Emberek/Oktatás

New York és Budapest, Bartók és Ligeti, a sivatag meg a csillagok – Steven Holl nyári kurzusa

2020.01.01. 09:02

Építészet és oktatás témában indított sorozatunknak kiváltságos pillanata Steven Holl New York közelében lévő nyári rezidens programjáról készített személyes hangú beszámoló, amelyet az egyik meghívott építész mester Nagy Tamás írt.

Cosmic Dust

2019 júliusában két hetet töltöttem New Yorkban Steven Holl építész meghívására, aki idén harmadik alkalommal tartotta meg nyári rezidens programját „Cosmic Dust" címmel. A közel négyhetes workshopra a világ minden részéről jelentkezhetnek fiatal építészek, ezen a nyáron összesen hatan nyertek felvételt. A hallgatók instruálását kilenc meghívott építész végzi. A hallgatókhoz hasonlóan a tanári kar is nemzetközi. A kilenc instruktorból egyszerre 3-4 van jelen, én Christian Wassmann, New Yorkban élő svájci építésszel és Stevennel együtt dolgoztam.

A workshop helyszíne Steven Holl New York közelében lévő birtoka. A harminc hektáros területen négy épület áll: a hallgatók szállásépülete, a stúdióház, melyben dolgozhatnak, illetve a konzultációk és prezentációk zajlanak, egy különleges, családi ház nagyságú épület az erdő közepén, az Ex of In, melyben a vendégtanárok voltak elszállásolva (itt laktunk mi is, feleségemmel, Lovas Ilona képzőművésszel), a negyedik ház nincs teljesen kész, de már időszakosan használják: ez egy archívum és kutatóközpont kiállítótérrel. Az összes épületet Steven Holl tervezte munkatársaival.

A hatalmas, erdővel és tavakkal borított park ideális helyszín az elmélyült munkára.

Az idei feladat egy csillagászati központ tervezése volt Ausztráliában, a sivatag közepén, távol minden emberlakta helytől. A program egyébként valós, de a hallgatók szabadon, kötöttségek nélkül dolgozhattak. A feladatválasztást az első Holdra szállás 50. évfordulója is inspirálta.

Steven Holl kisebb-nagyobb megszakításokkal végig figyelemmel kísérte a hallgatók munkáját. Nyári, családi rezidenciája negyed órai járásra van az építész workshop helyszínétől – egy hasonló nagyságú területen, festői környezetben építette fel saját házukat és egy galéria épületet, melyben kortárs képzőművészeknek rendeznek kiállításokat.

A telek végében lévő hatalmas tó partján áll egyszemélyes alkotó kabinja, ahol közismert akvarelljei készülnek. Sajátos életvitelének szerves része ez a 2x3 méteres építmény. Elmondása szerint minden nap, télen-nyáron, hajnali 5-kor kel, lemegy a házukból a kb. 500 m távolságban lévő ministúdióba és másfél-két órát fest, rajzol, ír, gondolkodik. Az érintetlen természeti környezetben a madarak éneke mellett időnként zenét hallgat, gyakran Bartókot és Ligetit is. Reggel 7 körül csatlakozik a családhoz, majd reggeli után indul New Yorkba, a negyven fős irodájába.

Természetesen kivételt képeznek az utazások, de ilyenkor is viszi akvarell készletét, gyakran a hosszú repülőutakon is fest. Mivel Pekingben is működik egy kihelyezett SH iroda, a New York – Peking – New York utat évente többször megteszi, emellett a világ több pontján folyó tervezési munkák és építkezések miatt is gyakran repül.

A most 72 éves mester rendkívüli munkabírását norvég őseivel magyarázza.

A hallgatókkal való konzultációk és prezentációk mellett egy előadásra is felkértek. „LANDING" (Földetérés) címmel bő kétórás prezentációt tartottam. Az előadás három részből állt: az első részben Bartók és Ligeti munkásságát elemeztem, ill. hasonlítottam össze, sok zenei illusztrációval. A hallgatóság nagy részére a reveláció erejével hatottak a két magyar géniusz művei. Az előadás második részében saját munkáimat mutattam be, elsősorban az elmúlt húsz évben épült szakrális épületeimet, míg a harmadik részben az építészet tanításáról, konkrétan a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építészeti Intézetében folyó tevékenységemről számoltam be. Elsősorban a 15 éve folyó „Learning by doing" azaz a csinálva tanulás módszerét és gyakorlatát ismertettem.

Feleségemet, Lovas Ilonát is felkérték, hogy mutassa be munkáit, a videó munkákat is felvillantó előadását nagy figyelem kísérte.

Steven Hollt harminc évvel ezelőtt ismertem meg New Yorkban, amikor három évet dolgoztam az amerikai metropolisban a Haines Lundberg Waehler Architects építészirodában. Barátságunk azóta tart, melynek fontos eleme a közös zenei érdeklődés. Irodájában tett első látogatásom alkalmával, 1988-ban Bartók Divertimentója szólt, mint kiderült, nem a kedvünkért, hanem rendszeresen hallgatták Bartók Béla műveit már akkor is. Holl hosszú évek óta tanít a Columbia Egyetemen, ahol kitartóan viszi „The Architectonics of Music" kurzusait.

2006-ban közös budapesti helyszínre terveztünk az egyetemi osztályinkkal: az ő Columbia-stúdiója egy Bartók Zenei Központot, az én MOMÉ-s osztályom Bartók Kékszakállú Herceg várát tervezte ugyanarra a VI. kerületi foghíjtelekre. Engem meghívtak a tervek évvégi kiértékelésére New Yorkba, mi pedig ugyanabban az évben vendégül láttuk Steven Hollt Budapesten: 2006 októberében a MOME díszdoktorává választotta őt, a ceremóniát azóta is sokat emlegetett nagyívű előadása kísérte.

Rendszeresnek mondható, két-három évenkénti new yorki útjaink során Steven Holl mindig szakított időt az irodájában folyó aktuális munkák bemutatására, az 1956-os New Yorki emlékmű tervezése során felbukkanó, elsősorban hatósági engedélyeztetési nehézségek esetén komoly lelki támogatást jelentettek bátorító levelei.

2017 nyarán megjelent „Munkák és Inspirációk" című könyvem előszavát is ő írta, ez nagy megtiszteltetés volt számomra.

A nyári workshopra való meghívás nagy örömömre szolgált, inspiráló volt látni és megtapasztalni ennek a nagy formátumú embernek az alkotói és tanító munkáját, megismerni azokat a helyeket, ahol emblematikus épületeinek alapgondolatai születnek.

Nagy Tamás 2019.12.19.

 

 

 

szerk: Somogyi Krisztina