Munkásszálló Dzsumbuj stílusban
Baranyi Krisztina független ferencvárosi képviselő hívta fel a nyilvánosság figyelmét, hogy egy elsősorban vasbetonszerkezetekkel és generálkivitelezéssel foglalkozó német cég, a Bayer Construct Zrt. ingatlanfejlesztő-generálkivitelező fővállalkozásában, megfogalmazásuk szerint “96 egységes lakóépület” emelkedik az Illatos út Soroksári út-Határ út háromszögében.
FB-oldalán a képviselő így fogalmaz: “Ez a csodálatos építmény nem lakóház lesz, hanem munkásszálló. 800 embert helyeznek majd el ebben a négy épületben, amelyek közül kettőt félig még egybe is építenek (nehogy levegő is szoruljon közéjük), ott lesz a konyha és az étkező. A Bayer Constructnak csak Budapesten ennyi ember dolgozik, ők építik a Puskás stadiont, ők építették az MTK stadionját. A telek 1/3-a beépítetlen marad, ott térkövet fognak árulni, a cégnek ez is a tevékenységei közé tartozik. 800 embert, egy kisebb falut zsúfolnak össze egy ilyen kis területre 96 "lakóegységben. Ez 8 ágyas szobákat jelent átlagban, mondván úgyis csak aludni járnak ide a munkások, nem baj, hogy az épületek és ők maguk is szorosan egymás mellett lesznek. A telken a térköveknek marad 266 embernyi hely, elvégre ők a teljes napot itt fogják tölteni. Ami a történetben a legszebb: a kerület jelenlegi építési szabályzata szerint ezen a területen nem építhető munkásszálló, kizárólag lakóházak. Valószínűleg ezért is szerepel a kiakasztott táblán a "96 egységes lakóépület" kifejezés.”
József Attila sorai mégsem szerepelhetnek rajta: “A város peremén, ahol élek, beomló alkonyokon, száll a korom, s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon.”
Pedig a beruházással kapcsolatban elsősorban nem esztétikai, de annál komolyabb urbanisztikai kifogások fogalmazhatók meg. Ezen a környéken — kiegészülve a szintén egykori gyárépületeknek is otthon adó Gubacsi úttal — az embernek nem lehetnek nagy illúzió, elvárásai sem építészeti, sem ingatlanfejlesztési tekintetben, ám a "96 egységes lakóépület" minden elképzelést alulmúl.
De az ingatlanfejlesztő nyilván nem épít olyat, amelyre előzetesen ne mérné fel a igényeket. Az időközben a 444-ben megjelent cikk bangkoki sikátorról beszél, a lap meg nem erősített forrásai szerint a lakások szépen fogynak, ami azt mutatja, hogy Magyarországon, 2019-ben Budapest egyes területein ilyen típusú ingatlanra van igény. A tágabb értelemben vett környéken, például a Nagykőrösi út autópálya melletti kanyarulatában is épül egy hasonlóan érthetetlen elhelyezésű kisebbfajta lakópark, vagy inkább társasház (más beruházózól), bár az még nincs ilyen „előrehaladott” állapotban. Már az is teljességgel érthetetlen, de úgy látszik, van hova fokozni a vizuális horrort, a rossz telekválasztást.
Ez az igényfelmérés a jelek szerint nem számol a telepítés hosszútávú urbanisztikai hatásaival. Nem számol a nemrégiben szintén az Illatos úton, 2014-ben felszámolt városrész, a Dzsumbuj örökségével, az elszlömösödés gazdasági-társadalmi-urbanisztikai okaival, sem azzal, ami épp most is, hasonló városi pozícióban lévő és hasonló telepítésű lakónegyedben, a Hős utcában zajlik. A szlömösödés kódolt logikája szerint az efféle épületek felépítésének, elindításának alkalmi hátterét a beruházó-kivitelező cég konjunktúrája alapozza meg. Ám ahogy a világon semmi, ez sem tart örökké, az ingatlanfejlesztés, -beruházás világa a tapasztalatok szerint hegymenetek és sokszíntű lejtős szakaszok váltakozásának története. Következésképp a területre most beszoruló társadalmi csoportok jövője a megjósolható szlömösödés velejárójaként a társadalmi státuszvesztés. Ahogy nem másodlagos minden olyan negatív urbanisztikai tünet sem, ami az efféle szélsőséges fiskális logikának alárendelt lakóhodályok későbbi velejárója. Amennyibben az önkormányzat, ki tudja miféle érdekektől vezetve később a ma munkásszállóként engedélyezett projekt lakó célú módosításához járul hozzá, az egyrészt rövid távon piaci értelemben fölértékeli az itteni ingatlanokat, majd a házak műszaki romlásának folyamatával azok menthetetlen elértéktelenedéséhez, társadalmi anomáliák kialakulásához vezet.
ÉF
