A szobor egymásra épülő kőtömbökből áll. A tömbök egymásba mélyednek, és ez az egymásba csapolódás adj a szobor szerkezetét. Az alaplapba mélyed egy előre dőlő hasáb. A hasábra felülről nehézkedik rá a legfelső, előre lendülő vékonyabb kőtömb. Az legfelső két elemet egy kisebb tömb, egy ék járja át, mely végleg rögzíti a felső elemet. A szobor a két épülettömb között helyezkedik el, az épületek vonalából kissé a parkoló felé eső rész felé előrehúzódva. Ez az előrehúzódás, a kialakítandó dombon való elhelyezkedés és a szobor előrelépő karaktere, együttesen a kollégium szigorú térkiosztására felel. A szobor minden irányból mozgásérzetet kelt. A vonalakból való kilépés, a szobor mozdulást, előrelépést felidéző alakja együtt a kitörés, az elmozdulás, előrelépés érzetét kívánja a szobrászat plasztikai eszközeivel előidézni. A kőtömbök techtonikai erőket idéznek, a Föld kéreg lemezeinek mozgása sejtetődik a mélyből a felszínre emelkedett mélységi kőzet megjelenítésével. A Föld erőinek megidézése a természet erőire, és a természet erőit hasznosító mezőgazdaságra utal. A pályamű megalkotásának határozott célja a főiskolai diákélet gazdagítása. A diákotthon jelenlegi területének közepén egy olyan jel emelkedne ki, mely a mozgalmas formájával a diákság dinamizmusával rokon. Olyan szobor emelkedhet ki az épületek tömbjei közül, amely találkozó- és pihenőhelyet adhat a diákotthon leendő lakóinak.
Szöveg: Mohácsi András