosztani, megmutatni, hogy ez igen, kérem, ezt így kell csinálni: a személyes indulatoktól mentes, elfogulatlan elemzés, az építészeti - tervezői analízis része a tervnek, mert eredményeképpen a sokféle szempont egyeztetése, súlyozása nem köti meg a tervező fantáziáját, hanem éppen ellenkezőleg, megszabadítja azt a legnagyobb terhektől.
Minden alkotó számára talán az az egyik legkritikusabb pont, amikor úgy tűnik, hogy a nagyon is gyakorlatias problémák a tervezői gondolatnak, a művészi szabadságnak tesznek keresztbe. Valószínűleg azért is örülök ennek a "melléklet"-nek annyira, mert azt a szemléletmódot véltem felfedezni benne, ami a technológia alapú művészetekben is az egyik legfontosabb aspektus lett számomra: a szabadság nem a személyes világ szinte korlátlan kiterjesztésében van, hanem abban, hogy a szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló információból, lehetséges összefüggésekből melyeket emeli ki az alkotó, melyekkel dolgozik tovább, hogyan mutat rá ezáltal más összefüggésekre és hogyan hagy teret annak, hogy a "többiek" is aktív résztvevői legyenek az alkotásnak.
S kik ezek a "többiek"? Egy interaktív műnél például (installáció, multimédia, internet, stb.) maga a néző, aki fizikailag is belép a műbe, részévé válik annak. Egy épületnél pedig valószínűleg mindenki, akinek köze van hozzá: a közönség, a kiállító művészek, a teremőrök, a kiállításszervezők, a művészettörténészek, a tulajdonos(ok), az utcai járókelők, s még ki tudja hányan, meddig.
Én nem tudom, hogy biztosan szép lesz-e ez a ház, ha megépül, mert annyi minden más - ellentétes érdekek, pénz, stb. - szólhat bele a megvalósítás alatt. Azt sem tudom, hogy hány embernek lesz szép, sőt azt sem tudom, hogy mi lesz a szép 2002-ben, mire elkészül. Azt azonban érzékelem, hogy a tervezők pontosan értik, hogy mi a lényege a "kommunikációnak", ennek az ezredfordulónak. S a lényeg pedig valahol mindig értéksemleges: a priori - van és magától értetődően "szép" :-) Gratulálok.
Pásztor Erika Katalina