ÖSSZENÉZVE/4 - (In)formális köztérhasználat
Közép-Kelet Európa hatalmas háború utáni építészeti örökséggel rendelkezik, melynek szerves részét képezik a települések közterei is. A háborús pusztítások során lerombolt városrészek újjáépítése során az új ideológiák nyomán új városrendezési elvek is érvényesültek, amelyek ma is meghatározzák városainkat. Germán Tibor és Czina Réka írása a BME Urbanisztika Tanszékének nemzetközi doktori konferenciájáról.
Germán Tibor, Czina Réka: ÖSSZENÉZVE/4
DOCONF 2015 / (In)formális köztérhasználat
A szekció témavezetője Anna Agata Kantarek PhD építész volt, a Krakkói Műszaki Egyetem (CUT) dékánhelyettese, a Várostervezési Intézet professzora. Fő kutatási területe a kortárs városszerkezetek, különösen a lakóövezetek tanulmányozása. A Contemporary Idea of the Urban Block in Town Structure című könyv szerzője, emellett számos, elsősorban lakóterületekkel kapcsolatos kiadvány fűződik a nevéhez. Felvezetőjében Kantarek arról beszélt, hogyan változott meg a háború után az általános gondolkodásmód a települési terek alakításával kapcsolatban. Példákon keresztül mutatta be, hogyan alakították a háború utáni évek a városi és vidéki települési tereket Lengyelországban, valamint a pusztítás utáni helyreállítás milyen hatással volt a várostervezésre, a lakóövezetek, ipari területek kialakítására.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a háború után létrejött épített örökség megóvása során nem csak egy-egy épületre kell gondolnunk, hanem együttesekre, védendő területekre is. Szerinte az örökségvédelem problematikáját egy komplex egészként kell kezelnünk és a városi szövet kontextusában kell vizsgálnunk. Az örökség kezelése kapcsán körüljárandó legfontosabb kérdéskörök közé sorolta a közlekedési rendszer újraszervezését, a tulajdoni viszonyok átalakulását, a közterek jogszabályi védelmét, a köztéri hirdetőfelületeket, a városközpontok és lakótelepek köztér-alakítási standardjainak megfogalmazását, az egyén és a közösség szerepét a városi térben, valamint a formális és informális módszerek együttes alkalmazását.
A Tallini Műszaki Egyetem PhD hallgatója, a művészettörténészként végzett Siim Sultson Alteration in The Awareness of Estonian City Space from Independence to Stalinism című előadásában a szovjet megszállás ideológiájának városépítészeti materializációját hasonlította össze a háború előtti, a független államiság rövid időszakában kibontakozó észt építészeti gondolkodásmóddal. Előadásából kiderült, hogy az 1930-as évekbeli független észt városépítészeti gondolkodás és az 1940-es, 1950-es évek szovjet várostervezési elvek sok közös vonást mutatnak.
A nemzeti önreprezentációs törekvések egybevágtak a szocreál elvekkel. Ezt kihasználva az észt építészek esetenként még a szovjet elvárásoknál is monumentálisabb városi együtteseket hoztak létre. Sultson rámutatott, hogy a diktatúra tengelyek mentén szerveződő, azokra jelentős városi tereket felfűző, szigorúan szerkesztett, szabályos hálós térrendszert eredményező városépítészete – amely e vonásaiban sok hasonlóságot mutat a városépítés történetének egyes korábbi szakaszaival is – elsősorban funkcionális, hatékony, és bizonyos értelemben harmonikus is volt, nem csak totalitárius. Sultson szerint a sztálini időszak alkotásai emiatt ma is perspektivikus városközponti együtteseket alkotnak mind szociális, mind gazdasági értelemben. Szükségesnek tekinti ennek tudatosítását és beépítését a kortárs városépítészeti gondolkodásba.
Hory Gergely, a BME Csonka Pál Doktori Iskolájának hallgatója Spatial Aspects Of Informality: Analyses Of Public Transport Hubs In Budapest című előadásában arról beszélt, hogy a nem tervezett, az eredeti rendeltetéstől eltérő aktivitások hogyan képesek átalakítani közterek megszokott használati formáit. Az elemzett eset a 2015 nyarán a Keleti pályaudvarnál kialakult krízishelyzet, mely során a Baross tér spontán menekülttáborrá változott.
A teret kezdetben kisebb csoportok, majd hirtelen egyre nagyobb hullámokban érkező embertömeg vette használatba, akik gyakran családjukkal, kisgyerekekkel érkeztek, és a továbbutazási lehetőségre várva sokszor napokat töltöttek el a területen. A nyüzsgő sátor-tábor sorai között megjelentek az olyan alapvető, mindennapi életvitelhez kapcsolódó funkciók, mint a tisztálkodás, étkezés vagy a közösségi élet terei. Az analízis során Hory azt figyelte meg, hogyan alakul át a tér egy állandó tartózkodásra alkalmas „hellyé”, kezdetben informális módon, majd a szervezetlen terület túlzsúfolttá és kaotikussá válása után jótékonysági szervezetek, később a hatóságok beavatkozásával. Melyek az informális köztérhasználattal járó elkerülhetetlen funkcionális következmények városainkban? Hogyan idézik elő a városi infrastruktúra egyes elemei a nem tervezett használatot? Milyen írott és íratlan szabályok alakítják köztereink életét? Mi az ami megengedett és mi az, ami már nem? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Hory előadása.
The Transformation of Social Spaces in the Mass Housing of Krakow című előadásában Jakub Mrozowski a Krakkói Műszaki Egyetem PhD hallgatója Krakkó lakótelepeinek közösségi tereit vizsgálta. Véleménye szerint a közösségi teret az építészetben nem csupán a városi szövetben elkülönülő lakossági térként lehet értelmezni, hanem olyan hierarchikus terek összességeként, amely-amelyek sokrétűen szolgálják ki a felmerülő urbánus funkcionális igényeket. A 21. századi városrendezési törekvések nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy egy-egy téri helyzetre az ott jelenlévő közösségi szituációk és igények figyelembevételével reagáljanak.
Ez különösen igaz a lakótelepek közösségi területeinek rehabilitálásakor, ahol az ottlakók kettős igényeit kell figyelembe venni. Egyszerre van szükség a csendes, nyugodt, befelé forduló téri minőségre és a közösségi élethez kapcsolódó nyüzsgésre és forgalomra. Mrozowski három építési periódusra bontva (1950-es évekbeli korai lakótelepek; a ’60-as, ’70-es és ’80-as évek panel lakótelepei; valamint az 1989 utáni fejlesztések) elemzi a krakkói lakótelepek szerkezetét, környezeti kapcsolataikat és az itt jelenlévő élethelyzeteket. Ahhoz, hogy a háború utáni időszakban épült lakótelepek közösségi tereit a modern szükségleteknek megfelelően állítsuk helyre, fontosnak tartja az említett terek használóinak, az ott lakóknak a bevonását.
A konferencia a Visegrad Fund (www.visegradfund.org) támogatásával valósult meg.
Germán Tibor, Czina Réka
