ők ketten
”...s most / sok-sok év múltán / itt e pince két felén / ők ketten / újra összekerültek”
Ekler Öcsinek N&n-béli kiállításához Mátrai Pétertől.
Az ”általános iskola” kiállítás meghosszabbítva június 23-ig!
A kiállításmegnyitó szövege
ők ketten
(ekler öcsinek n&n-béli kiállításához 2008. május 21.)
tudtak egymásról
az építész és a zeneszerző
ott a henger utca két oldalán
szókat is váltottak
egy napon
az építész
műterme magasából
letekintett
arra a szemközti szürke házra
az utca túlfelén
s radírt ragadott
a komponista
mit sem sejtve
ült odaát
abban a szürke házban
tanítványai között
csuda-műszereivel
a csendbe
éppen hangokat csiholt
odakinn
a kettejük közötti kanyonban
autóáradat
a pirosok és a zöldek
konok közeit kitöltő
monoton morajlással
az engedelmes radírgumi
vaskos vasgolyó
kettéroppantotta
a gerendákat
zuhanása megrepesztette
a mennyezeteket
lendülete ledöntötte
a falakat
ingásával derékba törte
az ablakkereteket
gitt-ágyaikból üvegszilánkok
röppentek szanaszét
földre roskadt
a szürke ház
gyökerestől kifordult tekintélyes tölgy
a dózer dölyfösen trónolt
a hangok halott csarnokán
a hatalmas halom
végső tusájában
porfelhőt pöfögött
vízágyúk enyhítették hasztalan
az amorf tetem fájdalmas kigőzölgéseit
a muzsikus tanítványaival
még időben útrakelt
hangszerszámait
papundekli dobozaikba menekítve
kábelerdeit nejlonokba gyűrve
lett hontalan
később vissza-visszajárt
szemlélni a hűlt helyet
a házét és sajátmagáét
lesni, hogy tápászkodik égre
a mű
a dicső ferde torony
csekély áldozat ez
egy teremtő gesztusért
gondolta akkor
az építész tette
mit tennie kellett...
s most
sok-sok év múltán
itt e pince két felén
ők ketten
újra összekerültek
a zeneszerzőben
szemlélve barátja eme újabb opuszát
múltjának más fragmentje támadt fel
az elemi ahová járt
felidézte
a szigorú kovácsoltvas kerítést
a kváderkő lábazatokat
a súlyos tölgykaput
a műkő-mintázatokat
látta
a tintapacás padot
a krétamaszatos fekete táblát
hallotta
a folyosók kongását
a kőlépcsőkön spiccvasa csattanásait
a becsöngetést és a kicsöngetést
a nagyszünet zsivaját
orrában érezte
a fiúvécé facsaró sárga húgyszagát
a gyermekélelmezés rántás és hagymaillatát
s a tornatermi ájert
s lám
a lényeg megmaradt
csakhogy itt
a termek
nem udvart ölelnek
az épületszárnyak
a parkba suhintanak
s vidáman reppenek el a földtől
csakhogy itt
a folyosók
határ nélküliek
a végtelenbe vezetnek
kanyarodnak s térbe ívelődnek
süllyednek és emelkednek
tágulnak és szűkülnek
csakhogy itt
mozgás hat át mindent
az alatt-felett-mellett
együttes élménye
zárt és nyitott világok
egymásutánja
csakhogy itt
színek
kavarognak-fonódnak
egyesülnek
hogy aztán ismét szétváljanak
csakhogy itt
fények és homályok váltakoznak
az a kánon, hogy nincs kánon
legfeljebb egy egy pillanatra
ahol felidéződik a saját-múlt
gondolat-kövületek egy-egy korábbi opuszból
tán még a henger utcából is
de itt a radír a fiókban maradt...
mátrai péter
- Mátrai Péter 60 - kiállítás az N&n galéria Molnár Farkas termében
- általános iskola / Ekler Dezső - kiállítás az N&n galéria Gyarmathy Katalin termében - meghosszabbítva június 23-ig
