Óra-Villa, Budapest-Hegyvidék
Egy klasszicista műemléképület revitalizációja
A terv a műemlékvédelem legfontosabb gondolatát testesíti meg azzal, hogy az épület szellemiségét tudta rekonstruálni; az Óra-Villa 1842-ben nagypolgári otthonnak épült, s 2005-ben ismét azzá lett. Más eszközökkel, hiszen eltelt 160 év, ám újra egy nagypolgári otthon eleganciáját, nagyvonalúságát tükrözi.
a rekonstrukció építész tervezője: Eleőd Ákos
Az Óra-Villa újjászületése kiemelkedően magas színvonalú revitalizáció. A feladat nem volt könnyű; a klasszicista villaépület értékőrző műemléki felújítása, ugyanakkor: XXI. századi szemléletű és igényű otthon megteremtése egy háromgyermekes család számára. Eleőd Ákos mindkét szempontot nagyvonalú, átgondolt koncepcióval kezelő tervének kiemelkedő szakmai értékei:1. A tetőtér-beépítés árnyalt megoldása, amely a főhomlokzatot és az utcai homlokzatot érintetlenül hagyja; a kerti homlokzaton nem épít felépítményt, hanem az eredeti tömeget meg nem bontó elegáns bemetszést alkalmaz; a háthomlokzaton pedig a villa arány-rendjéhez méltó, összefüggéseiben érzékeny ritmusú látvány-kompozíciót hoz létre.
2. A földszinti alaprajz méltóságteljes, tiszta képlete, amely a történeti térszerkezet hossz- és haránt tengelyeinek feltárását a mai lakófunkció igényeivel harmonikus egységben teremti meg.
S végül, a terv legfontosabb, egyedi eleganciájú értéke:
3. Az ötvenes évek-béli, barbár utca-átvezetést, a villa kertjének, s ezáltal eredeti térszerkezetének tönkretételét a tervezett megoldás példaértékű új térkompozíció megfogalmazásával oldotta fel; méltó nagyvonalúságú új tér-sor született, amelyben a XXI. századi terv a klasszicizmus gondolatmenetét rekonstruálta; a klasszicista térszervezés gondolati kibontakoztatásával teremtett új értéket.
Dr. Mezős Tamás egyetemi tanár,
a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke
"Mustra 2005"
Óra-Villa
1.1. Az 1842-ben épült nagypolgári nyaraló a klasszicista villaépítészet jeles példája.
1.2. Nagyvonalú térszervezése az intenzív kertkapcsolattal teljesedett ki – az eredeti állapot szerint a középtraktus timpanonos tornácához szervesen kapcsolódott a teraszosan kiképzett díszpark térkompozíciója.
2.1. Az épület másfél évszázados története híven tükrözi történelmünk viharait: a Tanácsköztársaság alatt vöröskatonák szállása, a II. világháborúban súlyosan megsérül, az ötvenes években pedig 4(!) szükséglakást alakítanak ki benne. Az épület elleni legnagyobb merénylet azonban az 1951-es beavatkozás: a Lóránt utca megdöbbentően érzéketlen, értékromboló átvezetése a kerten – az épülettől néhány méterre! – a térstruktúra totális tönkretételével.
2.2. A hetvenes években végzett utolsó felújítást követő időszakban az épületben követségi rezidencia kap helyet; majd funkcióját veszítve üresen, állagmegóvás nélkül áll, beázik, pusztul.
3.1. 2002-ben az épületet eladásra hirdetik meg, amelynek nyomán elvi szinten felmerül középületként – pl. helytörténeti múzeumként – való hasznosítása, de gyakorlati, hivatalos lépés ez ügyben nem történik.
3.2. Az épületet – családi otthon céljára – egy magánszemély vásárolja meg, aki olyannyira komolyan veszi a villa építészettörténeti értékét, hogy roppant logikus, ám sajnos szinte példa nélkül álló megoldással a műemléki hatósággal egyeztetett meghívásos tervpályázatot rendez. Ennek alapján a tervezési feladatra Eleőd Ákos építészt kéri fel.
A terv a korszerű műemléki szemlélet magas színvonalú példája, hiszen az épület maximális tiszteletben tartása, a meglévő értékek védelme mellett a tervezői kreativitás árnyalt eszközeivel az épület már veszni látszó értékeit is ki tudta bontakoztatni.
E szemléletet példázza a kristálytiszta alaprajz, a homlokzatkezelés harmóniája, vagy akár az utólagos, méltatlan garázs határozott felszámolása – a mindvégig képviselt, az épület egészére kiterjedő komplex látásmód –, de legfőképpen a Lóránt utca által tönkretett térszervezés főtengelyének érzékeny újrafogalmazása: az épület előtti térsor, a kerti megközelítés hiánya miatt kényszerű adottság volt az épület háthomlokzat felöli bejárati feltárása; a szigorúan síkban tartott, kedvezőtlen arányú (az épület homlokzati arányrendjéhez képest méltatlan) háthomlokzat melletti hosszú séta vezetett a középvonalban elhelyezkedő ajtónyíláshoz, majd szűkös előszobához.
A rossz adottságokból a terv nagyvonalú megoldással komponált az Óra-Villához méltó fogadózónát az eredeti főtengely mentén újrafogalmazott térkoncepcióval: az épületen belül elegáns fogadóteret, az épület előtt a főbejáratot, a középtraktust hangsúlyozó karcsú fogadó-tornácot kialakítva.
A tornác árnyék-ritmusa egyben a háthomlokzat karakteres eleme, pilléreinek alaprajzi pozícióját az épület meghatározó motívumának, a főhomlokzati tornác oszlopainak vetítése határozta meg. S a térsor befejezése, ugyancsak a főhomlokzati arányok vetítése mentén: a lezáró elem a főtengely végpontján díszkútat közrefogó kerti pihenő-építmény, amely ezáltal a főbejárat előtti tér egészének méltóságteljes, atmoszférikus hangsúlyt ad.
Két fő szempontot: a műemléképület értékeinek óvását, és a háromgyermekes család számára korszerű, kompromisszum-mentes, magas színvonalú otthon megteremtését a terv hierarchia nélkül, komplex gondolatmenettel, elméleti és gyakorlati harmónia megteremtésével oldotta meg. A terv a műemlékvédelem legfontosabb gondolatát testesíti meg azzal, hogy az épület szellemiségét tudta rekonstruálni; az Óra-Villa 1842-ben nagypolgári otthonnak épült, s 2005-ben ismét azzá lett. Más eszközökkel, hiszen eltelt 160 év, ám újra egy nagypolgári otthon eleganciáját, nagyvonalúságát tükrözi.
Marjai Sándor
műemléki felügyelő
Óra-Villa
Budapest, XII.
a rekonstrukció építész tervezője: Eleőd Ákos
Eredetileg 1843-ban építtette Hendrich Ferenc csokoládégyáros vállalkozó, nyaralónak. Buda ostromakor, 1849-ben Görgey Artúr főhadiszállása volt.
