Színes kapcsolatok világa - Vřesovice település általános iskolája
Bukolikus táj, kicsi település, funkcióját vesztett egyházi műemlékegyüttes: Vřesovice önkormányzata fiatal építészek bevonásával, lépésről lépésre újítja fel örökségét és egyben alapozza meg jövőjét: a felnövekvő generációk számára izgalmas, inspiráló, optimista felfogású iskolaközpontot épít.
Vřesovice kicsi település Morvaország déli részén, Hodoníni járásban Brno-tól 46 km-re. Nincsen messze tőlünk sem fizikai értelemben, sem kultúráját tekintve. Pár utcájában falusi házak, gazdasági épületek, egy bájos malom, pizzéria és gumijavító mellett egy több épületből álló, a plébániához tartozó barokk épületegyüttessel büszkélkedhet, aminek az egyházi fenntartása azonban szép fokozatosan ellehetetlenült. Az üressé vált parókiát és a plébániához tartozó különböző funkciójú épületeket végül az egyház átadta az önkormányzatnak, de azzal a kikötéssel, hogy abban a közösség életét szolgáló funkciók kapjanak helyet.
Az önkormányzat kis lépésekben, mindig az aktuálisan megnyíló pályázati vagy más források bevonásával halad előre. 2013-ban megnyílt az általános iskola, amit 2015-ben napköziotthonnal, konyhával és étkezővel bővítettek meg. 2016-ban két fiatal építészt kértek fel továbbtervezésre. Jiří Markevič a Public Atelier és Jaroslav Sedlák, a FUUZE építésziroda alapitója kaptak felkérést a további épületrészek felújítására, hogy ott további két általános iskolai osztálytermet és két szakiskolai foglalkoztatót alakítsanak ki. A 2019-ben elkészült új részek markáns színezéssel, kortárs módon kapcsolják össze és egészítik ki a meglévő, műemléki rekonstrukcióval felújított barokk szárnyakat. Az átalakítás záró fázisa az eredeti tornaterem átalakítása lesz majd, ott egy modern edzőterem és két klubszoba kerül majd kialakításra, de ehhez még támogatást kell az önkormányzatnak találnia.
Adott tehát egy kicsi iskola történeti épületben, amely átalakításra vár. Ez a kérdés nagyon is ismerős Magyarországon, ahol a legtöbb iskola szintén a múltból megörökölt épületben működik. Többször vetettük már fel az iskolaépítészet kapcsán, hogy a kortárs pedagógiákhoz és a mai gyerekek viselkedéséhez, gondolkodásmódjához vajon hogyan illeszthető az örökségi helyszín? Az új térhasználatok és a téri kötöttségek milyen kapcsolatba hozhatók egymással?
Vřesovice önkormányzatának szemléletmódját két döntésen keresztül tapinthatjuk ki: az egyik, hogy fokozatosan, de módszeresen halad egy kitűzött cél elé, tehát nem indított azonnal gigászi fejlesztést útjára a 2010-es évek elején, hanem racionálisan gondolkodva, lépésről lépésre halad előre. Arányos és pontos döntéseik értelmében elsőként a vészesen leromló tető felújításával indítottak. A programot a közben felmerülő igényekhez igazítják: mini iskolaközpontot hoztak létre, ahol napközi otthon, általános iskola és szakiskola kap helyet: esetenként 2-2 új tanteremmel bővítve. Az első fontos jellemző tehát a feladat arányos és pontos megfogalmazása.
A másik fontos döntés, hogy az iskola átértelmezését fiatal építészekre bízták, akik lendülettel, bátor színezéssel, kortárs megformálással és láthatóan nagy lelkesedéssel, így apró ötletekben is megmutatkozó alkotási vággyal álltak neki a munkának. Jiří Markevič (1984) Public Atelier és Jaroslav Sedlák (1982) a FUUZE építésziroda alapítói már több alkalommal dolgoztak együtt, a BRNO-ban működő építészképzéshez kapcsolódva számos helyi kisebb köztéri és jellemzően közösségi használatú projektet készítettek el. Mind a ketten olyan multidiszciplináris szemléletű alkotói közösségben képzelik el az építészeti szakmagyakorlást, amely legalább olyan mértékben nyitott a városi összefüggések értelmezésének irányába, mint a művészekkel és designerekkel való közreműködésre, akár mikro léptékben is.
A Vřesovice-ben lévő iskola alakításban ez a kettős szemlélet jelenik meg jól artikuláltan: a meglévő épületek műemléki felújításon estek át: a falak vakoltak, a tetőt cserép fedi, a bádogos rézmunka míves, hagyományos. Ezekben az épületekben a kortárs jelleg a tárgyak és design elemek szintjén jelenik meg. Hogy csak egy elemet emeljünk ki, a teremfeliratok árulkodók az alkotók képzését illetően: a cseh (és szlovák) design kultúra hagyományához ugyanis nagyon is szerves módon kapcsolódó, erőteljes tipográfiai képzésben a zsinórírás alkalmazására számos példát ismerünk.
Leegyszerűsítve a beavatkozás formanyelvét, az új elemek színes, puha érzetet keltő dobozok, amelyek markánsan, de játékos módon különülnek el a történeti épületektől. Ezek az új építésű elemek a meglévő épületeket kötik össze, azokat egészítik ki, új kapcsolatokat hoznak létre, új bejáratokat és átjárásokat adnak és a köztes tereket hozzák jobban értelmezhetővé. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az épületek kommunikációs hálózatát hozzák létre, amely nemcsak egyszerűsíti a használatot, de egyben a különböző funkciók között is kapcsolatot teremt. Ez egyben ésszerű, mondhatni szükségszerű is, hiszen például a napköziotthon konyhája és étkezője egyben az iskola menzájaként is működik.
Az átalakítást megelőzően a parókia épületének földszintjén gazdasági tevékenységek kaptak helyet, a napköziotthon pedig a másik két épületszárny földszintjén volt található. Ebből a adódóan az általános iskola az első emeletre került, az impozáns tetőtér a barokk fedélszékkel nagyobb térként többféle közösségi funkcióra alkalmas. A parókia épülete a St. Péter és Pál templom dombjához kapcsolt. A szintkülönbségből adódik, hogy az első emelti osztálytermek a templom látványára fordulnak, és a belső terekből ebbe az irányba tágas terasszal mozdul ki a természetbe, tehát mind optikai, mind fizikai értelemben megteremtődik a kapcsolat a templom irányába.
Az örökölt és az új elemek egyértelmű és következetes stiláris szétválasztása számos szempontból értelmezhető tiszta állítás: nem a mostanában sokszor vitatott Velencei Charta modernista felfogására utalok most vissza elsősorban, hanem azt vetem fel, hogy mindez azért bír nagy jelentőséggel, mert egy jól értelmezhető univerzumot rak a gyerekek köré. Oktatási intézményként ez az olvashatóság nemcsak a tájékozódást szempontjából kulcsfontosságú, hanem egyben szemléletmód alakító is. A gyerekek és fiatal felnőttek számára láthatóvá és megélhetővé teszi, hogy egyes korok hogyan gondolkodnak az építészetről. Nem elkeni tehát a határokat a helyek között, hanem segíti a lokalizálást. Nem összemossa a múltat és a jelent, hanem hitelesen és könnyen beazonosítja a különböző idősíkokat. Az épületegyüttest tehát lebontja értelmezhető, megnevezhető egységekre, de egyben a kapcsolatot is kialakítja közöttük. Kicsit tágítva, a használókra tett hatás felől közelítve meg az építészeti beavatkozás lényegét, nem fogalmaz meg kizárólagos preferenciát sem az időben, sem a térben, hanem egy plurális értékrendű, együttműködő világot hoz létre, amelyben mind téri, mind szellemi értelemben kontúréles a megfogalmazás. Mindez lényeges az ott tanulók identitásának a kialakulásában, hiszen egy gyereknek (is) legalább annyira fontos értékelnie a múltját, mint abban hinnie, hogy a jelene értékes, mert így tud magabiztosan fordulni aktorként a jövő felé.
Vřesovice kicsi település, olyan hely, aminek túlélése miatt aggódni szokás Európában. Az átalakítást látva azonban erőteljes pozitív energia érzékelhető, egy olyan közösség, amely értékrendjében magabiztos és pontosan látja helyzetét. Az építészet mindennek a következménye: az alakulás során egy műemléki védelem alatt álló, értékes, de nem különleges épületegyüttes arányosan, értékálló módon került úgy átértelmezésre, hogy közben megteremtődött egy olyan játékos kortárs környezet, amely szabad mozgásra, az összefüggések és választások keresésére inspirálja a benne tanuló gyerekeket. Egy ilyen beavatkozás optimizmusra ad okot: bizalmat és hitet, hogy jönnek az új generációk, és jól alakítják a jövőt. Erre az optimizmusra minden gyereknek és minden építésznek szüksége van.
Somogyi Krisztina
