Múzeumi Negyedből MúzeumLiget?

Sok új konkrétumot nem tudhattunk meg a MUT székházban megrendezett műhelyvitában a múzeumi negyed részletesebb terveiről, de azért végre elindult valami párbeszéd ebben az eddig tabuként kezelt ügyben. Rostás Zoltán építész, projektigazgató referált, az urbanisták azonban túlnyomó többségükben lesújtóan nyilatkoztak a hivatalos kormányprogram helyszínéről és tartalmáról. Bardóczi Sándor beszámolója.

Habár a Dr. Schneller István által moderált eseményen Rostás Zoltán építésznek, a projekt igazgatójának osztották a szervezők a főszerepet, a műhelyvitában a hallgatóság gyakorlatilag miszlikbe aprította, ledarálta, megrágta és kivetette magából a hivatalos kormányzati koncepciót. A vitában elhangzott kritikus, sok esetben nagyon súlyos mondatokat artikulálók mellett a BKK Városfejlesztési Főosztályának mérsékeltebb hangot megütő, de nagyon pontos elemzéssel előrukkoló vezetője, Dományi Bálint világított rá - talán a legelőremutatóbb módon - a kiútra.

Nyolc fős agytröszt múzeumosítaná a Városligetet

A MúzeumLiget (sic!) kifejezést körülbelül egy és negyedéve kezdte el beplántálni a kormányzati kommunikáció a köztudatba. A sorok között olvasva ebből az a jelzés desztillálható ki, hogy talán valamiféle koncepcióváltás van készülőben a korábban Szőcs Géza által meghirdetett „Múzeumi Negyed”-hez képest. Schneller István is zavarának adott hangot a felvezetésben, mert mint mondta: szeret felkészülni, ha moderátornak kérik fel egy beszélgetéshez, most viszont nem volt miből. Így pusztán reményét fejezte ki, hogy a már régóta megszellőztetett, de továbbra sem igazán körvonalazott projekttel a döntéshozók végre az urbanisztikához fordulnak.

Rostás Zoltán projektigazgató bevezetőjében azzal hűtötte a kedélyeket, hogy azért nem tudta elhozni a MúzeumLiget terveit, mert ilyenek nincsenek, kizárólag stratégia tervezés zajlik, amely fölött egy szűk, 8 főből álló munkacsoport őrködik. Ez a szűk kör pedig az urbanisták véleményének kikérését egy következő ütemű feladatként képzeli el. Mint elmondta, először a muzeológus szakmával akartak dűlőre jutni, akik körében „a program nagy támogatottságot élvez”. A személyeket firtató kérdésre nem érkezett egyenes válasz, annyit tudhattunk meg, hogy muzeológus, turisztikai szakember, projektmenedzser, asszisztens és „egy építésziroda” is van a programot menedzselő csapatban. Ahogy annak a megválaszolása is a levegőben maradt, hogy – a muzeológus szakma elsőbbségét a kérdésben elismerve - a helyszín kiválasztásába miért nem sikerült bevonni a várostervezőket? Merthogy az agytröszt - Rostás elmondása szerint - egyébként vizsgálta a Hajógyári-szigetet, a Margitszigetet, a Nyugati pályaudvar környékét, a Kopaszi-gátat, a Közvágóhidat és a Csepel szigetcsúcsot is, mielőtt a Városliget mellett döntött.

Rostás előadásában jelezte, hogy a MúzeumLiget program nem a Városliget egészével foglalkozik, ugyanakkor éppen a helyszínválasztás után fogalmazódott meg, hogy az egész Városligettel kell foglalkozni, amelyet a kormány most vizsgál - egyeztetve erről a jelen lévő intézményekkel és az odakerülőkkel egyaránt.

Rózsaszín felhő gomb bekapcs

Az előadás ugyan nem tartalmazott a korábbi információkhoz képest lényeges újdonságokat, olybá tűnt, mintha az előadó és a támogatására kivezényelt kommunikációs csapat kínosan ügyelne rá, hogy a kormányhatározatban már rögzített kereteken kívül lényegi információk ne hangozzanak el. Az eddig is tudható volt, hogy a kulturális kormányzat egy - a Városligetben kialakítandó - múzeumi negyedben gondolkodik. Egyfajta tematikus térben, amellyel - turisztikai műszóval élve – a Budapest brand-et kívánja erősíteni. Ez a koncepció azon alapszik, hogy a külföldi turisták jelentős része a mérések szerint megfordul valamelyik múzeumban vagy galériában, és ha ezek fizikailag egy térségben koncentráltak, akkor az multiplikátor hatást, szinergiákat válhat ki, ahogyan azt egyébként a tematikus utcáknál megfigyelhető szerte a világ turisztikai szempontból érdekes városaiban.

A projektigazgató előadásában megjelölte többek között az Új Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Fotográfiai Múzeum, az Építészeti Múzeum Ligetbe költözését, valamint a Szépművészeti Múzeum ún. Román csarnokának helyreállítását. Többekben megállt az ütő egy pillanatra arra a sokféleképpen értelmezhető kijelentésére, amikor - utalva az MNG és a Néprajzi Múzeum költözésére – arról beszélt, hogy a "Kúria épületéből legyen újra Kúria, a Várból meg legyen Vár".

Érdekes volt viszont belelátni egy picit a nyolc-személyes agytröszt agylebenyeibe. Abba, hogy mi mozgathatta őket a múzeumi negyed helyszínkiválasztása kapcsán. Erről Rostás Zoltán úgy beszélt, hogy "alapvetően olyan helyszínt kerestek, ahol tetten érhető a történelmi kontinuitás, a könnyű megközelíthetőség, a sokszínű kulturális időtöltés lehetősége, és a zöld környezet."

Nem maradhatott el az előadásból az egyre inkább a szerecsen mosdatás kategóriájába tartozó, eu-konform lózunggyűjtemény puffogtatása sem, ahol a "brand" mellett, a szintén kötelező "zöld szósz" és a "szabadidős tengely" keresztezésébe fektetett "múzeumi tengely" sem hiányozhatott a sorból. Rendesen el lett még húzva a mézesmadzag az építész társadalom orra előtt, miszerint hamarosan nyílt, nemzeti ötletpályázat, majd ezt követően az UIA sztenderdeknek is megfelelő, nemzetközi tervpályázat kiírását tervezi a kormányzat. Elhangzott az is (bár ugye tervek nincsenek), hogy 20.000 m² újonnan beépítendő szintterület mellett 35.000 m² zöldfelület visszaadása történik meg a az Ötvenhatosok terén a 80-100 milliárd forint nagyságrendűre becsült fejlesztés során.

Vitázni még lehet

"Fenntartható építés", "energia-hatékony üzemeltetés", "zöldfelület-rehabilitáció", a "ligetet kezelő társaság" (új intézményrendszer felállítása) – repkedtek még a "rábeszélőgép" által legyártott szép szavak, újrahasznosítható, pályázatnyeréshez szükséges jelmondatok, de csak akkor élénkült meg ismét a hallgatóság, amikor Schneller keresztkérdésére Rostás Zoltán azzal a meglepő fordulattal ált elő, hogy főnöke, Baán László azzal bocsátotta útjára, hogy "amennyiben az urbanista szakmának jobb helyszíni javaslata van, az megfontolásra kerül".  Ezt Schneller István félig állítva, félig kérdezve úgy fordította le, hogy "el van döntve, de lehet róla vitatkozni?"

Ezen a ponton szakadt át a hallgatás gátja (bár buzgárok már az előadás során is megjelentek). A hallgatóságból elkezdték módszeresen ízekre szedni a koncepciót.  Elsőként Ráday Mihály – aki az előadás ideje alatt sem tudta teljesen visszafogni magát, kapásból sorolta a Városligetnél általa sokkal jobbnak vélt helyszíneket, a Millenáris környezetét (Ganz, Gazdasági- és Közlekedési Minisztérium épülete) és az Iparművészeti Múzeum térségét (a Markusovszky térrel, Kilián Laktanyával, Bőrklinika melletti gyárépületekkel). Kijelentette, hogy "a múzeumi negyed elképzelésnek csakis egyetlen indoka lehet a Városligetben, nevezetesen az, hogy itt igazgató Baán László, ez azonban urbanisztikai szempontból nem egy releváns kérdés, és egyenesen siralmas az érvrendszerben a kezdetektől ideiglenesnek tervezett városligeti milleneumi építkezésekkel vagy Expo-val való – nyilvánvalóan fals párhuzam." A szinergikus és multiplikátor hatást vitatva kijelentette, egy Cézanne kiállítás közönsége nem azonos az Állatkertével, ergó "nincsen szükség erre a szinergiára!"

A hallgatóság soraiból egy korábban évtizedekig turizmussal foglalkozó szakértő vitatta a kulturális turisztikai marketing ilyen jellegű fokozásának érvényességét: "Ha valamivel Budapesten nincs probléma, az a kulturális brand" – mondta. Aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy a Budai Várból kikerülnek az addigi múzeumok, kulturális intézmények és idézte Polónyi Károlyt: "a vár, a magyar kultúra szentélye".

Utóbbi kérdést a hallgatóság soraiban szintén helyet foglaló, és a Vár hosszú távú fejlesztési stratégiájának kidolgozásában vezető szerepet játszó Potzner Ferenc igyekezett a helyére tenni, aki szerint "szükség van a Várban a túlontúl monokulturális blokként üzemelő múzeumok valamilyen mértékű kiszervezésére, és jót fog tenni mind a Galériának, mind pedig a Várnak, ha onnan kikerül ez a gyűjtemény". Ő a Széchenyi Könyvtár raktárainak áttelepítésével lehelne életet az eddig ott indokolatlanul elfoglalt, 4 szinten feltárható, a Tabánnal új kapcsolat lehetőségét is magába rejtő terekbe; nagyobb teret adna a Budapest Történeti Múzeumnak, és a palota bizonyos részeit az eredeti funkciók bemutatásával állítaná helyre.

A világ és ti

A Várban tett kitérő után Schneller István kanyarította vissza végül a beszélgetés kizökkent szekerét a "MúzeumLiget"-be egy kemény kijelentéssel: "Zoltán, a világ láthatóan nem arra megy, amerre ti" – mondta, és utalt a londoni olimpia helyszínének kiválasztására, Hamburgra, a pécsi vagy a kassai Európa Kulturális Főváros projektek helyszíneire, amelyek a városok posztindusztriális zónáit, barnamezőit célozták meg annak érdekében, hogy ott hosszú távon, egy jól programozott vízió eredményeként sikeres városszerkezeti változtatásokat indíthassanak be.

"Pécsett nem a Tettyére kezdték építeni a Kodály központot, hanem rehabilitálták a parkot. A múzeumi negyed ma kijelölt hivatalos iránya rossz irány. Vége a sztárépítészeknek. A világ már valahol ezen túl van. Az ökológikus építészet, a barnamezők újrahasznosítása áll ma a fókuszban." – sorolta moderátori szerepköréből kissé kiesve a volt budapesti főépítész az urbanisztikai ellenérveket, amellyel a hallgatóság jó része egyetértett. 

Ráday Mihály erre úgy kontrázott rá, hogy kifejtette: valójában az itt az urbanisztikai kérdés, hogy végleg tönkretesszük-e a Városligetet jelszerű épületekkel, vagy inkább bővüljön a közpark, és történjen meg ez a múzeumi fejlesztés például a Ferenc körúton, vagy a Margit körúton. "Az urbanisztikai kérdés az, hogy be akarjuk-e áldozni a Városligetet? Ez a város ugyanis nem csak a múzeumairól híres." – fogalmazott. 

A hallgatóság soraiból Naszályi Márta a Városligetet egy "családi turisztikai központ"-ként aposztrofálta, amely állapotát tekintve borzasztóan rászorulna arra, hogy működtetve és fenntartva legyen a jelenleginél sokkal magasabb színvonalon. "A Városliget egyik legnagyobb attrakciója a zöld" - mondta. Kétségét fejezte ki a koncepció gazdasági fenntarthatóságát illetően is, hiszen ma országszerte vergődnek a múzeumok, így nem látni, hogy mindez a fejlesztés után mitől lesz fenntartva. "A városnak egy olyan pontjára akarunk új attrakciót telepíteni, ahol jelenleg túlhasználat van. Nem látom bizonyítva, hogy a Városliget a legalkalmasabb az elképzelt feladatra, ha a Ligetet ma a meglévő állapotában sem tudjuk színvonalasan működtetni"- mondta.

Habár Dományi Bálintot a BKK-tól a Városliget körüli közlekedési viszonyok és tervek tisztázására hívták meg a szervezők (a BKK-nak még nincs hivatalos álláspontja a múzeumi negyedről), túlteljesítve a megbízatását egy remek, logikus, tiszta, ambiciózus előadásban vázolta azt, hogy mit is láthatna a Városliget környezetében a Baán-féle agytröszt, ha Szépművészeti Múzeum irodáiból nem csak a Városliget felé tekintene ki.

"Ha már kikelt ez a fióka, még akkor sem biztos, hogy Városligetben kéne neki vadásznia" – mutatott rá Dományi arra a körülményre, hogy a Rákosrendezőn közel 160 ha-os állami (MÁV) tulajdonú terület rohad (nagyobb mint a VII. kerület egésze!) remek közlekedési infrastruktúrával, éppen a bővítés előtt álló FÁNK, a megszűnés előtt álló Vidámpark határán, amely térségben a NIF-nek egyébként kiviteli szintű tervei vannak a Lőportár-dűlő magasságában egy városi vasúti megállóra a Budapest-Vác szárnyvonalon.

Kezd tehát lassan megteremtődni a helyzet arra, hogy a XIII. kerületet és Zuglót elzáró vasúti zárvány ingatlanfejlesztési aranybányává változzon, itt nőhetne össze a város egy régen felszakított seb begyógyításával. Ha ennek az irdatlan fejlesztési területnek az előkészítésével elindulna – egy egyébként az új Budapesti Fejlesztési Koncepcióban is előre vetített –  városi szintű alközpont kiépülése, akkor ebbe a bődületes gazdasági projektbe egy szolid kis 2 ha-os múzeumi negyedecske olyan szépen lenne illeszthető, mint öltöny gomblukába a virágdísz.

Ezek mellett ott az egész Szabolcs utca, az egyik legnagyobb állami tulajdonban pusztuló szellemváros (egykori kórházak és katonasági objektumok sorozata) is. Dományi aláhúzta: egy nagy állami beavatkozásnak mindig akkor van értelme a városrendezésben, ha az indikátor hatást tud kifejteni egy alulhasznált terület felértékelődésére. Ilyen hatás pedig a Városligetben ezzel a projekttel aligha érhető el.

Helykijelölési pályázat jön

Kérdésemre Rostás Zoltán megerősítette, hogy igazak azok a pletykák, miszerint a MúzeumLiget embléma mögött már egy olyan kormányzati gondolkodás indult meg, amely már nem is feltétlenül az Ötvenhatosok terére szándékozna koncentrálni az új múzeumokat, hanem egy épület-elhelyezési pályázat keretében immár az egész Városliget a célkeresztbe került. 

Ha úgy nézzük, csak a MUT-ban lezajlott műhelybeszélgetés felszínre hozott olyan potenciális helyszíneket is, amelyekre a nyolc fős agytröszt nem is gondolt, vagy nem mert gondolni. Nagy kár, hogy ez a "beszélgetés" már megint egy túlontúl előrehaladott fázisban veszi kezdetét – mintha Baán és adminisztrációja kényszeresen követné el ugyanazokat a hibákat a sok titkolózás közepette, nem éppen a korai bevonás technikáit alkalmazva módszertanként. Hiszen ebbe a titkolózós, suba alatt lezavart tervezési processusba egyszer már belebukott a nagyszerű kiállításai miatt egyébként méltán respektált igazgató a Szépművészeti bővítése kapcsán – olybá tűnik a történelem ismételheti önmagát.

Ha (majdnem pengeéles) határvonalat lehetne húzni a múzeumi negyedre felállított projektiroda fejlesztéspolitikája, és a vitán a saját véleményüket artikuláló urbanisztikai szakemberek között, akkor a mezsgye talán ott húzódik, hogy míg az előbbi szinte kizárólag zöldterületekben, szabadterekben gondolkodik a lehetséges helyszíneket illetően, addig a másik tábor egy nagy városszöveti beavatkozási aktusban fontosabbnak tartja azt, hogy a város azon területei legyenek a fejlesztések fókuszában, amelyek még nem elég jók. A múzeumi negyed projektirodája most meglévő, bevezetett, zöldben gazdag, már kedvelt zöldfelületeket kulisszaként használva kíván egy adottságra rátelepülni - követve egyébként az eddigi általános hazai gyakorlatot. 

Számomra a vita végén úgy tűnt, a kormányzat akkor cselekedne helyesen, ha helykijelölési pályázatát nem pusztán a Városliget egészére bővítené ki, hanem a Rákosrendezőt, a Lőportár-dűlőt, és a Nyugati térségét is bevonná a vizsgálandó helyek közé. Ezzel ugyanis azt érné el, hogy immár nem a Városliget lenne a "lerabolni" kívánt préda, hanem – hogy én is mondjak valami vadat, de Baán Lászlónak talán tetszőt a szimbolikus párbeszédben – egy városrehabilitáció után a Szépművészeti Múzeum lehetne a Múzeumi Negyed főkapuja.

Bardóczi Sándor