Öntsünk tiszta vizet a Dunába! - MÉSZ esték

A MÉSZ esték sorozat legutóbb a Római-parti mobilgát ügyével foglalkozott. Mi szól mellette és mi ellene? Kétségtelen, hogy számos városi funkció kielégítéséhez olyan vívmányok létrehozása szükséges, amelyek megépítése a természetes környezet csorbítását vonja maga után, de a kérdés - mint annyiszor – most is a mérték és érték kényes egyensúlya. Zöldi Anna összefoglalója.

Lassan már ciki a fák védelmében szót emelni – az utóbbi évek ingatlanfejlesztéseit övező tiltakozások nyomán könnyen rálegyint a közvélemény a mégoly megalapozott érvekre is: már megint a zöldek ugrálnak. Elkopik a nemrég még jól csengő érv, miszerint a fák jelentik a város tüdejét. Kétségtelen, hogy számos városi funkció kielégítéséhez olyan civilizációs vívmányok létrehozása szükséges, mint a mélygarázs, vagy az árvízvédelmi gát. Ezek megépítése elkerülhetetlenül a természetes környezet valamiféle csorbítását vonja maga után; a kérdés - mint annyiszor – most is a mérték és érték kényes egyensúlya. A kis gesztusokat, finom beavatkozásokat preferáló, a környezettudatos gondolkodást társadalmi kötelezettségként felvállaló korunkban a természet pusztítását kétkedéssel fogadó szakemberek nem az igények kielégítésének indokoltságát vitatják. Csupán arra igyekeznek felhívni a döntéshozók és beruházók figyelmét, hogy hosszú távon számukra is előnyösebb (még anyagilag is), ha élnek az érintett szakmák segítségével, és olyan megoldásokat alkalmaznak, amelyek ma már lehetővé teszik a kíméletes beavatkozásokat.

A Római-parton kialakult helyzet megértéséhez szükséges az előzmények vázlatos ismertetése, a MÉSZ által szervezett vita résztvevői is ezzel indították a beszélgetést (részletes és jól összefogott ismertetését ld. pl. itt).

Helyzet van!

Minden szereplő – helyi lakosok, ingatlanfejlesztők, Főváros és az építész, illetve tájépítész szakma is – egyetért abban, hogy a Római rehabilitációja szükséges, és ennek első és alapvető lépése a megfelelő árvíz-védelem. Abban sincs vita, hogy a rekreációs funkciót meg kell őrizni. Az ellentétek elsődlegesen ott éleződnek ki, hogy milyen nyomvonalon fusson az egész csillaghegyi öblözetet, 55 ezer embert védő gát, amely valójában egy komplex rendszer része: két Dunába ömlő patak közötti teljes területet kell levédeni, az Újpesti híd mellet futó Aranyhegyi pataktól a Budakalászt Békásmegyertől elválasztó Barát patakig. A védekezés a két patak között a Duna, illetve a patakok mentén is szükséges.

A jelenlegi, nem kielégítő védelem részben - Pünkösdfürdőtől a Barát patakig, Békásmegyer magasságában, illetve a Barát patak mentén – a parton futó magas töltés, amit a Szentendrére biciklizők jól ismerhetnek, mert jókora kerülőt jelent a haladási irányhoz képest, hacsak nem tolják át a bicajt rézsűn és patakon (áttolják). A Római-parton a védmű a parttól egy utcával beljebb, a Nánási úton halad – ránézésre is gyanúsan alacsony töltés formájában. Az ettől kifelé eső parti terület ártér (illetve hullámtér, de a különbség elemzésébe ne menjünk bele, ebből a vitaesten is komoly összeszólalkozás alakult ki). A lényeg, hogy az ezen a területen épült ingatlanok védelme nem megoldott, ide elvben lakóépület nem épülhet, a terület üdülőterület besorolás alá esik. Pikáns módon a szálloda nem lakó, hanem üdülőépület, így a szocializmus népjóléti intézményei, parti üdülői mára többnyire gazdára találtak, nem utolsó sorban abbéli reményben, hogy az árvízvédelmet a Főváros megoldja – ahogyan azt minden eddigi vezetés megígérte, ám be eddig nem tartotta. 2000 óta meglendült az ingatlanfejlesztés, lakóparkok is szép számban épültek a területen, és ez a tendencia az ingatlanpiac fellendülésével folytatódni látszik.

A Római sokak által kedvelt varázsát épp a parti gát hiányának köszönheti: a partszakasz ma Budapest egyik utolsó, lakóövezettel közvetlen kapcsolatot tartó, épen maradt élő Duna-partja, ártéri növényzettel, hatalmas fákkal, kavicsos, természetes fövennyel. A szemközti Népszigethez, vagy a hajdani Kopaszi gáthoz képest "civilizálatlansága" ellenére sincs elvadult állapotban – a közvetlen városi kapcsolatnak köszönhetően a jól működő vendéglátó helyeknek, és néhány megmaradt csónakháznak hatalmas a forgalma.

Kézenfekvő megoldás lenne a meglévő gátak megmagasítása, amely az első fokú védelmi vonal biztosításával megoldást jelentene a csillaghegyi öböl civil lakosságának védelmére. Ám a műszaki problémákon (a Nánási úti közművek védőtávolságainak betartása, fakivágások az út mentén, stb) és az ebből adódó költségeken túl ennek komoly akadálya, hogy nem oldaná meg a parton nagy értékű tulajdont birtoklók árvízvédelmét. A még üresen álló ingatlanok közt egyébként sok az állami tulajdon is, így nem meglepő, hogy hivatalos helyen is a partvonalon építendő gát terve élvezett mindig is támogatást. A parti ingatlanok tulajdonosai azzal érvelnek, hogy – üdülőterület lévén – Budapesten a legmagasabb adót fizetik, így a jár nekik a védelem – közpénzen. A vitaesten a part menti gátért lobbizó Római-partért Egyesület képviseletében jelenlévő alelnök, Egri Gábor (ingatlan-tulajdonos) – történelmi ismereteink alapján ugyan némiképp megkérdőjelezhető ízléssel – egyenesen gettósításnak nevezte a parti ingatlanok tulajdonosainak vagyonát veszélyeztető törekvéseket a Római természeti értékeinek megóvására.

Utóbbi ugyanis kizárja a partvonalon húzódó gát létesítését, pontosabban a parti mobilgát létesítése zárná ki a természetes viszonyok megőrzését, ahogyan azt a Maradjanak a fák a Rómain civil csoport álláspontját támogató Bardóczi Sándor tájépítész, és Ébert Ágoston építész, helyi lakos, a part menti gátat ellenző Rómaifürdő Telepegyesület vezetőjének szakmai előadása bemutatta. A mobilgát ugyanis masszív alépítményt igényel, amely árvíz idején kiegészíthető megfelelő magasságú mobil elemekkel. Mindez a jelenlegi tervek szerint 3,2 kilométer hosszan húzódó épített partszakaszt jelentene, ahol a gát mindkét oldalon 10 méteres védőtávolsága miatt gyakorlatilag az összes fát ki kellene vágni, és a mai élő ökoszisztéma helyén épített rézsűt létesíteni, telepített növényzettel. Fát azért nem lehet ültetni, mert fakidőlés esetén nagy a gátszakadás veszélye, marad a szokásos autópálya menti vegetáció. Csak, hogy el lehessen képzelni: a szentendrei Duna parti sétány és a Kopaszi gát összeházasításából született városi objektumra gondoljunk kb. a Nagykörút hosszában (na jó, csak a Nyugatitól az Üllői útig). 

Érvek a part menti gát mellett

A Főváros számtalan tanulmányt és vizsgálatot készítetett, és ezek alapján mindig elvetette a Nánási út vonalában húzódó gát tervét. Arra, hogy mi az az erős műszaki érv, ami ezt indokolja, az est folyamán nem derült fény.
Drágítja a beruházást a Nánási út alatt húzódó közművek kiváltása, a buszforgalom is nehezíti a megfelelő méretű gát kialakítását, és a gát védőtávolságának megteremtése érdekében itt is fakivágásokra lenne szükség – a part menti 1600 db fával szemben azonban a Nánási út esetében ez csak 400 db fát érintene.

Két vizsgálat, 2010-ben az ÁNTSZ-é és 2013-ban a Grazi Orvostudományi Egyetemé egyaránt kimutatta az áradás után szalmonella, e-coli és fekália jelenlétét. Az ingatlanok árvíz utáni fertőtlenítése a tulajdonosok feladata (a közterületeket nem kell fertőtleníteni), az így a Dunába jutó anyagok azonban szennyezik a területet.  

A part menti gátat szorgalmazók legfőbb érve, hogy a part üdülőövezeti besorolása miatt az elárasztás-veszély ellenére az itteni tulajdonosok a legmagasabb éves adót kötelesek megfizetni, a Nánási út vonalában húzódó gát azonban csak a lakóterület árvízvédelmét oldja meg, a part menti ingatlanokét nem.

Érvek a part menti gát ellen

A Római parti mobilgátat ellenzők azzal érvelnek, hogy a csillaghegyi terület lakosságának árvízvédelmét a Nánási út menti gát oldaná csak meg, a part menti mobilgát ugyanis még megépülése esetén sem jelent teljes biztonságot. A földgátakkal szemben a mobil gát sérülése nem javítható, így, ha bekövetkezik a gátszakadás, annak következményei valóban katasztrofálisak lehetnek. A jelenleg tervezett parti gát sérülése esetén, illetve harmadfokú készültségnél egyszerűen életbe lép a havária terv, azaz a Nánási út és a Duna közti szakaszt kilakoltatják. Tehát igazán komoly árvíznél ugyanúgy a Nánásin kell védekezni, mint eddig, így ésszerű eleve ezt a vonalat megerősíteni.

A közművek áthelyezése a parton is plusz költséget jelent, nem is akármilyet: a parton húzódó Sentab vízvezeték adja Bp. vízellátásának 25%-át. A mintegy 1 méter átmérőjű vezeték egyébként nem szorulna cserére, de útban van a mobilgát alépítményének, odébb kell helyezni. Csőcsere címén viszont a fákat már most kivághatják, így a fák védelmére hivatkozó érvek okafogyottá válnak – a 22-es csapdájába szorítva a környezetvédőket.

A környezetvédelem azonban a fák védelmén túli szempontokat is felvonultat. A mobilgát hatalmas, mintegy 8-10 méter mély alépítménye egyben vízzáró réteget is fog jelenteni, mivel a hegy felől a Dunába áramló felszín alatti vizek útját elzárja. Így az egyébként is magas talajvízzel megáldott Mocsáros dűlő és Csillaghegy elmocsarasodik (de még Békásmegyerre is ezt mondják a szakemberek) - a városrészek beszédes neve nem véletlen. A szükségessé váló folyamatos szivattyúzás viszont a talajszerkezetet változtathatja meg. 

További érv, hogy a part menti ingatlanok tulajdonosai annak tudatában építkeztek évek óta, hogy ingatlanjuk hullámtéren áll, így a védekezés az ő feladatuk lenne, és nem közpénzből kellene azt megoldani. Bardóczi Sándor külföldi példákat vetített arra, hogy a helyi védekezés nagy léptékű középületek esetében is megoldható, ahhoz azonban, hogy minden parti ingatlan biztonságban legyen, az összes tulajdonosnak védekeznie kell. (Egri Gábor a saját szállodája esetében a védelmet megoldotta, a szomszédja felől érte kár).

Az egészségügyi veszélyekre válaszul Bardóczi Sándor elmondta, hogy a Duna vize mérések szerint évről évre tisztább, és könnyen lehet, hogy a jelenlegi illegális szennyvízbeömlések megszüntetésével a Római strandolásra is alkalmassá válik. Budapest ezzel az egyedülálló adottságával kivételes lehetőséget tudna nyújtani a nagyváros lakóinak és turistáinak. Ezt használta ki például Szentendre, ahol az ugyancsak sokat vitatott mobilgát csak a belvárosi szakaszon épült meg. Lejjebb az önkormányzat hivatalosan is megnyitotta a Postás strandot, zuhanyzóval és WC-kkel komfortosítva a természetes ártéri környezetben működő fürdőhelyet, ahol a vendéglátás is megtalálja a számítását.

Fontos, de az est tanulságai alapján nyilvánvalóan csak a szakemberek számára egyértelmű érv a terület karakterének értéke a város, a használók szempontjából. Habár minden érintett a terület rekreációs célú revitalizációjában érdekelt, egyértelmű, hogy még egy minőségi építészeti és tájépítészeti megoldásokkal kialakított épített partszakasz is alapvető értékvesztést jelent a jelenlegi állapothoz képest, ami a humán használati szempontokat illeti. Nem romantikus nosztalgiázásról van szó, hanem arról, hogy a part menti gát esetében a védőtávolság betartása miatt az összes fát ki kell vágni a területen, és épített rézsűvel helyettesíteni. A szakemberek számára egyértelmű, hogy ami a példaként idézett Kopaszi gát léptékében jó építészeti-tájépítészeti megoldás, az a Római esetében nem megfelelő analógia - 3,2 kilométeren át, 15 milliárdot meghaladó költségvetéssel létrehozva elpusztítja Budapest utolsó ilyen jellegű rekreációs zónáját, amelyet sokkal kisebb költséggel élhetőbbé lehetne tenni, megőrizve azt a városlakók számára. Kádár Bálint (KÉK) a vita építész résztvevője figyelmeztetett arra, hogy az ingatlanfejlesztésnek is az az érdeke, hogy figyelembe vegye a városhasználat korszerű szempontjait, és felajánlotta az érintett szakmák segítségét a további együttműködés reményében.

Hol tartunk most?

A műszaki követelmények idő közben – a 2013-as árvíz magasságnak köszönhetően – változtak, jelenleg magasabb a mértékadó árvíz szintje, (és ezzel a gát szükséges magassága) ami az alépítmény terhelésének és méretének további növelésével jár. A terveket készítő cég a terhelés növekedése miatti hidraulikus talajtörés veszélye miatt a tervezéstől visszalépett, a vitaesten a hallgatóság soraiban jelen lévő Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes tájékoztatása szerint a Főváros felkérte a Fővárosi Csatornázási Művek konzorciumát, hogy összetett szakember gárdájuk segítségével találjanak megoldást erre a problémára. A terveknek még 2016-ban meg kell születniük.
A part menti gátra tett sorozatos önkormányzati ígéretek nyomán összefonódást sejtető vádaknak Tarlós István azzal igyekezett elejét venni, hogy változtatási tilalom elrendelését kezdeményezte, amit 2016. október 15-én, azaz már a MÉSZ vitaestje után az óbudai önkormányzat képviselő testülete el is fogadott. Az épülő lakóparkokra azonban már érvényben van az építési engedély, így azokra az új rendelet nem vonatkozik.

Tarlós István emellett egy új vizsgálat elkészítését is felvetette a Nánási út - Királyok útja mentén haladó alternatív nyomvonalra vonatkozólag. A partvédők azonban attól tartanak, hogy a Főváros érdekeltségébe tartozó cég által készülő tanulmány eleve azért készül, hogy papíron is kimutatható legyen a Nánási úti nyomvonal elégtelensége.

A MÉSZ vitaestje azt célozta, hogy az érdekeltek egy asztalhoz üljenek, és igyekezzenek megtalálni a legmegfelelőbb megoldást, ami egyaránt figyelembe veszi az ingatlantulajdonosok és városhasználók szempontjait, nem beszélve a környezetvédelmi szempontokról. Az est hangneme arra enged következtetni, hogy ez nem kis vállalkozás. Ahogy arra a közönségben helyet foglaló Lányi András rámutatott: az érvek meghallgatása után a végső szót a politikának kell kimondania, és ezzel egyben a felelősséget is vállalnia a Budapest egészét érintő kérdésben.

Zöldi Anna