Az építészeti ökológiai irányváltásának gigantikus témája a szokottnál is szerteágazóbbá tette a Földalatti beszélgetések Öko-retro-bio-grín című új sorozatának nyitóestjét. A hirtelen jött hideg és a zuhogó eső ellenére a Fuga egyik kiállítóterme teljesen megtelt, de a hangulatot az is élénkebbé tette, hogy bár a három meghívott, Novák Ágnes, Medgyasszay Péter építészek és Ertsey Attila építész, az eseménysorozat kurátora az alapelvekben egyetértett, a konkrét célokban, a megvalósításban és az irányok meghatározásában számos ponton eltérő véleményt fogalmazott meg.
Hogy minden idők egyik legnagyobb építészeti kihívásával állunk szemben, azt az is jól mutatta, hogy még a téma elismert szakértői is csapongani kényszerültek az építőanyagok és építési technológiák átfogó problémáitól a hőszigetelő műanyagablakok cseréjét támogató program elhibázottságának okaiig. A spektrum a hetven-nyolcvan évvel ezelőtti építészetelméleti koncepcióktól (F.L. Wright: Broadacre City, Le Corbusier urbanisztikai álmai, stb.) a szakma felelős magatartásának meghatározásáig terjedt. A három partner egybehangzóan mutatott rá arra, hogy nem mindig az a valóban környezettudatos megoldás, amit hagyományosan annak tartunk: mindig meg kell vizsgálni a rendelkezésre álló anyagok és megoldások hátterét is, még az ún. természetes anyagok esetében is fel kell tárni, hogy az előállítás és a szállítás során milyen mértékű a környezetterhelés, milyen helyi társadalmi változásokat okoz egy-egy építőanyag természetbarátként való favorizálása, keresletbővítése.
Csupa kérdés vetődött fel az est folyamán: például, hogy kell-e a laikusok számára konkrét recepteket adni ahhoz, hogy környezetüket ésszerűen alakíthassák ökotudatossá. Vagy inkább csak a gondolkodásukra kell hatást gyakorolni? Vita bontakozott ki a helyben, helyi energia- és erőforrásokkal előállítható anyagok, a helyben kivitelezhető építészeti megoldások alternatívái kapcsán is: alternatívát jelentenek-e a nagyvárosban élők számára az új vidéki ökotelepülés-struktúrák? Van-e összefüggés az egyes területek lakosságának lélekszáma és a fenntartható elvek szerinti fejlesztésre való alkalmasságának mértéke között?
Szóba került az energetika ügye is. Felmerült, hogy vajon Magyarországon rendelkezésre áll-e kellő mennyiségben az ökoerőművek folyamatos üzemeltetéséhez szükséges biomassza; lehetséges-e idehaza a jelenlegi energiaigényt megújuló forrásokból biztosítani, ha még Norvégiában sem éri el az 50 százalékot ez az arány? A beszélgetőtársak azonban-e dilemmák kapcsán óva intettek attól, hogy bárkiben is felmerüljön a „nincs mit tenni” gondolata – mindig van mit tenni, csak a jövőben speciálisan helyi energia-szisztémákat kell kidolgozni, s az ökotudatosság szándékával jelentkezőknek olyan megoldásokat kell javasolni, amely közvetlenül illeszkedik az életükhöz, amely „életszagú”. Az energia témája természetes módon hívta elő az aktuálpolitika ügyét is, a távhő esetleges áfacsökkentésének lehetséges következményeinek boncolgatását, a szélerőmű-koncessziókért folyó lobbi jelenségét.
Az Öko-bio-retró-grín beszélgetéssorozat első állomása tehát sokkal inkább az ökótudatosságra való törekvés általános társadalmi alapjaival foglalkozott, semmint az építészettel – de nyitásnak ez éppen jó is volt. A rapszódikus összkép a szilárd alapelvekre épülő sokféle feladatra és felelősségre hívta fel a figyelmet. A főbb jelenségekhez kapcsolódó konkrét építészeti reakciók részletezése - remélhetőleg - ez után következik.
Haba Péter
fotó vm
Földalatti beszélgetések - Öko-retro-bio-grín
az Építészfórum rendezvénysorozata a FUGÁ-ban a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával
kurátor: Ertsey Attila
nyitóbeszélgetés:
résztvevők: Novák Ágnes, Medgyasszay Péter, Ertsey Attila
moderátor: Zsuppán András
következő alkalom: 2009. október 26., hétfő 19.30
téma: élelmiszer-önrendelkezés, közvetlen kereskedelmi hálózatok a multik ellenében, GMO-mentesség
A beszélgetéssorozat támogatója a Nemzeti Kulturális Alap