Női mosdók és az építészet

Ha valaki járt már budapesti (vagy vidéki) színházban, márpedig olvasóink mindegyike nyilván ide tartozik, tudja, hogy míg a férfi mosdó előtt sosincs (értsd sosincs) sor, a nőibe nagyjából a szünet végéig is képtelenség bejutni. Miért nem terveznek a — jobbára férfi — építészek több mosdót a nőknek? Nem érdekli őket a probléma? Netán nem vették észre? Vagy pusztán a szabályozásra fogják a dolgot? 

Hát nézzük. Ha nem érdekli őket a probléma, akkor vagy nincs feleségük és nem volt soha barátnőjük, vagy nem voltak vele soha színházban, moziban, plázában vagy rendezvényen.

Ha nem vették észre, akkor nem e világban élnek és nem lehet őket az építészetben egyébként mára kötelező holisztikus szemlélettel vádolni.

Ha pedig a szabályozásra fogják — még mindig ez a legenyhébb eset — akkor erre azt mondhatjuk, hogy ad. 1., ezt a szabályt is azért lehet képlékenyebben értelmezni, ad 2., minden jogszabályt az ember, a szakterület felelősei és a felelős állampolgár alakít.

2018-ban a vezető brit napilap, a The Guardian felmérést végzett női mosdó témakörben, melynek siralmas lett az eredménye: az egyenjogúság egész egyszerűen nem áll fenn a női és férfi mosdók tekintetében.

 

A felmérésben a nők 59 százaléka vallotta, hogy rendszeresen kell sorban állnia a nyilvános mosdók előtt, míg a férfiaknak csupán 11 százaléka néz szembe ezzel a kellemetlenséggel. (Ez némileg módosítja fenti, empirikus alapokra helyezett állításomat.) A Guardian szerzője a “WC-egyenlőtlenség” ellen rohant ki cikkében, melyben azt állítja, nem azért kell többet várakozniuk a nőknek, mert nem végzik elég hatékonyan a dolgukat, hanem azért, mert a mosdók nem az ő igényeikre lettek szabva. A felmérés szerit a férfiak 40, a nők 90 másodpercig használják általában a mosdót.

A női anatómia és biológia (női ciklus, terhesség, nőgyógyászati betegségek, illetve érzékenységek stb.), a divat és az öltözködés különbözőségei, valamint a berögzült gyereknevelési, társadalmi gyakorlatok (általában a nők kísérik a kisgyerekeket a WC-be, a férfiak közös helyiségben, a nők külön végzik eme tevékenységüket) mind azt eredményezik, hogy a nőknek lényegesen több idő kell minderre. Ehhez jön az, hogy a nők általában érzékenyebbek a tisztaságra és a higiéniára, ami méginkább meghosszabbítja a női mosdó használatát. Ennek dacára számukra nemhogy jóval több, de kevesebb WC-t terveznek az építészek, mert míg a piszoárokat nem kell elválasztani, az angol WC-ket igen, ezért adott területre a válaszfalak miatt lényegesen kevesebb fér.

 

A Magyar Narancs egyik gender témájú cikke a közelmúltban szembesítette az építészeket és a formatervezőket a problémával, mire egyikük így kiáltott fel: jaj de jó, ez eddig eszembe se jutott, de ezután majd több női mosdót fogok tervezni az épületeimbe. Szimpatikus hozzáállás, ami egyszersmind azt is mutatja, fel kell hívni a tervezők (különösen a férfi tervezők) figyelmét a problémára.

A Potty parity-ért, vagyis a WC-egyenlőségért mozgalom is létrejött az Egyesült Államokban, ahol a képviselőházban 2011-ig nem volt női mosdó a szavazóhelyiségek mellett, amikor pedig végre lett, őrült sorok álltak előtte. A mozgalom sokat tett és tesz az építészek oktatásában azért, hogy a WC-egyenlőség megvalósuljon.

Sajnos, Magyarországon legalábbis, a kérdést a szabályozás sem segíti.  

 

Bármilyen hihetetlen, az illemhelyek nagyságát és mennyiségét is jogszabály határozza meg, az 1997-es OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) 99-edik paragrafusa.

Nos, eszerint az, hogy mekkora fülkében kell a műveletet végrehajtania a hölgyeknek, attól függ, merre nyílik az ajtó.

Ha kifelé, akkor elég, ha 0,9 x1,2 méter, ha befelé, akkor nem lehet 0,9 x 1,6 méternél kisebb a helység. Szóval túl nagy mozgásterük nincs.

Mennyi az annyi?

A WC-fülkék száma attól függ, az épületet hányan használják. Ezt biztosan senki nem tudja előre, ezért a becsléses megoldás van érvényben. (És épp itt lehet csalni is, pozitív irányban.)

Ha várhatóan nem lesznek 10-nél többen rendszeresen az épületben, akkor elég egy közös WC. Ha 10-nél többen, de 200-nál levesebben használják a mellékhelyiséget, már bonyolultabb a helyzet.

15 nőnek jár 1 WC-fülke és 40 férfinek 1 WC-fülke + 1 piszoár.

Ha 200-nál több, de 1000-nél kevesebb használóra számít az építtető, akkor 30 nőre 1 WC-fülkével kell számolnia és 80 férfinek kell 1 fülkés toalettet + 1 vizeldét vagy 2 két WC-fülkét építenie.

A legégetőbb a probléma a színházakban, mozikban és művelődési házakban, olyan helyeken, ahol különböző rendezvények vannak.

Van tehát még a témában bőven hová fejlődni.

Kedves Tervezők és Jogszabályalkotók! Szakmai portál lévén cikkünket nem könnyű nyári limonádénak szántuk, hanem komoly szakmai felhívásnak: kérjük, tervezzenek nekünk, a probléma szempontjából bonyolultabb anatómiával és változatosabb biológiai működéssel megáldott nőknek több női mosdót! Egyetlen engedményt teszünk: a stadionokba nem fogunk menni ellenőrizni.

Kozár Alexandra