Moravánszky Ákos – M. Gyöngy Katalin: A tér. Kritikai antológia

"Az újabb kötet annyiban különbözik a német nyelvű kiadás térrel foglalkozó fejezetétől, hogy a bevezető tanulmányt ádolgoztuk, és a szövegválogatást kiegészítettük Henri Lefebvre, Kepes György, Pogány Frigyes, Hajnóczi Gyula és Szentkirályi Zoltán egy-egy szövegével, illetve szövegrészletével.”
Építészetelmélet a 20. században sorozat 2. / TERC kiadó

Építészetelmélet a 20. században sorozat 2.

A tér
Kritikai antológia
Moravánszky Ákos - M. Gyöngy Katalin

TERC, Budapest, 2007. 272 oldal, kb. 60 fekete-fehér fotó és rajz; ára 2800 Ft áfával.

A tér Moravánszky Ákosnak a 20. század építészetelméletével foglalkozó kritikai antológiáiból a második kötet. Az egyes témakörök köré épülő sorozat tagjai nem merítik ki az építészetelmélet teljes tárgykörét, de kijelölnek néhány fontos csomópontot, és bemutatják az építészeti diskurzus összetettségét.
„A kötet a szövegantológiának egy fejezetét tartalmazza, amely eredetileg Architekturtheorie im 20. Jahrhundert: Eine kritische Anthologie (Építészetelmélet a 20. században: Kritikai antológia) címmel jelent meg, először 2003-ban, majd újabb kiadásban 2006-ban. A német nyelvű válogatásban száz forrásszöveget, illetve szövegrészletet gyűjtöttünk össze. Ezeket öt nagy témakörbe rendeztük: stílus, tér, természet és technika, monumentalitás, valamint az építészet helye. A Monumentalitás fejezet magyar fordítása önálló kötetben jelent meg 2006-ban. Az újabb kötet annyiban különbözik a német nyelvű kiadás térrel foglalkozó fejezetétől, hogy a bevezető tanulmányt ádolgoztuk, és a szövegválogatást kiegészítettük Henri Lefebvre, Kepes György, Pogány Frigyes, Hajnóczi Gyula és Szentkirályi Zoltán egy-egy szövegével, illetve szövegrészletével.” (A szerzők)

A könyvre kivételesen azzal hívjuk föl a figyelmet, hogy egy másik kötetből adunk közre részletet a tér témájában: „A kiváltságos élmény a térből fakad. Az összes művészetek közül egyedül az építészet adhatja meg a belső térnek teljes értékét: körül vehet bennünket egy háromdimenziós űrrel. Bármily élvezet származik ebből, az egyedül az építészet ajándéka. A festészet lefestheti a teret, a költészet, mint Shelleyé visszaidézheti a képét, a zene hasonló lelki élményt adhat, de az építészet közvetlenül foglalkozik a belső térrel, amelyet anyagként használ és amelynek centrumába helyez bennünket.”

„Különös, hogy a kritika nem ismerte fel a belső tér értékelésének tényében az építészetnek a fölényét. A bírálat hagyománya gyakorlati. Gondolkodásmódunk a megszokás értelmében anyagokhoz kötött. Csak arról beszélünk, ami eszközeinket foglalkoztatja, s ami szemünket leköti; az anyagnak formát adhatunk, a belső tér magától adódik. A belső tér, a 'semmi', csupán tagadása annak, ami szilárd, és ezért nem törődünk vele.”

Bár figyelmen kívül hagyjuk, hogy a belső tér hat ránk, és uralkodik szellemünkön, az építészet okozta legnagyobb öröm, miről, ha nem is tudunk számot adni magunknak, vagy nem is fáradozunk magyarázatával, a valóságban a belső térből fakad. (Bruno Zevi: Az építészet megismerése című könyvének 139. oldaláról. A szerző az első két bekezdésben Geoffrey Scottot idézi. Fordította Dr. Gerő László, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1964)

Nos, Moravánszky Ákos és M. Gyöngy Katalin kiváló antológiája, melyet Moravánszky Ákos fontos tanulmánya vezet be, érzékletesen bizonyítja, hogy a térről szóló elmélkedés mennyire jelentős eredményeket produkált napjainkra. Kötetük (építészeknek is) kötelező olvasmány.

vm