MOME campus - az Építészkohó megvételben részesült terve

Tarnóczky Tamás Attila a MOME campus már meglévő épületeit és az azokat körülölelő egyetemkertet kezeli legnagyobb értékként tervében. Ehhez illeszkedve az új létesítmények a terepszint alá rejtve kaptak helyet, mely a (alkotó) szellem mélyebb, meditatív fázisba kerülésének szimbóluma. 

A Bíráló Bizottság véleménye

Az egyik legmerészebb pályázat és egyben a park értékét a leginkább értő és képviselő munka, mivel az építészeti attrakció helyett a negatív építészet eszközeit használva, a három épületet összevonva a térszín alatt helyezi el, s egyúttal egy merengő teret hoz létre. Megkapó a kígyózó zöld épülettető látványa a többi épületből nézve.

A pályamű túllép azon, hogy csak egy egyetemi campus épületekkel történő bővítéséről szóljon. Vizsgálja az egész campus területét, viszonylatait, komolyan véve az A épület meghatározó szerepét az egész területre. Vizsgálja a Gondűzőt, annak elhelyezkedését, az előtte kialakított tisztással mintegy kiemeli azt.





A teljes program terepszint feletti, új épületekbe történő elhelyezése nem csak optikai, hanem akár tényleges túlépítés is lehetne. Az erre adott válasz, azaz az új épületek egy jelentős részének a terep alatti elhelyezése érdekes és különleges eredményt adott.

Az A épületben elhelyezhető funkciókon kívül minden egyebet térszint alatti épületekbe szervez. A Tudásközpontot, a MOME Szívét, de a B épület funkcióit is egy épített „gödörbe” építi be. a Spirál alakban komponált-, belső Merengő udvart közrefogó épület radikális választ ad sok kérdésre, ugyanakkor a benne rejlő lehetőségeket nem használja ki kellőképen, ami talán a lemerevített rendszerben jelentkezik elsősorban, ami kevés teret hagy a flexibilitásnak.







A beépítéssel és a választott építészeti megoldásokkal mintegy kiemeli az A épületet. Az új főbejárat nem akar konkurálni az A épülettel, a negatív kontraszt jó megoldást kínál. A kígyózó épület közepén kialakuló süllyesztett kertrész, - a Merengő - nyugodt, védett elhelyezést biztosít, a természetes megvilágítása ugyanakkor a vízszintes és magassági dimenziókból adódóan kielégítő.

Az épület külső oldali bevilágítása is kellően megoldott, azonban a lesüllyesztett épületet körülvevő résfalak végiggondolatlanok és igen költséges megoldást eredményeznek. Jó megoldás a régi és új épületek szándékos és teljes körű megkülönböztetése, a teljes terven végighúzódó pozitív-negatív kontraszt. Az újonnan kialakított bejárat nagyvonalú és egyértelmű megérkezési pont. A csatlakozó terek, az új közösségi tér, a galérián elhelyezett kantin fogyasztótere, az ezt folytató egyenes vezetésű lépcső jól megformálható tereket alkot, szép átlátásokat ad és kellő fényt biztosít a terepszint alatt is. A homlokzati rendszer ritmusa az eltérő anyaghasználat mellett is finom összhangot biztosít a MMM épületek homlokzatával.






Az A épület felújítása nagyvonalú, Azonban az alaprajzi megoldásai szűkös, nehezen használható tereket eredményeznek. Összességében rossz üzenet, hogy a hallgatók által használt tereket, közlekedési és találkozási csomópontokat a föld alá süllyeszti, míg az A épület felső szintjeire helyezi az intézmény irányításának irodáit.

Az A épülethez csatolt terepszint alatti, nagyméretű üveg felülvilágítókkal ellátott műtermek jól szolgálják az egyetem működését, rugalmas téralakítást biztosítanak. A megoldás figyelemreméltó. Az elhelyezésből adódó terepszinten kialakuló zöldtető nagyvonalú gesztus a Gondűző épülethez való viszonyában, egyúttal – a felülvilágítók miatt ha korlátozottan is - növeli a használható zöldterületek arányát.

A Bíráló Bizottság a terv radikalizmusát és a felvetett gondolatokat nagyra értékelve a pályaművet megvételben részesíti.


Bíráló Bizottság