Nappali a téglaégetőben: lakóház bővítése Csejtén

A Szlovákia északnyugati részén, Trencséntől nem messze található Csejte (Čachtice) a Kárpát-medence történelmébe elsősorban nevezetes várával és a Báthori Erzsébet itteni halálához fűződő legendákkal írta be magát. A ma közel négyezer lelkes község azonban immár a kortárs építészet térképére is felkerült, köszönhetően egy, Pavol Paňák pozsonyi építész tervei alapján, saját használatra emelt lakóház-bővítésnek. A hely múltját érzékenyen továbbszövő bővítést az építész leírásával mutatjuk be.
 

A beruházás helyszíne szorosan kötődik a település történetéhez: itt működött a második világháborúig ugyanis a falu egykori téglavetője. A téglaüzem épületeinek egy része ma is áll. A mester lakóházát a kilencvenes évek közepén újjáépítették, a téglaégető kemencét pedig körülbelül tíz évvel ezelőtt, romos állapotból állították helyre. A II. világháború után a telken gyümölcsöst alakítottak ki; az épületek mára idős gyümölcsfák veszik körül.

A téglásmester háza jellegzetes, nyeregtetős, tornácos ház. A tornácos ház, mint a vidéki házak általában, alapvetően jól működő elgondolás. A főtömeg hosszanti tengelyéhez ragasztott tornác jellegzetes, praktikus átmeneti elem a kültér és a belső terek között. Amellett, hogy bejárati zónaként védelmez a közvetlen természeti elemektől, segít a téli és a nyári hőmérsékletkülönbség kiegyenlítésében is. 

Az épület nemrég elkészült bővítése a meglévő ház sziluettjét folytatja, beleértve a tornác tömegét is. Alkalmazkodik tehát a létező keresztmetszethez és tömeghez, de odabent radikálisan eltérő téri koncepciót mutat. A bővítés egyterű, az „open space" elvére épít, a lakteret a padlástól elválasztó födém nélkül. Ezáltal a visszafogott méretű lakótér nagyvonalúan tágas téri élményt kínál. Ebbe „tör be" a tornác dobozszerű tömege üvegfallal és üvegmennyezettel leválasztva. 

A fedélszerkezet formailag tipikus nyeregtető, amely jelen esetben két egymásnak döntött, szarufákkal stabilizált téglafal, ahol a födémgerendákat kötővasak helyettesítik. A tetőben használt, a hőszigetelést eltakaró téglák mindegyike bélyeges, több mint kétharmaduk itt, ebben a téglavetőben készült, a fennmaradó részt a környék rég bezárt műhelyeiből gyűjtötték. A különféle árnyalatok és a változatos textúrák – a kézzel vetett téglák sajátosságai – dekoratív, mozaikszerű összképet kölcsönöznek a födémszerkezetnek. A térben karzatszerűen megjelenő galéria a meglévő épület és a bővítés határfalánál helyezkedik el, egyben a korábbi padlástér megközelítését is szolgálja. 

A falak téglaszerkezettel épültek, egyszerű meszes vakolattal, festés nélkül. A épület bizonyos részeit szándékosan kezeletlenül hagyták – az öntött betonpadlót, a tornácoszlopok betonelemeit, a hengeres elemekből rakott kéményt, a fémgerendákat. Bizonyos értelemben egy befejezetlen ház készült el itt, szándékosan. 

A masszív tetőszerkezet nagyságrendekkel javítja az épületenergetikai adottságokat. Komolyan csökkenti az épület hőleadó képességét, ami a hagyományos szerkezetű födémeknél jellegzetes probléma. A zárható, üvegezett tornác átmeneti térként használható az év legnagyobb részében. A bővítés mindent egybevéve a kézműves téglakészítés kultúrája előtti tisztelgés. 

A szöveget fordította és szerkesztette: Kovács Dániel.