Nyitott kapuk nyara - Rómában
Különleges élményben lehetett része annak, aki idén nyáron Rómába utazott. Az olasz hatóságok idén nyáron öt olyan épület kapuját nyitották meg egy négy hónapos átmeneti időszakra, amelyek kiváló állapotban vannak ugyan, de a belső tereiket díszítő freskók sérülékenysége miatt óvni kell őket a látogatók áradatától. Fényképes római beszámoló.
Különleges élményben lehetett része annak, aki idén nyáron Rómába utazott. A Forum romjai között bóklászó turisták többségének valószínűleg fogalma sem volt róla, milyen szerencsés, hogy nyitva találja Romulus templomának 1700 éves bronzkapuját, és négy másik műemlék többnyire csukott bejáratát. Róma hírhedt arról, hogy egyes kiemelkedő értékű emlékeket hosszú évtizedekre bezárnak, többnyire restaurálás ürügyén. Az olasz örökségvédelmi hatóság ezúttal öt olyan műemlék kapuját nyitotta meg egy négy hónapos átmeneti időszakra, amelyek kiváló állapotban vannak ugyan, de a belső tereiket díszítő freskók sérülékenysége miatt óvni kell őket a látogatók áradatától. Az olasz szakemberek most sem estek túlzásba: mindegyik emlék csak a hét egy-egy napján nyitott ki, így annak, aki az összeset végig akarta járni, úgy kellett szerveznie az útját, hogy kedden, csütörtökön és pénteken is a városban legyen. Nem tudni, lesz-e hagyomány az alkalomból, vagy újabb évtizedekig nem adódik hasonló lehetőség, mindenesetre a művészetek iránt érdeklődőknek különleges csemegét jelenthetnek a most készült fényképek Romulus templomáról és a 40 mártír oratóriumáról a Forumon, valamint Livia Házáról, a Griffek Házáról és a Loggia Matteiről a Palatinuson.
Építészeti szempontból a legizgalmasabb kétségtelenül Romulus temploma, a későrómai centrális építészet remekműve a Forumon, amelyet a hagyomány szerint Maxentius császár épített korán elhunyt Romulus nevű fia tiszteletére a 4. század elején (bár újabban mind dedikációját, mind funkcióját többen vitatják). A híres bronzajtó – a világon összesen fennmaradt három római bronzkapu egyike – mögött kör alakú, újkori kupolával fedett belső tér rejtőzik, amely összekapcsolódik a mögötte álló kora középkori Santi Cosma e Damiano bazilikával. A talajszint az antik épületben jóval mélyebben van, mint a fenti templomban, mutatva a Forum területének fokozatos feltöltődését. A körtemplom egy középső födémmel megosztva sokáig a bazilika előcsarnokaként szolgált, de a Forum feltárása után lezárták. 2000-ben a födémet az eredeti térhatás visszaállítása érdekében kibontották, és a körtemplomot üvegfallal választották el a bazilikától. Általában ezen az üvegfalon át lehet lekukucskálni a homályos belső térbe, amelynek most rövid időre feltárultak a kincsei. A falak alsó részét körben festett drapéria borítja, a padlóban kútnyílás tátong, amelynek vízét régen csodatévőnek tartották. Az oltárasztal fölött megejtően szép Madonna-freskó vonja magára a tekintetet: a Szűzanya díszes trónuson ül, jobbján és balján egy-egy evangelista, a trón párkányán a másik két evangélista szimbóluma, a sas és az angyal látható. A freskó feltételezések szerint Jacopo Torriti 13. századi festő alkotása. A falakon további freskótöredékek láthatók, egy fülkében Krisztus két szent társaságában, mellette egy megfakult quattrocento női szent. Az oltár mellett belátni a szomszédos bazilika pillérekkel tagolt altemplomába, de a további felfedezéseknek vasrács állja útját.
A 40 mártír oratóriuma egy apró téglaépület a híres, évtizedek óta bezárt Santa Maria Antiqua-templom mellett. A romos kápolna sátortetős modern kiegészítése hangsúlyos elem a Forum mai látképében, meglehetősen indokolatlanul, de legalább megvédi az alatta lévő freskókat az időjárás viszontagságaitól. A belső tér fekvő téglalap alakú és apszisban végződik. Az oratórium ugyanahhoz a nagyobb egyházi komplexumoz tartozhatott, mint a szomszédos templom; apszisának freskói is egykorúak: az i. sz. 8. vagy 9. században készülhettek. A bizánci művészet e ritka római emléke 40 keresztény katona mártírhalálát ábrázolja, akiket egy jeges tóba fojtottak Armeniában az utolsó nagy keresztényüldözés során. A 40 ruhátlan férfialak szigorú sorokba rendezve vár sorsára, nyugodt, bár kissé indignálódott arckifejezéssel. A fal alsó zónáját itt is díszes festett drapéria borítja, a felső mező rendkívül töredékes freskói között jól kivehető két felékszerezett kereszt, valamint egy sor merev, szigorú bizánci szent portréja.
Az első császár, Augustus rezidenciája meglepő épségben maradt fenn a Palatinus legszentebb részén, közel Romulus kunyhójához és a mitológiai szörny, Cacus lépcsőjéhez. Ennek az elegáns, nagy lakóháznak az egyik felét hagyományosan Augustus házának, a másikat a princeps felesége után Livia házának nevezték el a régészek. Sokáig mindkét emlék zárva volt a nagyközönség előtt, de „Augustus házát” az elhúzódó rekonstrució befejeztével nemrég megnyitották, és kis csoportokban rendszeresen látogatható. „Livia házát” viszont általában zárva tartják, még a mostani különleges alkalommal is csak az egyik felét nyitották ki (az udvar körüli szobákra rálátni fentről, borzalmas állapotban vannak). Az épületegyüttes a környező terepnél valamivel mélyebben fekszik, ezért egy lejtős folyosón lehet megközelíteni. A fedett átriumból három freskókkal díszített, téglalap alakú helyiség nyílik – a középső lehetett az ünnepélyes fogadótér (tablinum). A második pompeji stílus kései változatához sorolt freskók fokozatos romlásának megállítása érdekében a képeket leválasztották a falakról, és favázakra rögzítették. A tablinum falait fantasztikus, valószerűtlen architektúra tagolja – karcsú korinthoszi oszlopok, párkányok, fülkék egyvelege. A rövidebb falszakasz festett párkányának tetején tágra nyílt szemű ördögfajzat mered a látogatóra, alatta a fülkébe foglalt mitológiai jelenet már teljesen kifakult. Jobban látszik a jobb oldali fal közepét elfoglaló jelenet: Mercurius kiszabadítja Iót Argus fogságából. A két oldalszárny díszítése mértéktartóbb, de a jobb oldali szoba freskói a korinthoszi oszlopok közé kifeszített növényi girlandokkal különösen elevenen idézik a császárné lakosztályának egykori eleganciáját.
A Flaviusok császári palotájának emeletnyi magasan álló romjai alatt több korábbi, még a koztársaság korából származó arisztokrata lakóház rejtőzik. Annak idején, amikor a palotát felépítették, feltöltötték a domb két hegycsúcsa, a Palatium és a Germalus közötti mélyedést, hogy egyenes terepet nyerjenek. Ez a feltöltés őrizte meg évszázadokra érintetlenül a Griffek Házának mozaikokkal és freskókkal díszített szobáit. A freskókat a felfedezésük után leválasztották a falakról, és bevitték a Palatinus kis múzeumába, de úgy tíz évvel ezelőtt visszavitték őket eredeti helyükre. A meredek lépcsőn megközelíthető, föld alatti helyiségsort, ahol egyszerre csak három-négy ember fér el, ennek ellenére nem lehet tartósan látogathatóvá tenni. A szűk, boltozott szobákban nincs korlát vagy üveg, az ember szabadon megérintheti az i. e. 2. századi festett falakat, vagy akár nekitámaszkodhat, mint a saját nappalija falának... A dekoráció a második stílus igen korai változata, a legszebb szobában a festett architektúra színes márvány falburkolatot imitál, ami előtt korinthoszi oszlopok állnak. A geometrikus mozaikpadló terve Vasarely rajzasztalán is megszülethetett volna. A szomszéd helyiségben a névadó stukkógriffeket lehetetlen kivenni a sötétben, csak a fényképezőgép vakuja teszi őket egy pillanatra láthatóvá.
A császári palota romjai között kívülről teljesen láthatatlanul bújik meg a Loggia Mattei, a Palatinuson egykor állt reneszánsz villák utolsó maradványa. Az arisztokrata Mattei család által emelt villa útjában volt az ásatásoknak, ezért a 19. század végén lebontották, de ennek az oszlopos, festett boltozatú loggiának megkegyelmeztek, bár az oldalfalak festményeit eladták (azóta is a pétervári Ermitázsban vannak). A boltozati freskók 1520 körül készültek, a Nero-féle Aranyház akkoriban felfedezett, groteszk dekorációjának mintájára. A tizenkét állatövi jegyet ábrázoló kerámiatondókat a New York-i Metropolitan Museum of Art az 1990-es években visszaadta Olaszországnak, így visszakerülhettek eredeti helyükre. A loggia egy magas, kopár teremre néz, ahol egy másik eltemetett köztársaság kori rezidencia, az Aula Isiaca leválasztott freskóit őrzik, de ezeket csak alulról, a terem padlóján állva lehetne rendesen megnézni.
Zsuppán András
