Minden tervezőmunka elsődleges kihívása feltenni a megfelelő kérdést, majd arra adekvát választ adni a tervezés során. Bényei István, Halmos Sarolta és munkatársai a Debreceni Egyetem új közösségi épülete során a kérdést és a választ is a hallgatói igények felől találták meg.
Nagy változásokon, komoly fejlődésen megy keresztül az utóbbi években a Debreceni Egyetem. A magas színvonalú oktatás és az egyre inkább a hallgatókat szolgáló épületek számos fiatalt vonzanak ide, és különösen a külföldiek száma ugrott meg az utóbbi időben. Erre reagálva az egyetem vezetése úgy döntött, az itt tanuló külföldi diákokat egy külön nekik épült közösségi épülettel is segíti.
Az új épület ötlete azon felismerésből fakadt, hogy a világ minden tájáról ide érkező diákok nehezen alakítanak ki kapcsolatot egymással vagy épp a magyar hallgatókkal. Mint felmérésekből kiderült, a diákok szinte csak az albérletük és az egyetemi termek között ingáznak; pedig az egyetemista lét fontos célja a kapcsolatteremtés is. Bényei István és Halmos Sarolta, a belsőépítészeti kialakításért felelős tervezők és munkatársaik erre reagálva olyan tereket álmodtak, amelyek maradásra buzdítanak; a közösséghez való tartozást pedig kis, pár fős beszélgetéseket és nagyobb csoportok kényelmét kiszolgálva is segítik. "Viszonylag későn kapcsolódtunk be a projektbe, de már az első koncepciónkat is azonnal megértette, örömmel fogadta az egyetemi vezetés" – mesélte Bényei.
A korábbi gázfogadó és raktárépület helyére került ék alakú épülettömbben a tervezők szándéka szerint örvénylő, friss terek fogadják a belépőt, amelynek földszintjén egy 256 fő befogadására alkalmas központi előadóterem, iroda és több kontinens ételét kínáló büfé mellett kisebb közösségi terek kaptak helyet. E házba költözött a főépületből az egyetemi ajándékbolt is, amely magas színvonalú, butikszerű kialakításával hívogatja a betérőket. A mintegy ezer négyzetméteres első emeleten közösségi tanulóhelyiségeket alakítottak ki, míg a második emeleten konzultációs terek, oktató és elektronikus vizsgák megtartására alkalmas termek, valamint két imaterem is található.
Fával és homogén felületekkel képzett belső terét sematikus grafikai elemeket idéző világítás egészíti ki. A neutrális térélményt mégis a csupán látszólag egyszerű részletek adják meg: a fehér felületek legalább ötféle anyagból, változatos textúrával képzettek. A lécburkolatok is akusztikai falként működnek annak érdekében, hogy a hallgatóknak elvonulásra, tanulásra alkalmas, csendes tereket hozzanak létre. A központi helyiségek, az aula vagy az előadóterem megoldásai is a hosszan tartó ott-tartózkodást erősítik, miközben e két helyiség mutatja a legkoherensebb, az örvénylést leginkább felszínre hozó képet. A közösségi terek egyes falainak és nyílászáróinak vertikális osztású faburkolataival tart szoros kapcsolatot az előadóterem ívelt falának sűrű lécburkolata csakúgy, mint a hosszan futó LED világítás, amelyet pontszerű, nagyobb világítótestek egészítenek ki. Egyszerű, világos fa bútorainak nagyrésze egyedi tervezésű, melyek jelentős részét ráadásul úgy alakították ki, hogy ne csupán vizuálisan különüljenek el a közös terektől, de (számos esetben azok falba süllyesztésével) fizikailag is. A lobbitér amfiteátrum-szerű emelt padsora az íves lépcsőt is követi, amely szépen reflektál a csepp alakú, nagyméretű felülvilágítóra. Mindez ugyanakkor sehol sem tolakodó, hiszen a legkisebb részlet is a marasztaló otthonosságra való törekvés jegyében készült.
Ritka alkalom, mikor a grafikus a belsőépítészekkel már a projekt kezdetekor együttműködhet, az eredmény pedig érzékletes: a tájékozódást segítő többnyelvű információs rendszer legkisebb részletei, a piktogramok, de még a tűzjelzőkre figyelmeztető jelzések is egységes koncepció szerint, azonos betűtípussal készültek, ami rengeteget tesz hozzá a harmonikus összképhez.
Dicséretes és előremutató mozdulat az intézmény vezetése részéről, hogy polgárságából közösséget kíván kovácsolni, amelyhez ráadásul komoly elhatározással kíván konkrét segítséget nyújtani. E célhoz a Bényei István és munkatársai olyan finom részleteséggel kidolgozott, tudatosan szerkesztett belső teret építettek, amelyre a világ bármely egyeteme büszke lenne.
Móré Levente
Szerk.: Hulesch Máté