Moszkva tré
Mint friss csermely, úgy csordogál le az ember a budai domboldalakról a városba. A domboldalak szerencsés lakói azonban hamar elérik az MCS vonalat (MCS=MadárCSicser) és hamar a Cloaca Maximában találja magát az a megannyi jókedvű csermely. A budai emberpiac hatalmas pofon reggelente a jókedvvel indulónak, aki azt kérdezi: miért nem történik itt már valami? Tényleg miért? Tizenkilenc évnyi bénázás krónikája megoldási javaslatokkal Balázs Attilától a ZÖLDÖVEZETBEN.
A Moszkva utolsó átépítésének 36 éves évfordulóját ünnepeltük 2008-ban. Ünneplésre persze semmi ok, inkább szégyenkezni valónk lehet a város egyik legforgalmasabb közterületének az elhanyagoltsága miatt. Az alábbi sorokban megpróbálunk egy kísérletet tenni a rendszerváltás utáni 19 év komolyabb változásainak az összefoglalására, a térrel kapcsolatos tervek vázlatos ismertetésére, és egy alternatív megközelítést adni a tér és környékének az átépítéséhez.
A rendszerváltás idején a tér téli álmát aludta, komoly változás már évek óta nem történt a környéken, pedig óriási potenciákat rejtett magában. Sajátos, hogy a város legtehetősebb hegyvidéki részeinek, és a belvárosnak a találkozásánál, nemhogy reprezentatív tér nem alakult ki, de ami kialakult, az is csupán jóindulattal nevezhető térnek, viszont egész nyugodtan nevezhető „tré”-nek.
Kialakult, ha nem is igazán tervezték átfogó módon, ha kevéssé is szabályozták, mondhatni szerves fejlődéssel jött létre, és lett belőle egy koszos közlekedési csomópont, amit a városlakók kitűnő adottságai okán, az átszállásokon kívül leginkább találkozóhelyként aposztrofáltak. Ennek megfelelően előkelő helyet töltött be a városban az egy m2-re jutó vendéglátóhelyek tekintetében. A Moszkva sokáig meg sem próbálta betölteni azt a városközponti szerepet, amit a morfológia rászabott.
Joggal várhattuk el, hogy a tér életében ezek a jelentős fejlesztések a közterületek fokozatos megújulását fogják magukkal hozni, ám ez nem történt meg. A Moszkva rendszerváltás utáni első épületei egységes közterületi rendszert nem képeztek, noha egymáshoz meglehetősen közel fekszenek. Egységes közterületek hiányában a beruházások jelentős potenciált hagytak kihasználatlanul.
A komoly befektetői igények, valamint az első épületek hiányosságainak hatására a Fővárosi Önkormányzat, a II. kerület és a Mammut Rt. még 1998-ban közösen meghívásos tervpályázatban kerestek válaszokat a Lövőház utca, Margit körút, Kis Rókus utca által bezárt tömb és az '56-os emlékmű kialakítására. A tervpályázat eredményét tekintve a közterületek kialakítása talán a legfontosabb bírálati szempont volt. Az első díjas Turányi és Simon Építésziroda Kft tervében a zöldterületek maximalizálásának az igényével emelkedett ki a versenyből. A győztes terv a minisztériumi épület mögötti ipari épületek bontásával képzett jelentős zöldfelületet. A pályázatból kiemelkedett az Építész Stúdió Kft. második díjas munkája. A terv átlósan keresztülvágta a jelenlegi Mammut-2 épületét. A bevásárlóközpont szempontjából ez talán kevésbé előnyös, de a későbbi Millenáris park megközelítésére ideális megoldást kínált.
Sajnos a tervpályázat gondolataiból a mai napig a Mammut-2 épületén kívül csupán az '56-os emlékmű valósult meg. A közterületi rendszerről nem beszélhetünk, sem zöldterületekről, az emlékmű auráját kivéve. A Moszkva környékének minden kétséget kizáróan legjobban sikerült fejlesztése a Millenáris park. Az egykori Ganz gyár, már a rendszerváltás óta a befektetői figyelem középpontjában állt. A park legfőbb eleme, a sétány, már a tervezés korai szakaszában kialakult, de kezdetben úgy tűnt, a MOM parkhoz hasonlóan, elsősorban iroda és lakófunkciók kerülnek a gyártelep helyére. Hogy ez mégsem így történt, annak egy erőteljes kormányzati beavatkozás volt az oka. Megváltozott a funkció és a beruházó. A cél egy kulturális negyed, igényes közterületekkel. A kulturális negyedhez kapcsolódva, a Nemzeti Színház új helyével kapcsolatos „keresgélések” idején, még a Mammut-2 telke is sokáig jó eséllyel pályázott az új színház elhelyezésére. Az eredmény önmagáért beszél, egy klasszikust idézve „Ganz gut”.
A park azonban a mai napig nincs befejezve. 2004-ben komoly kormányzati ígértek hangzottak el a park bővítésével kapcsolatosan, de nem történt kézzel fogható változás. Erős a kontraszt a Fény utcában. A park népszerűsége és az igényes közterületek viszont újabb fejlesztéseket indukáltak. Először a Millenáris ház lakóépülete, majd a Millenáris irodaház iskolából átalakított épülete készült el, jelenleg a Wallis irodaházak építése zajlik, és előkészületben van Haris park néven a Marczibányi téri lőtér területén egy rendezvényközpont és apartman házak építése.
A Millenáris sikere a kulturális épületek és a rendezvények mellett az igényes közterületeknek köszönhető. A siker azonban egy zárvány maradt. Hiányoznak a konkrét távlati koncepciók, a kapcsolódó közterületi fejlesztések. A Széna térről murvás sétány vezet a város egyik legértékesebb szabadtéri parkolója mellett, a Moszkváról a Mammut autóforgalmán keresztül juthatunk el a parkig.
A Moszkva tér átépítésének jelenlegi tervei annyiban hasonlítanak a Millenáris parkhoz hogy a közterületek rendezése itt is a terv egyik alapvetése. Valamint abban is, hogy a tervezés itt is megállt a tér határainál, noha a Moszkva problémái jóval a tér határain túl kezdődnek.
A Moszkva tér jelenlegi fejlesztési terveinek a legnagyobb hiányossága, hogy az csak a térrel foglalkozik, Emiatt nem számol a villamosjáratok összevonásával, a végállomás megszüntetésével, és az átszállási kényszerek csökkentésével. Nem tervez olyan közterületi kapcsolatokat, amelyek a Millenárist, a Városmajort, és a Csalogány utcát felfűzné egy gyalogos rendszerre, központi helyre emelve a Moszkvát. Jelentős fejlesztési területek sem adódnak a téren, amelyek a városközpontsághoz szükséges további funkciók elhelyezésére szolgálnának. Egyedül a Retek utcai tömbben lehetséges komolyabb fejlesztés, de itt a szintterületi mutatók alacsonyan tartása miatt jelentősebb épületek nem emelhetőek. A Retek utcai tömb megtartása miatt a tér fontosabb középületei (piac, bevásárlóközpont), továbbra is a mellékutcákba szorulnak.
A jelenlegi tervek nem számolnak a tömegközlekedés jelentősebb átalakításával, pedig erre lenne lehetőség. Érthetetlen, hogy a város legforgalmasabb körúti villamosai nem mennek el a Déli pályaudvarig, sőt minden irányban átszállásra kényszerítik a tömegközlekedőket. Pedig a vonalak fonódásának komoly lehetőségei vannak a Moszkván. A 6-os és 61-es járatok mindkét végállomása a Moszkván és a körtéren farkasszemet néz egymással. Járatsűrűségük is hasonló, csupán néhány méter vágány hiányzik a teljes 6-os körjárathoz. A Hűvösvölgy felől érkező utasok döntő többsége a belváros felé utazik, és átszáll a Moszkván a körúti villamosra, vagy a 2-es metróra. Néhány méternyi villamossínnel, a 4-es villamos is kivihető legalább a János kórházig (vagy 4A-ként Hűvösvölgyig), megszüntetve ezzel rengeteg felesleges átszállást. A fenti villamosok fonódásával felszabadítható a Moszkván a körúti villamos végállomása is.
A tér jövője szempontjából a fent említett tömegközlekedési fejlesztéseken túl szükség lenne egy átfogó közterületi és zöldterületi rendszer kialakítására. A Városmajor és a Moszkva összenyitása esetén esély lenne egy átfogó nagy budai sétányrendszer kialakítására, amely egyrészt a Tabán, Vérmező felől csatlakozna a Moszkvához, másrészt a Vérmezőn és a Szilágyi Erzsébet fasoron keresztül a Hűvösvölgy felé nyitna gyalogos, és kerékpáros sétautat. A Moszkva a Csalogány utcán kialakított „Ráday” utcával kapcsolódhatna a rakparthoz, és a Vizivároshoz, az Ostrom utcán keresztül a Várhoz, a Csaba utcán át a Kissvábhegy felé, a Millenárison keresztül a Szemlőhegy, Hármashatárhegy kirándulóövezeteihez, a Fényes Elek utcán pedig a Rózsadomb felé. A Moszkvára benyomuló zöldterületek szükségtelenné tennék a tér teljes parkosítását, igaz a Városmajorral való összenyitás kedvéért beépített területeket kellene feláldozni. A metróállomás és az 56-os villamos végállomásának a helyén, a városközponthoz szükséges további fejlesztésekhez, területek szabadulnának fel. Az új beépítések csökkentenék az átépítésekhez szükséges központi forrásokat. A zöldterületek mennyisége a téren a jelenlegi tervekhez képest nem változna, a Városmajorral való összekapcsolás miatt viszont a zárványjellege megszűnne.
A Városmajor és a Moszkva tér kapcsolata a Retek utcai tömb megtartásával is megvalósítható, de a nagyvárosi léptékű megoldás az lenne, ha a Szilágyi Erzsébet fasor, a Retek utcán keresztül, a Retek utca tengelyében megjelenő Parlament látványával érné el a Moszkvát, illetve a Széna teret. Így a Fény utcai piac és a bevásárlóközpont is a tér részévé válna. A Retek utcai tömb a Moszkva tér jelenlegi területének a beépítésével lenne visszapótolható. A Retek utcai tömb szanálásának költségei az új tömb szintterületének emelésével a beruházókra terhelhető, így az nem növelné a tér átépítésének a költségeit.
Az új Moszkva/Széna tér a fent vázolt közterületi és zöldterületi rendszerekkel, a villamos vonalak fonódásával, és a felszabaduló területeken az új beépítésekkel Buda északi részének központi terévé válna, valódi városközponttá, a Budai hegyek és a budai belváros kapujává.
Balázs Attila építészmérnök
