Négy példa - pályamű a 14. Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjára

Modernizums és lokalitás kérdései foglalkoztatták az au műhely csoportját, amikor a 14. Velencei Építészeti Biennálera megalkotott koncepciójuk négy alappillérének a közösség testi-lelki-szellemi táplálékait, a kenyeret, mézet, játékot és nyelvi kultúrát tették meg.

Rezümé 

A modernizmus egy olyan univerzális gondolat, mely egységes választ keresett és keres még ma is a világ különböző kérdéseire. Azt feltételezi, hogy egy általános rendszer, és formavilág ugyanúgy helytállhat különböző tájakon, és különböző kultúrákban. Mi is alapvetően ebben nőttünk fel, ezt tanultuk, ezt gyakoroltuk. A lokalitás ennek az eszmének egyfajta állandó ellenpólusa, mely az elmúlt 100 évben sokszor háttérbe szorult. Jóllehet mindig említettük, sőt gyakran terveink alapját képezte egy-egy ötlet erejéig, de igazi súlyt a mi életünkben eddig aránytalanul keveset kapott. Hiány ez. Az a vágy, hogy ezt a hiányt csökkentsük, lényegi mozgatórugója ennek a munkának. Így most számunkra az a fő kérdés, hogy valójában mit is jelent ez a lokalitás, hol válik újra átélhetővé, valóságossá? Ezeket az új helyeket, szituációkat keressük a magyar pavilon installációiban. Olyan helyzeteket , melyek nem közvetlenül az építészet problémáiról és hagyományos értelemben vett elemeiről szólnak, hanem olyan hétköznapi, mindenki számára érthető szituációkról, ahol az építészet elvontan, mégis tisztán jelenik meg. Négy példán keresztül mutatjuk be mindezt. Példák, mivel nem adnak kész receptet az egészre, csak felvillantják az irányt. De követekndő példák is egyben, mivel példaértékűen őszintén beszélnek lényegi kérdésekről.

A négy példa

kenyér/tűz
A tűz, a hő az ember környezetében az egyik legmeghatározóbb téralkotó erő. Ősidők óta a tűz áll az épített tér középpontjában. A hő az emberi környezet egyik legáltalánosabb és legfontosabb meghatározója. A tűz, a konyha a ház terének központi szervezője, a közösség egyik megtestesítője. A fa a lokalitás egyik legerősebb szimbóluma. A helyi élet jelképe, amely a környezet hatásait a saját fajtajellegévé alakítja, így hozva létre saját testét. Az elraktározott táj ereje szabadul ki a tűz által a térbe és járja át az épületet és az ételt. Ezért gondoltuk, hogy a kenyér, amit fogyasztunk, és amit a tűz ereje hozott létre, talán képes valami lényegit átadni a fa és a helyi gabona által rögzített tájból.

sport/pálya
A sportpálya az egyik legtisztább, legracionálisabb építészeti tér. A játék ezen racionális elemek között – partvonal, kapu, labda - zajlik. A négyszög pályán a négyszög alakú kapuba kell bejuttatni a kör alakú labdát. Elvonatkoztatva a játéktól magától, ez önmagában nagyon erős , absztrakt szimbólumrendszerrel bír. De maga a játék elképzelhetetlen a lokális szituáció nélkül. Elképzelhetelen közvetlen „ellenfél” vagyis közösség nélkül. A játék ebben az absztrakt térben az egyik legérzelmesebb tevékenysége az embernek. Fontos számunkra, hogy ezen keresztül mutassuk be a kis, alulról szerveződő lokális „grundok”, játékterek hiányát. Mert ezek a terek a lokalitás egyik legmeghatározóbb helyei.

méh/viasz
A táj a téri lokalitás legáltalánosabb élettere. Ebben és ebből a térből gyűjtik a méhek a virágport és a nekárt. A virág nagyon fontos eleme a táj érzelmi képének. Színeivel, illatával egy teljesen aktuális és megismételhetetlenül változó környezetet teremt. A méhek ebből táplálkozva, saját magukból nyernek egy új építőanyagot, a viaszt. Ez a viasz tér számukra nem pusztán egy tőlük független, épített tér, hanem valóságosan a méhcsalád szociális testének része. A vadméhek a kirajzás után új viasz teret építettek. A régi, hagyományos méhészkedésnél általános volt a méz elvételekor a lép megsemmisítése. A méhek így újra és újra fel kellett, hogy építsék ezt a a szociális testrészt. Ez a természetes regeneráció az, ami a mai méhészetekben nem történik meg. Műlépekkel pótolják ezt a testrészt, abból a gondolatból kifolyólag, hogy ez egy, a méhektől teljesen független, köréjük épített tér. Ha emiatt a méhek nem foglalkoznak az aktuális táji környezetből felépített terükkel, immunrendszerük szép lassan legyengül és megbetegednek. Számunkra a méhek viasz tere a környezet ilyen fajta feltérképezésének, a gyűjtésnek és elvételnek, az új és aktuális tér létrehozásának képei. Minden építkezés ebből az elvételből indul, és így kapcsolódik a környzethez. Ezt az első lokális elvételt szimbolizálják a méhek.

könyv/beszéd
A nyelv az egyik legáltalánosabb emberi lokalitás szimbólum. Nagyon erős
közösségi kapocs. A könyv és benne az írás az emberi gondolat tiszta materializálódása egy zárt rendszerben, maga a nyelvi zártság. Ezt feloldani az olvasással lehet, ahol a gondolatok és a dallam az ember számára újra formálhatóvá válnak. A kiállításon nem a nyelv elemzését, és nyelvészeti összehasonlításait szeretnénk bemutatni, hanem sokkal inkább a teret betöltő, bejáró beszéd és hangzás a fontos. Nem az értelmi, hanem sokkal inkább az érzelmi hangulatot szeretnénk bemutatni, ami a nyelven keresztül a térben megjelenik.

A négy példában megemlített témákkal sokan, sokféle szempontból foglalkoztak már, mind Magyarországon, mind világszerte. Mi, a magyar pavilon kiállításával, és az erről készülő kiadványban nem szeretnénk az egyes esetek kérdéseiben nagyon mélyen elmerülni.
Célunk, a lokalitás témájának újszerű bemutatása, egy olyan szemszögből, ahonnan építész szemmel ritkán tekintünk rá. Ehhez szolgál segítségül a négy példa.

A kiállítás

A négy példát, a hozzájuk köthető tárgyakon, anyagokon és tevékenységeken keresztül mutatjuk be, műhely szerűen, előadásokkal színesítve. Fontos, hogy a kiállítás térbeli részét az általunk – au műhely- tervezett bútorok, tárgyak veszik körbe és biztosítják a tér kialakítását a hozzájuk kapcsolodó tevékenységek háttereként.
A biennále időtartama alatt a példákat négy alkalommal, egy-egy hét erejéig „keltenénk életre”, ez lenne a kiállítás úgymond aktív része, a fennmaradó időben az installáció passzív része lenne megtekinthető a hozzájuk kapcsolódó leírásokkal.

A négy "aktív héten" a négy példával egyszerre foglakoznánk, ezzel is szimbolizálva a lokalitás színes összetettségét . A hetek tematizálása elsősorban az előadásokra vonatkozik. A pavilon bejárati terébe a témák bővebb, tárgyilagosabb, leírásai kerülnek, tablókon, képekkel kiegészítve, három nyelven.

tűz/kenyér
Passzív-» A témához kapcsolódó tárgyak, anyagok: a kemence, amely a kiállítás megkezdése előtt a magyar pavilon közelében hagyományos technikával, vályogból épül, tapasztalt kályhásmester segítségével, tűzifa Magyarországról, gabona és liszt Magyarországról, étkező asztal, és rajta a kenyér.
Aktív-» Kenyér sütés, minden nap egy alkalommal, ennek elfogyasztása,
nézőközönség vendégül látása.
Dobribán Árpád „főzőművész” előadásai: Tűz és kenyér címmel.

játék/pálya
Passzív-» Különböző társasjátékoknak szolgáló pályák építése, kijelölése a magyar pavilon környékén, a Bienálé területén, és azon kívül is a városban. A pálya maga, mint absztrakt tér, amely önmagában is egyedi térképzést hoz létre. Minden pálya kapcsolható egy hagyományos játék alapképéhez, mégis egy újragondolt térképzés, mely új játékszabályok létrehozására készteti a körülötte, és benne játszó embereket.
Aktív-» A létrehozott pályákon, erre kijelölt területeken sportmeccsek, játékok szervezése, lebonyolítása a szervezők és nézők, vagy bárki között. Jelentkezés előzetes regisztráció alapján, vagy a helyszínen.
Az au műhely tagjainak előadásai: A pálya, mint objektum, és a játék, mint szubjektum, eltűnő grundok Magyarországon.

méh/viasz
Passzív-» Egy olyan raktár kialakítása ahol a körülöttünk lévő nemzetek pavilonjaiból és Velence városából származó anyagokat, fotókat kezdedünk felhalmozni, a nézőket is bevonva az általuk behordott anyagokon keresztül, és esetleg az aktuáis, aktív időszakokban az eseményeinkhez használni. Passzívan egy lokális raktár installációjaként képzeljük el.
Aktív-» Közösségi méhészkedés, méz készítés a helyszínen. Gyüjtögetés, elvétel. A méhek gyűjtögető, és ebből építkező tevékenységének leképezése, átültetése az adott szituációba. A helyszínen és annak környékén fellelhető anyagok, tárgyak, fényképek, benyomások folyamatos „gyűjtögetése” ezekből egy folyamatosan bővülő, épülő kiállítás létrehozása. A pavilon aulájában egy erre kialakított tároló tében.
Előadások: a Méhek élete, tere, és közössége címmel.

könyv/beszéd
Passzív-» A helyszínen elhelyezett, könyvekből készülő installáció, a magyar szépirodalomból válogatva, antikvár jelleggel. E mellett, íróasztalokon üres könyveket helyeznénk el, mellettük fülhallgatókon keresztül magyar szavak hallgathatók. Arra kérjük a látogatókat, hogy a szavakat hangzásuk alapján írják le.
Aktív-» Felolvasás óránként 10 percet Janáky István: A hely című művéből, ezzel tisztelegeve a nemrég elhunyt építész mester előtt, aki maga is sokat foglalkozott a lokális „hely” témával írásában és munkáiban.
Előadások : A magyar nyelv, és a világ más nyelveinek összehasonlítása hangzásuk alapján.

A kiadvány

A kiállításhoz készülő kiadványba a négy példa kevésbé érzelmi alapú, inkább tudományos jellegű kifejtési kerülnek. A felhasznált anyagok, és bemutatott tevékenységek magyarországi jelentőségének, aktuális helyzetének, és az ezekkel kapcsolatos aktuális problémáknak bemutatása példákkal és esszékkel, a meghívott előadók témáinak alapján. A kiadvány magyar és angol nyelven készülne, fényképekkel, rajzokkal illusztrálva.

tűz/kenyér
A hő szerepének megváltozása a magyar építészetben az elmúlt egy, másfél évszázad során. A helyi, lokális tüzelési technikák korában a tűzhely, a kemence központi szerepet kapott a ház felépülésénél, megtervezésénél. A központi fűtés, a gáz, és villany, a távhő elterjedésével az emberek és építészek viszonyulása a ház hőjének megteremtéséhez alapvetően megváltozott.

Ezzel együtt a magyarországi erdő, és fagazdálkodás is átalakult. A fát használjuk ugyan energiatermelésre, de csupán kis százalékban lokális, helyi fűtésrendszerekben, kályhákban. Az át nem gondolt, pazarló fakitermelésből kikerülő értékes faanyagok nagy része egy az egyben hőerőműbe kerül, ahol sokkal kisebb hatásfokkal villamos energiát termelnek vele, amit akár száz kilóméter távolságra szállítanak, hogy ott újra hő legyen belőle, a helyett, hogy a fákat gondosan átválgatnák, a jó minőségű keményfa anyagokat bútorgyártásra és az építészet egyéb területein használnák fel, és csak a maradékot égetnénk el, azt is ha lehet egyedi, nagy hatásfokú kazánokban, cserépkályhákban, kandallókban, tűzhelyekben.

Az étkezés szerepe, az alapanyagokhoz való viszonyulásunk szintén globalizálódott. A fa és egyéb szilárd tüzelőanyagok hőjét szinte egyáltalán nem használjuk a táplálék elkészítése során, pedig ennek jelentősége nem csak az elkészült ételek ízében jelenik meg.

játék/pálya
Vajon adhat-e megoldást a magyarországi tömegsport mai helyzetére egy felülről irányított, központi szabályozási és támogatási rendszer? Természetesen segítséget adhat, de véleményünk szerint a megoldás nem ebben rejlik. Az auműhyely tagjainak kutatása a magyarországi, eltűnőfélben lévő „grundok”-ról, helyi jellegű sportszerveződésekről és azoknak szolgáló terekről, helyekről.

méh/viasz
A magyarországi méhészet helyzete, fejlődése az elmúlt évszázadban.
Hazánkban a méhészkedés és méztermelés nagy jelentőségű, Magyarország a világelsők közé tartozik az egy főre jutó méhcsaládok számát tekintve. Kevesen tudják, hogy a ma, az egész világban általánosan használatos kaptárak, és méhészeti technikák egy része is magyar feltalálók nevéhez köthetők.
Érdekes megfigyelni azonban, hogy bár a kaptárak korszerűek, az ember számára könnyen használhatóak, praktikusnak tűnnek, mégis egyre több méhbetegséggel, fertőzéssel, élősködővel kell szembenézni, amit azután gyógyszerekkel, antibiotikumokkal orvosolnak, egy ördögi kört teremtve ezzel. Ez egyrészről a túlzott mézelvételből adódik, amit utána tápanyagokkal dúsított cukoroldattal próbálnak meg pótolni, valamint abból, hogy a műlépek használtával nem adják meg a méhek számára a saját szociális testük természetes megújítását, regenerálását.

könyv/beszéd
A magyar nyelv elszigetelt, és egyben különleges helyzete Európában. Nem a nyelvtant és nyelvi szerkezetet szeretnénk körbejárni, inkább a fonetikával foglakozunk. Egy adott nyelv hangkészlete, hangzása, dallama adja a hallgató számára az első, és egyben a legfontosabb benyomást az adott népről. Ad-e képet egy nyelv hangzása, stílusa, az azt beszélő nép karakteréről, temperamentumáról? Milyen benyomást kelt a magyar nyelv hallgatása a nyelvet egyáltalán nem ismerő külföldire? Milyen benyomást kelt a magyar nyelv hallgatása a nyelvet egyáltalán nem ismerő külföldire? Milyen véleménnyel vannak a magyarországon élő, a magyar nyelvet többé kevésbé elsajátított külföldiek nyelvünkről? Azt ezzel kapcsolatos kutatómunkát mutatjuk be a katalógusban.

„A második világháború előtt az építészmérnökök nagy része magánirodákban, vagy magánvállalkozóknál dolgozott. Ők vitték át a háború utáni új társadalmi szituációba szinte módosítás nélkül mindazokat az építészeti stílusjegyeket, amelyek a harmincas, negyvenes években köreikben kialakultak. - A stilisztikailag lassan teljesen nemzetközivé alakuló építészet egysíkúvá válása ellen Molnár Farkas már 1937-ben „ A CIRPAC 9 éve” című cikkében felszólalt. Szomorúan jelezte, hogy a szociális építés irányában kitűzött céljaikat nem tudták megközelíteni – nagyrészt luxuslakások tervezésével foglalkozhattak. A stílus kifejezés használatáról következetesen leszoktatták magukat, szorgosan védekeztek minden stílusgyanú ellen, a valóság mesterséges egyszerűsítésének bűvöletében a stílust, mint ördöngős rosszat elvetették. A stílus elutasításának hangoztatása ellenére az előbbi felismerés és önostorozás a negyvenes években Molnár Farkast is éppen ( és csupán) a Bauhaus stílus kánonjának modulálásához vezette. Egy 1940-es cikkében így írt: „ Lemenőben van az a kor is, amelyben azt hittük, hogy csak a fényképezőgépnek van igaza, és a centiméter a döntőbíró. Megint érzéssel közeledünk... a tárgyakhoz, hogy meglássuk rejtett értelmüket...” (Janáky István : A Hely)

Ghyczy Dénes, Szederkényi Lukács, Szederkényi József, Szabados Karolina, Szacsvay Gergely