Népszerű high-tech
Bevallom, hogy „leteszteltem" az új Vörösmarty téri irodaházat laikus barátaim, ismerőseim körében. Szinte mindnyájan az épület könnyedségéről beszéltek és arról, hogy a tér „kinyílt", s „nagyobb lendülettel sodor". Többen azt is hozzátették, hogy akár valahol Nyugat-Európában, például Berlinben, Bécsben vagy Londonban is állhatna. Haba Péter írása a Vörösmarty tér 1. belvilágáról.
Most hagyjuk a múltat – a Vörösmarty téren álló új épület telkének mind építészeti, mind kultúrtörténeti szempontból meglehetősen terhelt történetét egy korábbi cikkben már összefoglaltuk (Pesti gömböc a Vigadó hátában). Akkor maga a ház csak egy rövid, javarészt a külső megjelenésre szorítkozó bekezdést kapott – most viszont már az üzemeltetők által féltve őrzött belső terekbe is bejutottunk, így végre teljes képet kaphattunk Budapest talán legismertebb kortárs építészeti attrakciójáról.
Bevallom, hogy „leteszteltem" az épületet laikus, de a város történései iránt érzékeny barátaim, ismerőseim körében – megkérdeztem tőlük, mi a benyomásuk erről az igen fontos helyen megjelenő „képződményről". Szinte mindnyájan az épület könnyedségéről beszéltek és arról, hogy a tér „kinyílt", s „nagyobb lendülettel sodor" általa; többen azt is hozzátették, hogy akár valahol Nyugat-Európában, például Berlinben, Bécsben vagy Londonban is állhatna. Örömmel nyugtáztam, hogy az épülettel kapcsolatos kisebb-nagyobb kifogásaim, kritikai megjegyzéseim számukra javarészt belterjes szakmai nyavalygásoknak tűntek: végre itt egy olyan professzionálisan tervezett és kivitelezett, minden ízében modern – sőt high-tech – épület, melyet a városiak szinte osztatlan elismeréssel fogadnak. Kell itt lennie valami tervezői bravúrnak, mely által a szofisztikált kompozíciókra vágyó szakértők és a laikusok számára egyaránt „fogyaszthatóvá" vált a ház – gondoltam magamban. Na, azért van néhány vitatható részlet, melyek mellett nem fogok szó nélkül elmenni, de ezeket tegyük el későbbre. Előbb jöjjön a dicséret.
Szeretem a ház „bőrének" többrétegűségét – ahogy a felfelé lépcsőzetesen előrelépő üvegsíkok mögött feltűnik a tartóvázként funkcionáló, acélcsövekből összeállított rombuszháló, s ahogy egy újabb, de már sokkal súlyosabb fémszerkezetekre rögzített üvegréteg után az árnyékolórendszerének lamellái következnek. Négy különböző vizuális hatás, anyagi minőség, plasztikai érték, színvilág, fénytörés. Mindez együtt mégsem vezet kakofóniához – az építész, Fazakas György minden részletet, szerkezeti elemet visszafogottan adagolt, s az egyes rétegeket úgy illesztették egymáshoz, hogy rasztereik sehol ne fedjék egymást zavaró módon, így az eltérő szerkezetű vonalhálók mind a maguk teljességében érvényesülhetnek. A szigorú rendet a sarkok nagyvonalú ívelései lazítják: a higgadt ritmusban elrendeződő acélcsövek lendületet vesznek és feszes kanyarban fordulnak át a szomszédos homlokzatra, illetve a tetősíkra.
Az épület belső térszerkezete valamelyest gyengébb alkotóerőt sugároz: a két csupaüveg oldalszárny által közrefogott, karcsú oszlopokkal tagolt, üvegtetős félátrium a high-tech építészet egyik toposza. Ehelyütt azonban ez a „közhely" mégis jó választásnak bizonyult: fokozza a Vörösmarty tér tágasságát, levegősségét, szabadságát. Igazat adok barátaimnak: a látványos üvegfallal határolt belső udvar és az esténként belülről sugárzó fény felbontja a teret övező falsíkokat, s ezáltal olyan „nagyvilági" karaktert kölcsönöz neki, amelyet úgy hetven-nyolcvan éve a világ igazi metropoliszaival társítunk. Ennek a hatalmas „ablaknak" a tér egésze szempontjából is van jelentősége: hangsúlyt ad a fókuszpontban álló Vörösmarty-emlékműnek. Az íves sarkok sem csak az üres esztétizálás céljából születtek, hiszen az élek lekerekítését valójában a tér léptékei és a két szomszédos épület sarokkialakítása indokolja.
A kétszintes lakásokhoz a külső fronton tágas teraszok, illetve dobozszerűen előreugró zárterkélyek kapcsolódnak. A földszinti üzlethelyiségek és az egyterű, flexibilisen alakítható irodák hangulatát leginkább a négyrétegű homlokzatok változatos látványa és a falamellák egyenletes sávjai határozzák meg.
Akik emlékeznek még arra a látványterve, amely az építkezés idején volt látható a tér egyik sarkán, s amelyet a legtöbb nagy sajtóorgánum is leközölt, furcsa érzései támadhatnak. Az eredeti elgondolás szerint az átrium az utcaszinten teljes szélességében megnyílt volna – a város forgalmától részben elkülönülő, intimebb, de mégis tágas közösségi teret alkotva. Ehelyett most üzlethelyiség található most az udvar földszintjén, a közösségi teret az emeletre telepített kávézóval helyettesítették, melyre az épület nagyszabású megoldásaihoz egyáltalán nem méltó keskeny lépcsőterek vezetnek. Az átrium mounmentális terének bántó kontrasztjai a kisszerű bejáratok, melyek mögött minden átmenet (előtér) nélkül rögtön a mozgólépcsők indulnak. Biztosra veszem, hogy ez a hiba nem az építész fejéből kipattant ötletnek tulajdonítható, sokkal inkább a beruházó vetett szemet a „kihasználatlan", ám annál értékesebb területre, s inkább a beépítéséről döntött. Az fix, hogy ezzel az épület örökre zárt marad a város számára: az emeleti kávézót nyilván csak az irodaház dolgozói fogják használni, a járókelők az élettől elrekesztett helyekre nem szeretnek beülni. A kávézó biomorf kiszolgálóegysége azonban telitalálat: a tér tiszta, derékszögű geometriájának, egyenes vonalainak finom ellenpontját alkotja. Mint ahogy az egész épület léptékeiben, anyagaiban, részleteiben is az: úgy veszi magára a pesti belváros házaira jellemző paramétereket és tömegformákat, hogy közben minden tekintetben távolságot tart a historizálástól, a múltidézéstől. A nyitottság mellett ez az a tényező, amely az épületet – a kortárs építészetben egészen ritka jelenségként – széleskörben népszerűvé teszi.
Haba Péter
/Nyomtatásban megjelent a Budapest 2008. júniusi számában./
Vörösmarty No.1 Irodaház
Építész tervező: Fazakas György, építész konzulens: Jean-Paul Viguier. Megrendelő: ING Ingatlanfejlesztő Kft. A két alsó mélyszinten 158 férőhelyes parkoló, az első pinceszinten, a földszinten és az első emeleten, 5806 m2 üzletterület, plusz a földszinten egy játékterem és egy kávézó. Az épület közepén 18 méter belmagasságú átrium, benne két függőkerti szint. Az első emeleten találkozóhely, vendéglátó-létesítménnyel, a második emeleten kulturális funkciójú teret alakítanak ki. A második, harmadik és negyedik emeleten bérelhető irodaterek, az ötödik és hatodik emeleten nyolc lakás épült. Teljes beépített bruttó szintterület: 24.369 m2.
