Museumplein Amsterdam - Museumpark Rotterdam

Hollandia a múzeumok országa, ám egyszersmind a parkoké is. Az alábbiakban Pákozdi Imre ezek viszonyáról ír, frissen szerzett tapasztalatok alapján. Okulásul a Városliget további múzeumokkal való beépítési szándékát illetően, de korántsem kritikátlanul dicsőítve a Hollandiában látottakat.

1. Az amszterdami Museumplein az ismertebb a címben szereplő két együttes közül. Az itt található három múzeum közül kettő – a Rijks Múzeum és a Van Gogh Múzeum - világhírű, önmagában is meghatározó turisztikai célpont. A két nagy képtár minden, a képzőművészet iránt valamennyire is érdeklődő látogató számára önmagában is vonzó, kultikus hely, akárcsak az ugyanitt található világhírű Koncertgebouw hangversenyterem és a Stedelijk Múzeum, a kortárs művészetek galériája.

A tér növénytakarója szemmagasságból korántsem domináns. Parkról szó sincs: a peremén villamosokkal, autóforgalommal, metróállomással, a múzeumokhoz sorbanállókkal, és az őket kiszolgáló gyorsbüfékkel zsúfolt, részben kővel burkolt, részben füves-bokros köztérről beszélünk. Fő szerepe, hogy rálátást enged a múzeumokra, elsősorban a Rijks Múzeum épületére és a környező, szép házsorokra. Nagy kár, hogy a Rietveld tervezte Van Gogh Múzeum új, kiegészítő épülete - egy jellegtelen, félbevágott ovális csarnok – az eredeti épület elé tolakszik, egyszerre takarva a Van Gogh Múzeum veretes tömbjét a tér felől és a teret a múzeum elől. A Stedelijk Múzeum – bár a Museumpleinhez tartozik - kicsit kívül áll, nem a tér centrumára tekint. Óriási fürdőkádra emlékeztető új, fehér tömbje nagy geg, de semmi több. Amszterdam és Hollandia legnagyobb ékessége a XVII. századi holland aranykor máig érvényes, máig inspiráló építészete. Ehhez – vagy éppen a holland XX. századi art deco házakhoz, illetve a De Stijl alkotásaihoz képest - ez a mega-szaniter kifejezetten olcsó játék, tikkadt turistáknak tett vásári engedmény.

A „fürdőkád” tér felőli pereme alatt nagy kávéházak sora húzódik meg, tovább fokozva a Museumplein egészét jellemző zsúfoltságot. Merthogy ami itt főszezonban uralkodik, az leírhatatlan. A tér nagy részéről ugyan kitiltották a gépjárműforgalmat, de mi, gyalogosok is túl sokan vagyunk. Mindenhol sorok, várakozók, állva majszolók – egyszerűen sok. Már a Central Station felől érkező villamos is zsúfolt, miközben ez a távolság jelentős (kb. tíz megálló) és a villamos végig sétáló utcákon halad - mondanom sem kell, lépésben. Amszterdam belvárosa, mint kulturális-turisztikai centrum, nyárra megtelt. Aki teheti, jöjjön inkább március-áprilisban vagy október-novemberben.

2. A rotterdami Museumpark az amszterdami Museumplein szöges ellentéte, amennyiben kifejezetten kihalt.

A napsütéses szombaton, késő délelőtt is gyéren előforduló gyalogosok zöme gyerekkocsikat tologató kismamákból, vásott kölykeiket sétáltató családokból, szerelmespárokból és kutyásokból állt. Közös jellemzőjük, hogy eszük ágában nem volt betenni a lábukat a park bármelyik múzeumába is, pedig itt aztán jónéhány található: számunkra legismertebb a korábban Nederlands Architectuurinstituutnak nevezett, mai Nieuw Instituut (az építészeti múzeum 2013-ban megszűnt, illetve beolvadt az új szervezeti alakulatba). A '90-es évek elején Rem Koolhaas tervezte Kunsthal időszaki kiállításokra specializálódott képtár, szemben (a valóságban is szemben) a Museum Boijmans Van Beuningen nevű, állandó gyűjteménnyel rendelkező, art deco stílusú, szépművészeti múzeummal. A téren található a Természettudományi Múzeum, valamint a Sonnefeld-ház, egy látogatható, jól megőrzött holland felső középosztálybeli otthon a XX. század harmincas éveiből.

A rotterdami Museumpark kellemes hely és elsősorban park, dús, szép gyeppel, igényes fákkal, tavacskákkal és bokrokkal. Funkcionális vonzerejéhez vajmi kevéssé járulnak hozzá a területet szelíden körítő múzeumok, amelyekkel a park csupán mint térfalszerű látványelemekkel tart kapcsolatot. A város vezetése ezt látható módon hiátusként érzékeli, ezért egy ménkű nagy, ideiglenes kertmozit rakott a park északi és középső részére. A baj persze régebben kezdődött, valamikor tíz évvel ezelőtt, az akkori újjáépítés idején, amikor egy iszonyatosan műmájer, faiskola-szerű képződményt telepítettek ugyanide, a mostani kertmozi helyére, az akkoriban épített földalatti garázs fölé, a park egészét meghatározó gyepes-bokros együttes helyett.

3. Külön fejezetet érdemel a San Francisco-i De Young Múzeumhoz hasonlóan, a természettel meghitt szimbiózisban létező Kröller-Müller Múzeum, Hollandia nagy természetvédelmi területének, a Hoge Veluwe Nemzeti Parknak a közepén.

A Van der Velde által 1938-ban tervezett, tagolt alaprajzú, lapos épület, a rengeteg üvegablakkal együtt is ideális múzeum, amely európai rangú anyagot őriz, sok más mellett az alapító család Van Gogh gyűjteményét is. A körülötte elterülő, végtelennek tűnő erdővel és annak szoborparkként ápolt, néhány hektáros részével szervesen együtt él a múzeum. Az építészeti hatás döntő eleme az épület földszintes szerkezete, üveg- és téglaborítású felületei, a vízszintes kiterjedést hangsúlyozó párkányai. Mindehhez túl kevés lenne a Városliget területe, egyszersmind túl sok a tervezett új Nemzeti Galéria nyolc emelet magasságú, boglyaszerű tömbje.

Lépték, arány és kompozíció – a szépség nagyrészt ezeken múlik* és különösen illékony, ha a feladat a természethez való illeszkedés. Márpedig itt - akárcsak a finn tájba illesztett épületek esetében – ez a helyzet. A Kröller-Müller Múzeum környezete nem angol vagy éppen francia stílusú parkművészeti alkotás, amelyet tág határok között igazíthatunk a létrehozni kívánt épületegyütteshez, hanem a természet olyan, szinte érintetlen darabja, amelyhez maga az épület tartozik idomulni. Pontosabban az építész, úgy ahogy azt Henry van der Velde majd Rietveld itt sikeresen, kellő építészi alázattal megvalósította.

* Ld. Cságoly Ferenc Szépség c. kötetében, a fenti kulcstényezők mellett a ritmus, a forma valamint a színek és fények szerepének elemzését.

Pákozdi Imre