Ökotanterem a békásmegyeri Pais Dezső Általános Iskola udvarán
A békásmegyeri Pais Dezső Általános Iskola a közelmúltban egy fedett-nyitott, faszerkezetes tanteremmel bővült. A terveket Józsa Krisztina és Szilágyi Szabolcs, a BME diákjai készítették, akik a Lakó Tanszék által kiírt pályázaton nyertek koncepciójukkal. Az épület tanárok, diákok és szülők bevonásával valósult meg és azóta is népszerű kiegészítése az iskolának.
Az Ökopavilon projekt egy tervpályázattal kezdődött, melyet 2019 októberében írt ki a BME Lakóépülettervezési Tanszéke. A pályázat a Túlélni a jövőben! címet kapta, mely egy közös kezdeményezése volt a tanszéknek a DsSmith csomagolástechnikai vállalattal, ami a hazai piacon fenntartható csomagolástechnikai megoldásokat szolgáltat.
A pályázat támája egy kültéri tanterem megtervezése volt, mely megfelelő helyet biztosít a diákoknak az ökologikus szemlélet megtanulására és megélésére a békásmegyeri Pais Dezső Általános Iskola udvarán. Ezen a pályázaton végül első helyezést értünk el, melynek a legnagyobb nyereménye, hogy a pavilon megépülhetett az iskola udvarán. A covid miatt, egy kisebb csúszás után, 2020 nyarán, közösségi építés által megépülhetett az ökopavilon az iskola udvarán.
Tervünkben az iskola egész területét kívántuk kezelni olyan téri elemekkel, amelyek elősegítik a gyerekek természettel való kapcsolatának erősítését. A központi pavilonon túl, a tágabb értelemben vett terület összefogására azonos kubusú tematikus dobozokat kívántunk elhelyezni, melyekben különböző, a környezetünk megismerésére, illetve annak védelmére irányuló tevékenységeket élhetünk át. Ezek a dobozok egyelőre nem valósultak meg, de még egy következő ütemben sor kerülhet erre.
A kültéri tanterem tervezése során egy olyan helyet szerettünk volna létrehozni, ahol jó tanulni és jó lenni. Tervünk főbb szempontjai a környezetbarát anyagok használata, minél több meglévő anyag újrahasznosítása, a laza, többféle használatot lehetővé tevő terek létrehozása és ami a legfontosabb, hogy egyszerre lehessen a pavilon a napközbeni tanulás és a délutáni pihenés tere is. A pavilon egy, az iskola épületéhez kapcsolódó izgalmas területen kapott helyet, amelyet az ott lévő beton lelátó rossz állapota miatt nem használhattak a diákok. Ennek a térnek szerettünk volna új életet adni. Az oktatóhelyet az U alakot alkotó épülettömbök lezárásaként a lelátó tetejére helyeztük, az iskola aulájával és a lelátóval így egy intimebb, hármas térsort kialakítva, melynek elemei a közösségi életnek különböző színtereivé válhatnak.
A fa szerkezetű pavilon egy burkolt fedett-nyitott térrészre és egy pergola alatti lugasra osztható. A lugasban a diákok által termesztett növények nőnek, a tető alá pedig a kültéri oktatóhelyet képzeltük. A tervünk fontos szereplője az ott lévő fa, melyet a tetőn lévő nyílással emeltünk ki és tettünk a közösségi tér központjává, kialakítva egy, a többi részhez képest más minőségű pihenő teret a fa körül. A szerkezet merevítő dúcai tartószerkezeti szerepükön túl a tér tagolásáért is felelnek a tervezett funkciók alapján. A dúcokat az arra alkalmas helyeken lécvázzal láttunk el, amely a diákok munkáinak adhat helyet.
Tervünkben a beton lelátót raklap padozattal való elburkolással tettük használhatóvá, a raklapokat adományokból kapott festékek keverésével tettünk színesebbé és tartósabbá. A környezettudatosság elmélyítése érdekében, a pillangótető segítségével látványosan egy helyre gyűjtjük az esővizet, mely a növények locsolására szolgál.
A pályázati tervanyagot viszonylag kevés változtatással kiviteli tervvé lehetett alakítani, ezt követően közösségi építés által valósulhatott meg a pavilon. A körülbelül másfél hónapig tartó építés alatt változó csapat volt jelen, melyben nagy erőt jelentettek az önkéntes segítők. Hatalmas összefogás volt a sikeres munka alapja, melyben az egyetemről több mint 50 hallgató volt jelen, továbbá részt vettek tanárok, a támogató cég dolgozói és szülők is. A munka legelején egy ács szülő segítségével kezdhettük meg az építést, majd innentől kezdődött az építőtábor.
Az OSB lapok felhelyezése, az 500 raklap beépítése, a festékek színének kikeverése, a fa elemek felületkezelése és a növényfuttató acél huzalok kihelyezése is önkéntesek által zajlott, ami így még személyesebbé, szerethetőbbé tette végül a pavilont. A zöldített felületek, a magaságyások és a hátsó konyhakert befejezése pedig az ott tanuló diákokra várt, akik különböző növényekkel tették színesebbé kültéri tantermüket.
Két év távlatában, a tanárokkal folytatott beszélgetésink alapján az ökotanterem nagy népszerűségnek örvend; a természetismeret órákon túl többféle tanórát is tartanak itt. A lelátó a drámaórák színhelyévé vált, illetve nagyobb rendezvényeknek is otthont ad. A konyhakert sokéle zöldséget terem, melyekből a diákok tanórák keretei közt különféle ételeket készítenek maguknak. A tantermet más iskolákból is gyakran látogatják. Reméljük a jövőben több intézményben is megvalósulhat az ökotanteremhez hasonló kezdeményezés, amely által közelebb kerülhetnek a diákok a természethez, ezzel nagyobb figyelmet fordítva annak megbecsülésére.
Józsa Krisztina, Szilágyi Szabolcs
Szerk.: Winkler Márk
