NON-CITY? - beszámoló Brüsszelből
Az Európai Építészetpolitikai Fórum (EFAP) és az Európai Parlament Urban Intergroup munkacsoportja riadót fújt az európai városok jövője érdekében.
Brüsszelben, az Európai Parlament 2011. február 9-i ülésén szóba került az európai városok jövőjére vonatkozó, szerepüket újra definiáló, átfogó stratégiák kidolgozásának szükségessége, amelyek révén újra életre kelhetnének a kiürülő belvárosok és meggátolható lenne a burjánzó szuburbanizáció.
A várostervezőket tömörítő Francia Nemzeti Szövetség elnöke és az olaszországi L'Aquila város polgármestere - vezető európai építészekkel karöltve - 2011. február 9-én vitát kezdeményezett az Európai parlamentben, hogy felhívja a figyelmet az európai városok jövőjének aggasztó voltára. Az Urban Intergroup munkacsoport és az Európai Építészetpolitikai Fórum (European Forum for Architectural Policies, EFAP) meghívására megjelent Isabelle Durand, az Európai Parlament helyettes szóvivője és Rudolf Niessler regionális politikai igazgató, akik egyetértettek az építészek és filozófusok álláspontjával, miszerint a világszerte csodált európai városok mindegyikét építészek, művészek és mesteremberek hozták létre kitartó, merész és kísérletező munkával. Manapság viszont a piac által uralt, ellenőrizhetetlen külvárosi terjeszkedés szinte minden esetben banális, alacsony minőségű építészetet produkál, s ezeken a növekvő városi területeken az európaiak mintegy 70%-a él.
Itt az ideje megragadni és kiaknázni ezen városi területek minden adottságát és új távlatokat nyitni előttük, érvelt Thierry Paquot filozófus. Léteznek ugyanis jobb megoldások: Vincent Feltesse, Bordeaux Városi Közösségének elnöke támogatta azt az elvet, hogy bárminemű tervezés előtt az urbanisztikai projekteket szakértőkkel véleményeztetni kell, amely segíthet a város és határainak definiálásában. Az európai városok életminőségét nem szabad alávetni az ún. zöldre mosás (greenwashing), a felszínes kozmetikázás gondolatának, hanem a megbízható és érzékelhető minőségre kell a jövőképet alapozni, mondták Winy Maas és Jacques Ferrier építészek.
A fenntartható város megteremtése nem történhet esetleges módon. Ha újra élhető környezetet szeretnénk biztosítani, mind az építészeknek, mind az Európai Uniónak felelősséget kell viselnie a várostervezésért, közölte Rob Docter, az EFAP elnöke. Egyben bátorította is az EU-t, hogy lépjen fel egyedüli szabályozó testületként ebben a témában, az alábbi kérdésekben: Az Európai Uniónak egyesítenie kellene az építészeti és a tájépítészeti szaktudást és távol tartani a városoktól a piac befolyását. El kell kezdeni olyan projektek kidolgozását, amelyeket az életminőség javításának céljai határozzák meg és nem műszaki előírások. Korlátozni kell az elszigetelt, ikonikus épületeket létrehozó sztárépítészetet és a mindennapi élet környezetének megteremtését kell előnyben részesíteni.
A döntéshozók jelenleg egy új Európai Városi Agenda (European Urban Agenda) megalkotását készítik elő. A konferencia résztvevői erősen vitatták, hogy szükség van-e a kreativitás keresésére mint hozzáadott európai értékre. Az Urban Intergroup munkacsoport elnöke, az Európai Parlament tagja, Jan Olbrycht azt nyilatkozta: Európa növekvő városai az EU globális versenyképességének letéteményesei. Szükséges megvitatni az európai városok szerepét és azokat a problémákat, amelyekkel szembe kell nézniük. Ha nincsenek világos elképzeléseink, akkor - például - a külvárosok terjeszkedése válik általánossá. A középkori város vízióját felül kell bírálni az építészek által tett javaslatok fényében. Meg kell találni azt a szerepkört, aminek mentén megújulhatnak a városok és az európai urbanisztikai projektek, mielőtt még túl késő lenne.
