Négy magyar lakóház a Visegrádi Négyek Családi Házai vándorkiállításon

Vagány, természetes, racionális és a népi építészeti örökséget felfrissítő családi házak tervezői kaptak oklevelet a MÉSZ Visegrádi Négyek Családi Házai vándorkiállítása kapcsán.

A MÉSZ által meghirdetett Visegrádi Négyek Családi Házai vándorkiállítás képet ad az adott év hazai és a régió országainak építészeti terméséből. A kiállításon Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország négy olyan épületet mutat be, amely képet ad a V4 országok családi ház építészetének aktuális szellemi és fizikai állapotáról. A kiállítás célja, hogy magas minőségben elkészült házakat mutassanak be a nagyközönségnek és a szakmának is, formálva ezáltal az építészetről és az épített környezetről való gondolkodást. A kiállítás a MÉSZ, a Lengyel Építész Szövetség (SARP) a Szlovák Építészek Szövetsége (SAS), a Cseh Építészek Szövetsége (OA) és Prágai Műszaki Egyetem Építész Kara, valamint a Kassai Műszaki Egyetem építészeti Intézet együttműködése segítségével valósul meg. 

A 2019-ben benyújtott magyar pályaművekből Kovács Csaba, Nagy Csaba (a MÉSZ elnökségi tagjai) és Nagy Iván építészek válogatták ki az alábbi négy házat a kiállításra. A vándorkiállítást 2019 november és 2020 április között mutatják be Budapesten, Prágában, Krakkóban, Kassán, Pozsonyban, Bukarestben és Mariborban.

Dévényi Márton, Gyürki-Kiss Pál (MARP), Jakabfi-Kovács Boglárka - JK Ház, Budapest  Fotó: Jakabfi Balázs

„Ez a ház megépült »normalitás«, bármit is jelent ez a két idézőjelbe tett, sokszor használt szó… Árad belőle a természetesség, például nem akar hibátlan lenni. Pont akkora, amekkorára szükség van és amekkora lehetett, két egyszerű metszettel leírható. Nincs légkondicionált garázs 6 méteres, okostelefonról irányítható és zenélő kapuval az utcára nézőn, van viszont valódi téglaburkolat és hőszivattyú. Kiegyensúlyozott, de nincs benne semmi merevség, tartózkodóan józan, de a piros bejárati ajtó és a teraszt védő függesztett előtető kinyújtott nyelve jelzik, hogy itt játszani is szabad.”  - Nagy Iván

Kalmár László, Kronavetter Péter, Zsuffa Zsolt - Tükörhegyi családi ház, Törökbálint 
építész munkatárs: Nagy Gábor

„A tükörhegyi hangos tarkaságban visszafogott formálással és anyaghasználattal csendesen áll ez a feszes ízlésességgel szerkesztett családi ház. A térszervezés józan racionalizmusa, az építészet alapvető értékeire építő tiszta alaprajzokat eredményezett, melyek a tájolási és telekadottságok tökéletes kihasználásával szolgálják lakóik életét. A magyar népi építészetben is megjelenő, örök értéket jelentő, újraértelmezett köztes terek (tornácok) segítik a klimatikus viszonyoknak megfelelő kitűnő kapcsolatokat kint és bent között. A ház tömörsége mellett nagyvonalúságot tükröz, kortárs megfogalmazása ellenére méltóságteljes pannóniai hagyományok érzetét hordozza.” - Kovács Csaba

Fábián Gábor DLA, Juhász Veronika - DL Villa, Budapest

„Fábián Gábor és Juhász Veronika kortárs villaépületet tervezett betonból, üvegből növényekkel körülvéve, és mégis kilátással a városra. Szépen és okosan. Az épület transzparens, mert a szomszédok felől a megmaradt növényzet véd. Besüt a nap, mert jól tájolt. A kert intim, a tetőkertről gyönyörű a kilátás a város felé. Építészetükben sok a vagány megoldás: garázskapuk nincsenek, az autók lazán a terep felett lebegő teraszlemez alatt állnak, a nappali és hálózónát a lépcső mögött kis télikertszerű nyitott átrium választja szét.” - Nagy Csaba

Fajcsák Dénes - Hétvégi ház, Cserépfalu

„A Cserépfalvi öreg lakóház első pillantásra lelkesíti az építészt. A népi építészeti örökség magától értetődő, mára romantikussá érő, nem különösebben egyedi természetes szépsége és arányossága azonnal megragadja az ember tekintetét. Részletesebb szemlélődés után egyértelművé válik, hogy itt az alacsony költségvetésű felújítás befejezetlenségének és egy sajátos új esztétikának az eseti keveredéséről van szó, amely a sok túlzásba eső felújításhoz szokott szem számára üdítően friss élmény. Régi recept ez, melyet időről időre elfelejtünk, ezért is örülünk neki, ha felbukkan.” - Kovács Csaba