Művészeti alkotás a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola új diákotthonához
Markolt Sebestyén ”Életfa” c. pályaműve
Markolt Sebestyén ”Életfa” c. pályaműve a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola Mátrai úti új diákotthona előtti parkhoz, a Magyar Universitas Program keretén belül kiírt képző- és iparművészeti pályázatra.
”Életfa”
Az Életfa mint őseredeti motívum nem csak a magyar, de az európai kultúrában is központi szerepet kapott. Ez egy olyan archetipikus szimbólum melynek tartalmát szinte nem is kell megtanulnunk, ösztönösen viszonyulunk hozzá. Az Ég felé mutat, egyszerre tartalmazza az évről évre kiviruló tavasz reményét és emlékezik göcseiben a nehéz időkre. Feszül az élettől, mégis nyugodt. Ahogy végigtekintünk egy falusi árokparton álló vén akácon, vagy egy göcsörtös vízparti fűzön, látjuk magunk előtt a sorsát, megszemélyesítjük. Azt hiszem az volna az igazi „környezettudatos szemlélet” ha mindannyian át tudnánk érezni azt a nagyon mély egymásra utaltságot ami nem csak mint egy ökoszisztéma tagjait, de mint létezőt és létezőt öszeköt bennünket az örök körforgásban lévő természettel. Ez a szobor egyszerre enyhet adó árnyék és felkiáltójel, egyszerre szól két ember egymás iránti szenvedélyéről és ember és természet egységéről. Ahol ez az egység megszakad, odú, görcs fájdalom keletkezik. Minden embernek szívébe bele kellene írni azt a felelősséget amelyet a természettel való egymásrautaltságunk jelent. Ezt próbálom sugározni a gyöngyösi diákok számára is.
A teljes kompozíciót egy árok, annak külső oldalán húzódó vonulat, és egy központi dombon helyet foglaló „Életfa” alkotja. Az egész körkörös területet és az út felől hozzá vezető 2m széles utat barnás-sárga (földet szimbolizáló) durvított felületű gránit burkolat fedné. A központi szobor terveim szerint sárgásfehér süttői mészkőből készülne. A szobrot és a középső dombocskát megkerülő árok és az annak partján emelkedő töltés megteremt egy zárt, intím teret, amely pihenőhelyül szolgálhat. Azt az élményt szeretném becsempészni ide, ahogy az ember leül egy árokparton, de egyben egyfajta „szakrális” tér létrehozása is célom volt. A mészkö szobor 250cm magas, az egész kompozíció magassága a burkolattal együttt körülbelül 3 méter. A gránittal fedett hullámzó felület 6m átmérőjű, amelyhez kb 3m hosszú, 2m széles szintén gránitlapokkal burkolt ösvény vezet, amely merőleges az útra. A csapadék elvezetését az „árok ” lejtős kiképzésével oldom meg, a szoborhoz vezető ösvény két oldalán kivezetve.
Kép és szöveg: Markolt Sebestyén
