Az intézményes magyar műemlékvédelem 140. évfordulójáról ez év áprilisában a Magyar Országgyűlés épületében együtt emlékezett meg a műemlékvédelmi szervezet és a Parlament Kulturális Bizottsága, a kulturális kormányzat illusztris képviselőinek részvételével. Az ünnepségnek utólag sajátos színezetet ad az a tény, hogy a rá következő munkanapon a Parlament megszavazta a műemlékvédelmi szervezet hatósági jogkörének alapvető csonkítását. E törvénymódosítás tartalmával való egyet nem értése jeléül dr. Tamási Judit, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke június 19-én lemondott megbízatásáról. Alulírottak, a magyar műemlékek sorsa iránti elkötelezettségünk kifejezéseként, ezúton tiltakozunk a műemlékvédelem érdekeinek és a magyarországi épített örökség intézményes védelmének sérelme miatt.
A rendszerváltás óta folyamatosan szűkült a műemlékvédelem szervezeti kapacitása és hatóköre. Fokozatosan elsorvasztották a kutatást, tervezést, restaurálást végző részlegeket, ezáltal minimálisra csökkent a műemlékek helyreállításában való operatív szakmai segítségnyújtás lehetősége. Felszámolták a közvetlen anyagi támogatásokat, s dacára az ismétlődő szakmai javaslatoknak, nem épült ki – adóvisszatérítés, áfa-csökkentés vagy egyéb formában – új, kiszámítható támogatási rendszer, noha ennek megtérülő volta igazolt. A támogatási formák megszűnésével a beruházói, tulajdonosi érdekek egyre inkább szembekerültek a műemléki értékek fenntartására irányuló közérdekkel. Háttérbe szorult a preventív jellegű tevékenység, beleértve a műemléki értékek feltárását, védetté nyilvánítását, felügyeletét. A műemlékvédelmi szervezet munkája egyre inkább a – többnyire korlátozó, kötelező, büntető jellegű, ezért a tulajdonosok számára ellenszenves – hatósági szerepben üresedett ki.
Az elmúlt két évben történt intézményi és jogszabályi változtatások végső csapást jelentettek a műemlékvédelem maradék szervezetére. A kormányhivatalokba aprózott, majd hatósági jogkörüktől javarészt megfosztott felügyeleti egységek a műemlékek kezelésében epizódszereplővé degradálódtak. Hatáskörüket a műemlékek és a műemlékvédelem alapvető jellegzetességeit, szakmai igényeit figyelmen kívül hagyó rendelkezések korlátozzák.
E szervezeti felállás alapvetően megnehezíti a központi intézményben koncentrálódó szakmai ismereteknek és gyűjteményeknek a gyakorlati tevékenységben való hasznosulását is. Összességében merevebb, bürokratikusabban működő rendszer jött létre, több terhet róva a tulajdonosokra és az államigazgatásra egyaránt, s egyben kevésbé biztosítva a közérdek érvényesülését.
A Kormányzat válaszúthoz érkezett: amennyiben az eddig követett úton megy tovább, a parciális magánérdek maga alá gyűri a nemzeti kulturális értékek fenntartásának, megőrzésének a kormányprogramban és az Alaptörvényben is rögzített alapelveit. Mindez a kulturális veszteségeken túlmenően a jövő nemzedékek gazdasági érdekeivel is ellentétes, hiszen a műemlékek a turizmuson keresztül az ország GDP-jéhez is jelentősen hozzájárulnak.
Kérjük, hogy a Kormányzat érvényesítse a KÖH által 2011-ben kidolgozott stratégiában megfogalmazott műemlékvédelmi alapelveket, és revideálja jogszabályi intézkedéseit. Alapvető fontosságúnak tartjuk azt is, hogy a műemlékvédelem élén olyan vezető álljon, akinek szakmai felkészültsége, a közérdek védelme iránti elkötelezettsége és a beruházói érdekektől való függetlensége vitathatatlan.
Budapest, 2012. június 24.
Bardoly István adattáros
Bíró László restaurátor
Balázsik Tamás régész-művészettörténész
Bodó Balázs régész
Borossay Katalin művészettörténész
dr. Bozóki Lajos művészettörténész
dr. Csejdy Júlia művészettörténész
Edelmayer Kamilla művészettörténész
dr. Gere László régész
dr. Haris Andrea művészettörténész
Gaylhoffer-Kovács Gábor művészettörténész
Lászay Judit művészettörténész
dr. Lővei Pál művészettörténész
dr. Mentényi Klára művészettörténész
Sarkadi Márton építészmérnök
Simon Zoltán régész
Somorjay Sélysette művészettörténész
dr. Velladics Márta művészettörténész