Október 23. — ’56 a FUGÁ-ban
„Budapest szétlövetése” (gyere a FUGÁ-ba) sok pici fénykép a „trezor”-ban, mint géppuskasorozat a falakon, (gyere a FUGÁ-ba) a nagyobb helyiségben az ezekből készült fényképfestmények – írja Mónus János
A pincében: „Budapest szétlövetése” (gyere a FUGÁ-ba) sok pici fénykép a „trezor”-ban, mint géppuskasorozat a falakon, (gyere a FUGÁ-ba) a nagyobb helyiségben az ezekből készült fényképfestmények, lógó villanykörte és gyertyák fényénél (gyere a FUGÁ-ba) emlékező szavak az ötvenhárom évvel ezelőttre, majd akkori sláger és táncolva sanszon, majd férfi monológ zenekísérettel. Ez valójában egy „Corvin-tér” projekt volt, ugyanúgy, mint nem sokkal később, fent a nagyteremben (gyere a FUGÁ-ba) a dzsessz koncert, melynek keretei szintén egy Corvin projekt (a sétányé), makettrengeteggel és tervözönnel (a falakon), majd megáll a zene, viszont mozdulnak a mozgásművészek, egy Krause állványegység alatt a sarokban, egy igazi éles kés fenyegetettségével (a férfi kezében) (gyere a FUGÁ-ba) a dzsessz kicsit túl hangos, az előtérben osztott pohárka vörösbor viszont kiváló hangtompító és nem utolsó sorban kontaktus is van: a kvintett élő (nem úgy, mint a Szigony-projekt véghetetlen házai) (gyere a FUGÁ-ba) minden élő és igazi, csak építészetünk halott, a társművészetek kiütöttek minket, építészeket (gyere a FUGÁ-ba) hátha életre kelünk, talán még nem késő.
(ez nem a reklám helye, hanem az örömé és a búbánaté)
Mónus János
nagyberuházásellenes építész
A Budapest szétlövetését ábrázoló, kálváriára emlékeztető stációkat monumentális méretben szerettem volna Budapest közönségének köztéren bemutatni. Ehelyett azonban úgy döntöttem, hogy az apró képeket 70x100x5 cm-es színes festményekké nagyítom, melyek pszeudo márványsztélékként jelennek meg. Technikájuk: feszített vászon, olaj, lakk.
A kiállítást a Nemzeti Galériában mutatom be az események 50. évfordulója idején. Az alapanyagul szolgáló eredeti fotográfiák (...) is részei a kiállításnak. (...) Akusztikailag a tárlatot Víg Mihály hangkörnyezete egészíti ki, melyet korabeli slágerekből remixel. A dalokat Darvas Ferenc zeneszerző barátom gyűjtötte össze és zongorázta le e célból.
Pauer Gyula Budapest, 2006. szeptember 13.
Az állami lektorátus az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára pályázatot hirdetett képzőművészeti alkotás készítésére, mellyel az eseményre emlékezünk. A pályázatra küldtem el a Budapest szétlövetése 1956 című műegyüttesemet, azzal az elképzeléssel, hogy országos vándorkiállítást rendezek, évente megismétlődően, a legkülönbözőbb helyeken, városokban, falvakban, kultúrházakban, galériákban.
Az volt a szándékom, hogy az 50 éven keresztül elhallgatott borzalmas események, pusztítások Budapestet érintő következményeivel megismertessem az ország lakosságát, hiszen tudjuk, hogy sem az általános iskolákban, sem a gimnáziumokban, sem a főiskolákon és egyetemeken ezzel kapcsolatban nem lehetett a valóságnak megfelelő ismereteket szerezni.
Az '56-os forradalom és szabadságharcot ellenforradalomnak kellett nevezni, az átélői '56-os bulinak hívták és büntetés terhe mellett neveztük csak forradalomnak.
Beadott pályázati munkám nyert. Az első kiállítást a Dorottya Galériába terveztem, ez a hely azonban már foglalt volt. Ekkor keresett meg Bereczky Loránd a Nemzeti Galéria igazgatója, és fölajánlotta a várban, a kiköltözött Ludwig Múzeum kiállítóterét, befogadta a kiállítást, Bereményi Géza nyitotta meg. Ezzel egy időben levelezni kezdtem a Fővárosi és az V. Kerületi Önkormányzattal, hogy engedélyt szerezzek a Károly körút melletti Városháza parkban, vetített képes szabadtéri kiállítás megtartására, hatalmas vetítőfelületekre, egy festett sztélével, mely a New York Palotát romos állapotában ábrázolja. Azonban a sors közbeszólt és a 2006. október 23-án történt botrányos randalírozás következtében, melyeket mindannyian ismerünk, a parkot elkerítették, az én szerződésemet levél útján megszüntették, tulajdonképpen a kiállítási engedélyt visszavonták.
Újabb kiállítást 2008-ban sikerült rendeznem, november 3-ának emlékére. 1956-ban ezen a napon a szovjet csapatok visszatértek és szisztematikusan szétlőtték a várost. Az egynapos emlékkiállítást Zsigmond Attila, a Budapest Galériába fogadta be, Boros Géza nyitotta meg.
Ebben az évben a FUGA, Budapesti Építészeti Központ felkért, hogy ismét rendezzem meg a kiállítást. Így most folytatódhat a megkezdett vándorkiállítás-sorozat, jövőbeni újabb kiállítások reményében.
Pauer Gyula, 2009. október 19.
