Művészeti alkotás a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola új diákotthonához

”Gyöngyösi tánc”

A néptáncban a mozgás mint vizuális élmény szobrászként mindig is ihletőleg hatott rám. Mivel gyermekeim közül négyen is tagjai egy óbudai néptánc együttesnek, fellépéseiken sokszor volt alkalmam figyelni ahogy egy táncospár forgó alakjának képe együvé olvad. A pályázati kiírást elolvasva azonnal olyan témára gondoltam ami egyszerre ötvözi magába a természetközeli szemléletre jellemző organikus formákat, a diákélet fiatalos dinamizmusát és az ennek életkornak központi kérdését, a párkapcsolatot. Ez a szobor két ember tiszta egységet termő kapcsolatáról a szerelemről szól, ami modellül szolgálhatna a természet és az ember harmonikus együttmozgásához is. Ennek a harmóniának mély átélésére mindenkinek szüksége van, főleg azoknak a fiataloknak akik mezőgazdasággal kapcsolatos területen dolgoznak majd.

A kertépítészeti tervet vizsgálva a szobor elhelyezéséhez két hely kínálkozik: Az utcához közelebb eső és a nyilvánosságnak jobban kitett kiszélesedő parkrész a tervektől eltérő módon a valóságban lényegesen szűkebb így az általam elképzelt kompozíciónak nem tud otthont adni. Ennek oka a kiskaputól vezető gyalogút kiegyenesítése. Szobromat amúgy is tágasabb, ugyanakkor nyugalmasabb környezetbe képzeltem el. Ezért az alkotást inkább a két épület közötti terület középvonalán az útszegélytől körülbelül 3 méterre egy 6 méter átmérőjű körbe helyeztem. Ezt a felületet a járdaszinthez képesti 10cm-es magasságban zöld gránitburkolat fedi, melynek közepén áll maga a szobor. Ennek a központi kompozíciónak alsó eleme tardosi vörösmárványból, felső része fehér carrarai márványból (bronzetto), esetleg süttői mészkőből készül. A teljes kompozíciót a kör alakú gránitburkolat két oldalán elhelyezkedő egy-egy köríves pad öleli egybe. Ezek a padok szobrászi igénnyel a kompozíció részeiként lesznek megmunkálva szintén carrarai márványból. Segítségükkel egy intím belső tér keletkezik a szobor körül, ami tapasztalataim szerint ezáltal közkedvelt közösségi térré válik, másrészt finom átmenetet teremt a szobor szabadon kavargó világa és a két épület szigorú rendje közt. Egy-két év múltán az épületek között elültetett fák növekedésével ez a kontraszt magától is oldódni fog. Ehhez a plasztikai együtteshez egy, a járdára merőleges, járdaszinttel megegyező magasságú 3 m széles megközelítő betonút vezet.