Opponensi vélemény: 4-es metró, Keleti pályaudvar és Népszínház utca

Kőnig Tamás Opponensi véleménye a 4-es metró Keleti pályaudvar és Népszínház utca állomásainak engedélyezési terveihez, Fővárosi Tervtanács, 2006. április 5.

OPPONENSI VÉLEMÉNY

a Budapest 4-es metró Keleti pályaudvar és Népszínház utca állomásainak építési engedélyezési terveihez
tervezők: Erő Zoltán és Gelesz András illetve Erő Zoltán és Dajka Péter

Ez rendhagyó tervekhez készült rendhagyó opponensi vélemény. Rendhagyó, mert nem-igen lesz szó tömegekről és tömegkapcsolatokról, illeszkedésről és homlokzatokról. Rendhagyó azért is, mert több - különböző tervezők által jegyzett - építmény közös opponenciája.

Az opponens örül, hogy külső szemlélőként ugyan, de beleláthat ennek a határtalanul izgalmas feladatnak a magvalósulásába. Örülök azért is, mert a meglévő budapesti metróállomások mindíg zavartak. Mindíg olyan érzésem volt, hogy ezeknek a - folyamatosan ezrek által használt - tereknek soha nem volt komplex tervezője. Azt tükrözik, hogy az architektúrán kívüli szempontok határoztak meg emberi környezetet. Az - ebben az esetben kifejezetten pejoratív értelemben alkalmazott kifejezéssel élve - ”mérnöki létesítmény” létrehozásában építész csak egy-egy - általában teljesen igénytelen - burkolat kiosztási tervénél, designer néhány nagyon esetleges bútor vagy információs tábla kitalálásánál kaphatott szerepet. A most megvalósulni látszó vonal állomásai végre az architektus átfogó szemléletű, minden humán és reál szempontot azonos súllyal kezelő gondolkodásmódját tükrözik. Így nem föld alatti folyosók jönnek létre, hanem olyan gazdag, összetett terek, melyek a valós és átlátható kapcsolatot teremtik meg a városi felszín és a több szinttel lejjebb közlekedő járművek között.

Az egyes állomások azonos jellemző anyagaikkal - ilyen a látszó beton és a gránit padló -, hasonló tér- és tartószerkezeti alaprendszerükkel (többszintes, pillér nélküli terek keresztező, a résfalakat közbenső szinteken támasztó gerendákkal) egységes arculatot adnak a vonal állomásainak, ugyanakkor az egyes tervezők egyéni térélményt és a konkrét állomásra jellemző megjelenést nyújtó megoldásokat tudtak találni. Az egységes arculatot az átgondolt információs elemek és bútorok erősítik, az egyediséget az eltérő természetes és mesterséges világítási módok és technikák is fokozzák. Az eredeti, az állomásokra kiírt tervpályázat győztese összefogó tervezőként biztosítani tudja az egész vonal egységét, az egyes tervezők - a pályázat helyezettjei - pedig a konkrét építmények magas színvonalát. A különböző korú és habitusú építészek példaszerű - és ritkán előforduló - együttdolgozását tapasztalhatjuk.

Az egységesség a tervekre és a tervezés körülményeire is vonatkozik. Amennyire örvendetes, hogy mostantól a budapesti metróállomások is építészeti alkotás eredményeként valósulhatnak meg, annyira sajnálatos, hogy a dolog - amúgy jó hazai módon - nem maradéktalan. A tervezőknek csak építési engedélyezési tervig van megbízásuk, a kiviteli terveket a még ismeretlen - és lehet, hogy a tervek módosításában érdekelt - fővállalkozó készítteti. Valószínűleg mindannyian tudjuk, hogy ez a tervező kiszolgáltatottságát és ebből eredően minőségromlást szokott eredményezni. Ugyanígy megmagyarázhatatlan, hogy az egyes állomásokhoz kapcsolódó aluljárók változatlanul színvonaltalanok, alultervezettek. Elég például a Keleti pályaudvar aluljáróját megnézni.

Két általános észrevétel, az egyik tervezőfüggetlen, a másik nem. A vonal grafikai megjelenítésének zöld színe üti a hév-vonalak eddig megszokott zöldjét és színváltoztatásra kényszeríti a már beváltat. Ezen most még talán módosíthatna a közlekedési vállalat. S a másik, amely szintén összefügg a BKV-val, de más módon: a jelenlegi állomások kereskedelmi hasznosítása, az árusítás és a reklám elengedhetetlenné teszi a hirdetések módjának kitalálását, és nagyon kemény szabályozásának átgondolását már a tervezés korai szakaszában is.

Mivel a konkrét feladatom nem a vonal egésze, hanem két állomás opponálása volt, néhány megjegyzés ezekre vonatkozóan.

A Népszínház utcai megálló földfelszíni, parki megjelenése jó. A több részre osztott tömeg kellemesen bújik meg a Köztársaság tér fái között, ugyanakkor az egyes kubusokat szépen köti össze a betervezett mesterséges vízfelület. A sűllyesztett szinten lévő peronzár lehetővé teszi, hogy csak a lehető legkisebb építmény jelenjen meg a zöld környezetben. A beton és az üveg mellett megjelenő rozsdás fémlemezburkolat bár építészetileg indokolt lehet, sérülékenysége miatt veszélyesnek tűnik.

Az állomás tere nagyon szép. Az egymással párhuzamos, de eltolásban lévő gerendák között minden nem ortogonális nézetben - márpedig ez a jellemző - nagyok a távolságok, így mind a fényvisszaverő tükrös mesterséges, mind a mozgólépcső felső indulásától jövő természetes fény jól átjárja a teret, melyet a kisebb fényerejű egyéb fényforrások tovább gazdagítanak. Ugyanakkor a peron másik végén talán még egy természetes bevilágító lehetne, a parkba ez beilleszthető lenne, s nappal szinte az egész állomás külső fényt kaphatna. Itt említem meg, hogy a megvilágítottságra - minden állomásra - a megrendelő által előírt nagy egyenletes fényerő a funkcionális használatot nem segíti, a tereket túlzottan sematizálja és ráadásul az üzemeltetést is drágítja. A tervből a már a korábbi zsűrin is felvetett, potenciális Erkel színházi kapcsolat - valószínűleg nem a tervezők hibájából - hiányzik. Kár.

A Keleti pályaudvar állomásának terét dőlt falsíkok uralják, amelyek izgalmas viszonyban vannak az aluljáró szinti fölső-oldalsó természetes bevilágítás vonalával. Ugyanakkor előnyös lenne egy felső bevilágító is. A műszaki leírás ennek hiányát a megálló fölötti útpályával indokolja, de mintha a két irányú forgalom közötti szigeten ki lehetne alakítani legalább egy hosszú felülvilágító rést. Ez az állomás a kettes vonalra való átszállás helye is, az átszállás viszont takarékossági okokból csak az aluljárószintig való felmozgólépcsőzéssel és ismételt sűllyedéssel megoldott. A hosszú útvonal helyett mélyebb szinten kialakított kapcsolat lett volna indokolt.

Összességében elmondható, hogy a tervek, elképzelések magas színvonalúak, ezért azok elfogadását javaslom és azt, hogy a zsűri támogassa a tervezőket abban, hogy a munkát időben (a kiviteli tervvel) és térben (az aluljárókkal) is ki tudják terjeszteni.

2006. március 31.

Kőnig Tamás DLA
építész