A Nemzeti Múzeum épületének és környezetének felújítására már 2010-ben is írtak ki tervpályázatot, ekkor a zárójelentésében a bírálóbizottság a Múzeumkerttel kapcsolatban fokozott körültekintésre és a tervezési feladat érzékenységére hívta fel a figyelmet. A most 2016-ban kiírt Múzeumkert ötletpályázaton már egy 19. századi épített környezetbe simuló, a Petz Ármin féle angol kertet visszaidéző kertrekonstrukció volt a feladat, a növényzet megújításával és a pihenő, rekreációs funkció erősítésével.
A Nemzeti Múzeum épülete és kertje a történelem során szerves egységgé kovácsolódott. A klasszicista stílusú épületet Pollack Mihály tervezte, a kertet körülölelő kerítés Ybl Miklós tervei alapján készült. A kert az 1848. március 15. nemzeti ünnepünk egyik legfontosabb helyszíneként nemzeti és történelmi emlékhely. Egy ilyen nemzetileg és történelmileg is fontos intézménykert felújításához alázattal és érzékenységgel szabad hozzányúlni, a 21. század adta lehetőségek és technika felhasználása mellett.
A Múzeumkert, ahogy Molnár Ferenc regénye, a Pál utcai fiúk idejében hívták, a ’Muzi’ a pezsgő pesti élet fontos helyszíne volt. "Ti azt hiszitek, hogy a Múzeumkert egy vasráccsal körülkerített kert, amelynek határa délről a Múzeum-körút, északról az Esterházy-utca, kelet felől a Múzeum-utca és nyugatnak a Főherceg Sándor-utca, - de mi, akik nem 1930-ban, hanem 1887 körül voltunk tízévesek, nagyon jól tudjuk, hogy a Múzeumkert nem egy vasráccsal körülkerített kert, hanem az egész világ, amelynek határa mindenfelől a végtelenség. Nem is Múzeumkert a neve, hanem röviden és mégis messzihangzón: Muzi!" (Pásztor Árpád). Napközben dadusok és idősek sétáltak itt vagy ültek ki napozni a Múzeumkertbe. Iskola után a környéken tanuló gyerekek ide rohantak játszani. A régészeti emlékek között a gyerekek fantáziával megálmodott mesevilágukban merülhettek el.
A tervezést történeti kutatással kezdtük. Sajnos az eredeti Petz Ármin-terv nem maradt fent, ám a kert szerkezetének alakulása jól követhető a Múzeum lapidáriumára készült 1859-es tervről, valamint Pest kataszteri térképsorozatáról (1867-1872). Képeslapok és archív fotók adnak információt a kert további használatáról és megjelenéséről, a kertben alkalmazott bútorokról.
A tervezés során szempont volt, hogy az itt megrendezésre kerülő márciusi ünnepségek, fesztiválok - Múzeumok Majálisa - helyszínének megfelelő teret tudjunk biztosítani. A kertet minden korosztály számára szeretnénk vonzóvá tenni. Ez különösen fontos az itt lakók és a környéken tanulókra nézve, mert a belvárosban csak csekély lehetőség van kertek, zöldfelületek látogatására.
Az idősebb korosztály számára kellemes lehet az évelő ágyásokkal díszített, kényelmes ülőfelületekkel ellátott sétaút kialakítása. A kisgyerekek számára "Régészeti Játszóteret" képzeltünk el. A homokozóban régi épületoszlopokat, mintázott köveket, kincses ládát rejtünk el, amiket a gyerekek feltárhatnak, homokformákkal kiegészíthetnek. A játszóteret római útszéli kövek, mászható szarkofágok egészítik ki. A nagyobb gyerekeket az épület északi oldalán a "Pál utcai fiúk" tematikus játszótér várja izgalmas játszóelemekkel. A régi időket megidéző grund jellegű komplex játszótérre petanque pálya és szabadtéri gombfocizó hely is került. A fiatalok a gyepes területeken pihenhetnek, tanulhatnak vagy a kertészházban nyíló kávézóban találkozhatnak. A Kazinczy szobor környékére visszaállítanánk az egykor működő könyvkölcsönző mobil pavilont.
A Múzeumkert Történelmi sétaútja a koncepció edukatív eleme. A zöldfelületeken kacskaringósan átvezető tipegőköveken a nemzeti történelmi eseményeket és azoknak nemzetközi kapcsolódásait jelenítjük meg. Egy "Múzeumkert applikáció" létrehozását is javasoljuk, amely letöltése után történelmi festmények, fotók és események elevenednek meg, például a lépcsőn elhangzik a 12 pont.
A Kiskörúton és a környező utcákon sétálva jelenleg a kert széleinek leromlott állapota miatt nem hívogató, ezt több eszközzel lehet orvosolni. A Múzeum bejárati terét megnyitjuk a Kiskörút felé, az Arany János szobor előtti szakaszon a kerítéslábazat helyén kétszárnyú kapuk sorával. Ezzel a Múzeum épülete és bejárata előtti tér is nagyobb hangsúlyt kap, a Körútról jobban érvényesül a Múzeum tömege. Az új kapuknak különös hasznát veheti a Múzeum a nagy tömeget vonzó rendezvényeknél, valamint a beszorított Arany János szobor nagyobb teret kaphat. Ezen a szakaszon a kerítést kísérő sövény is kikerül a kiskörúti járda szélére. Itt a burkolati lapokba a Múzeumkerthez köthető történelmi események jelennek meg. Az oldalkertek folyamatos kiállítótérként történő használatával kihozzuk a művészetet a kertbe, ezáltal már itt kint is sugárzik az épület belsejének gazdag tartalma, ami erősíti az intézmény karakterét.
A Múzeumkert kerítése az Ybl Miklós által tervezett formában tartandó meg. A kerítéslábazat utcai oldalán a Múzeumkertről szóló irodalmi idézetek, versek kerülnek elhelyezésre (Pásztor Árpád, Gárdony Géza, Mikszáth Kálmán, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Sőtér István, Molnár Ferenc).
A kávézó terasza kinyúlik a Múzeumkert területéből, ezáltal bekapcsolja a hátsó teret a kerbe és a forgalomcsillapított utcáról is becsalogatja a sétálókat.
A Pollack Mihály térről a gépjármű forgalmat javasoljuk véglegesen kitiltani úgy, hogy a gépjárművek csak a mélygarázsba hajthassanak le. Az utca sétálóutcává válik. Az épületeket összekötő tengelyen a kávézóterasz előtt a burkolatba épített, vizes tapicskoló vízjáték kialakítását javasoljuk. A Rádió Székház épülete előtt a híres rádiós riportereknek emléket állító térrész kerülne kialakításra. Az emlékkövekbe épített rejtett hangszórók a legjellegzetesebb rádiós adások részleteit sugározzák, ha feléjük áll valaki. A Széchenyi Könyvtár ide költözésekor a téren olyan állandó interaktív installációs felületek kialakítását javasoljuk, ahol a Széchenyi Könyvtár térképi állománya jeleníthető meg úgy, hogy egy adott korszak térképének előhívásakor a térkép körül elhelyezett többi installációs felületen embertömeg jelenik meg, mintha az adott korra jellemző öltözetű emberek sétálnának az utcán.
A növényhasználat és az ökológia kiemelten fontos a városi zöldfelületekben. A kert egyes részein sok 10 cm-nél kisebb átmérőjű sarjak találhatók, ezek biztonsági és higiéniai okokból eltávolítandók. A meglévő idős faállomány egészségügyi kezelése szükséges. A kivágandó beteg fák törzsét a kertben javasoljuk hagyni – igényes ágvisszavágásokkal és elhelyezéssel. Ahogy a régmúlt épített emlékei is megjelennek a kertben, úgy a természethez tartozó elmúlás is láthatóvá válik. A fatörzsek így diverz rovarfaunát biztosíthatnak a kertben.
A kertben a cserjeszint fejlesztésre szorul. A változatos fényviszonyokhoz igazodó növényfaj-összeállítás szükséges, amelynek a gerincét örökzöld cserjék adják. Az örökzöldeket lapított gömb és hullámzó felületté összenyírt formákban javasoljuk elültetni. A napos felületeken az örökzöld hullámokat illatos, virágos cserjék és évelőágyak egészítik ki. A századforduló hangulatát idéző intenzív árnyéki évelőfoltok tehetik a Múzeumkertet üde hangulatúvá. A kevés élőmunkát igénylő, alacsony fenntartási igényű évelőfelületek biztosíthatnak az árnyékos területeken állandó talajtakarást és esztétikai értéket.
A növényalkalmazás során a közbiztonsági okokat is figyelembe kell venni, ezért a kert átláthatósága fontos, a rejtett zugok kialakulását kerülni kell. A Múzeumkert területen csak vízáteresztő burkolatokat használunk és törekszünk arra, hogy minél több vizet helyben tartsunk, amely az itt lévő növényzet számára hasznosítható. Az szélesebb utak és burkolt felületek mentén szikkasztóba kötött drénezett mélyvonal kialakítását javasoljuk.
A madáritatókon kívül a Múzeum bejárata mellett, két oldalon visszafogott vízalkalmazást képzeltünk el "párakertek" kialakításával. A víznek fontos szerepe van a mikroklíma kialakulásában, és a nagy nyári melegben hűsítő szerepe van.