ÖSSZENÉZVE/5
„Facing Post-War Urban Heritage in Central and Eastern Europe” címen, a BME Urbanisztika Tanszéke 2017. október 6-7-én második alkalommal rendezett nemzetközi doktori konferenciát a II. világháború utáni építészet városi léptékű örökségének közép- és kelet- európai kihívásairól. A 2015-ös elsőt ismertető cikksorozat most folytatódik, három írás mutatja be az idei előadások témafelvetéseit.
A tavaly novemberben meghirdetett felhívásra doktoranduszok, doktorjelöltek és öt éven belül doktorált építészek, tájépítészek, településrendezők jelentkezhettek a következő három altémában: a lakótelep, az átalakuló települési táj és a városi térhasználat. 20 országból több mint 60 absztrakt érkezett (közülük mindössze 6 magyar), az előválogatás alapján 32 előadó prezentálhatott az októberi konferencián. A találkozó célja, a tudományos előadások mellett, a közép- és kelet európai építész alapú egyetemi doktori képzések közelítése: oktatók, kutatók és doktoranduszok megismertetése egymással, kutatási módszerek és eredmények bemutatása. A kétnapos program három, egymást követő tudományos szekcióból és egy budapesti tanulmányútból állt. Az első a lakótelep, a második a települési táj és térhasználat kutatásokat, míg a harmadik a BME Urbanisztika Tanszék 2017 januárjában indult DANUrB projektjéhez köthető esettanulmányokat mutatott be.
A szekciók moderátorai BME Urbanisztika Tanszék tanárai mellett a pozsonyi, prágai, krakkói és belgrádi műegyetemek városépítész vezető oktatói, PhD doktori témavezetők. A rendezvényt támogatta a BME Építészmérnöki Kar Jövő Alapja, a Városépítészetért Alapítványon keresztül a Nemzeti Kulturális Alap, illetve a DANUrB Interreg Transnational Programme. A DOCONF partnere az MTA Településtudományi Állandó Bizottsága és a modern építészetre specializálódott nemzetközi Docomomo szervezet.
Az Összenézve cikksorozat 5. része, a 2017-es LAKÓTELEP szekciót ismerteti, melyet a konferencia főszervezője, Benkő Melinda habilitált docens tanszékvezető és David Tichy PhD, a Prágai Műszaki Egyetem Építészkarának tanára, az UNIT architekti tervezője moderálta, illetve egyfajta workshop jelleggel, mint egy tanulási, tanítási folyamat részét, értékelte az előadásokat.Tichy szervezője egy hároméves, a lakótelepekkel foglalkozó „Housing Estates in V4, what next?” című Visegrád4 programnak, aminek keretében a BME Urbanisztika Tanszék, a Kohout-Tichy cseh műterem, a lengyel sziléziai Műegyetem és a szlovák Műegyetem közti együttműködés megerősödött. A programoz záró könyv idén jelent meg.
A lakótelep szekcióban 9 előadás hangzott el, elméleti megközelítések és esettanulmányok mutattak rá vélt hasonlóságokra és valós különbségekre Közép- és Kelet Európa lakótelepein. Az írás az előadások, egy-egy képpel illusztrált rövid magyar nyelvű összefoglalóját adja, az angol nyelvű absztraktfüzet pedig a konferencia honlapján elérhető.
Jelica Jovanović 2010-ben diplomázott a Belgrádi Egyetem Építészmérnöki Karán, jelenleg a Bécsi Műszaki Egyetem PhD hallgatója. Az NGO Group of Architetcs alapítója, a DOCOMOMO Szerbia csapat koordinátora, számos kiállítás és nemzetközi projekt szervezője. Előadásában Új-Belgrád lakótelepeinek épített örökségére hívja fel a figyelmet. A városrész történetét, az előregyártás technológiai kísérletei alapján, 1950 és 1990 között négy periódusra bontja. Elemzései rávilágítanak, hogy a lakásépítés és a városépítészet területén számos nemzetközileg újszerű megoldást született, ezek megértése, értékelése, megóvása korunk szakmai kihívása. Belgrád történeti központja és néhány külső területe már különböző szintű védettséget élvez, azonban a modern kulturális örökség elfogadtatását beárnyékolja a szakemberek kétkedése, a lakástulajdonosok félelmei és a politikusok dühe. Az építészek ugyanis tisztában vannak az elvégzendő munka mértékével, és azzal a nehézséggel, hogy az értékmegőrzés szándéka gyakran ellentétes a helyi politikus döntéshozók fejlesztési céljaival, a lakástulajdonosok pedig a két csoport közé szorulnak. Kutatása túllép az Új-Belgrádot általában leíró jellemzésen – miszerint a hely Jugoszlávia meg nem épült fővárosa, Belgrád legnagyobb hálóterme és egyben egy féktelen modernista játszótér –, és a modern értékek objektív feltárására törekszik.
Gurdon Balázs 2012-ben diplomázott a BME Építészmérnöki Kar Urbanisztika tanszékén, 2013-2017 között a BME Csonka Pál Doktori Iskola PhD hallgatója, jelenleg a Palatium Stúdió építész munkatársa, az Urbanisztika Tanszék meghívott oktatója. Társszerzője egy, a hazai szocialista új városok építészeti örökségét bemutató weboldalnak, doktori kutatásában közép- és kelet-európa ipari nagyvárosok városalakító belső folyamataival foglalkozik. DOCONF17 előadásában három város - Brassó, Miskolc és Rostock - fejlődésének összehasonlító elemzését adta, bemutatva az erőltetett iparosítás hatásait a városformára és a rendszerváltás utáni tendenciákat. A példák úgynevezett zsugorodó városok, ahol a lakosság folyamatosan és nagymértékben (15-35%) csökken, illetve másik közös sajátosságuk, hogy formailag aszimmetrikusak, mivel a 20. század második felében bekövetkezett gyors urbanizáció alatt különböző okok miatt csak meghatározott irányokban tudtak terjeszkedni, új lakótelepeik távol épültek fel a történelmi központtól. A számok azt mutatják, hogy míg a népesség fajlagos csökkenése nincs összefüggésben a lakótelepek és a városközpont közötti távolsággal, addig az ingatlanárak nagymértékben eltérnek a különböző adottságú lakótelepeken. A fenntarthatóság érdekében a zsugorodó városokban elkerülhetetlen, hogy a külső modern városrészek megújításának tervezésénél egyértelmű priorizálás történjen, elősegítve a város térbeli összehúzódását, kompaktabb városforma kialakítását.
Branislav Antonić PhD doktorjelölt, meghívott oktató és kutató-asszisztens a Belgrádi Egyetem Építészmérnöki Karán. Városépítész, településtervező, kutatásaiban a kis- és közepes méretű városokra fókuszál, részt vesz a szerbiai lakásépítéssel kapcsolatos nemzeti, illetve a DANUrB nemzetközi kutatási projektekben. Előadásában a decentralizáció szerepéről beszélt a szocialista Jugoszlávia (1945-1991) lakáspolitikában, hat, az észak szerbiai Vajdaság régióban található középváros – Nagybecskerek, Nagykikinda, Pancsova, Szabadka, Szávaszentdemeter, Zombor - lakótelep, illetve többlakásos házakból álló együtteseinek építését hasonlította össze. Más közép- és kelet-európai országoktól eltérően a decentralizáció lehetővé tette regionális és települési szinten is különböző elvek, építési és településrendezési szabályok alkalmazását. Ennek következtében a modernista szocialista korszakban sokféle városépítészeti, építészeti, technológiai megoldás jött létre az országon belül.
Peter Horak PhD doktorjelölta Pozsonyi Műegyetem Építészmérnöki Kar Urbanisztika és Várostervezés Tanszékén, 2016-ban ösztöndíjasként a Bécsi Műszaki Egyetemen tanult, ahol a szlovák-osztrák határon átívelő projektek tervezési nehézségeivel foglalkozott. Jelenleg városépítész, településtervező Pozsonyban. Előadásában Pozsony 1945 utáni városfejlődését meghatározó két nagy korszakról beszélt: a központilag irányított kommunista és a rendszerváltást követő kapitalista fejlesztés hatásairól. Mindkettő szélsőséges helyzetnek tekinthető, mivel az kommunista időkben közel 2000 hektáron gyorsan és hatékonyan épültek elsősorban paneles technológiával lakótelepek, majd a várospolitika és a várostervezés háttérbe szorult és az irányítás a nemzetközi magánbefektetők kezébe került. 1989 utáni új gazdasági helyzetben a várostervezés nem követte megfelelő ütemben a változásokat, a monofunkcionális lakótelepek problémái erősödtek, a felújítási feladatuk a városra maradt. Az új lakásépítés a magas ingatlanárak, illetve a háttérbe szorított szabályozási és tervezési környezetben elsősorban a meglévő városszövetbe ékelte a kis alapterületű, magas, minőségi építészeti koncepció nélküli házait. A szakma kihívása most már a két korszak városalakító hatásainak harmonizálása a várostervezés és építészet jelenlegi eszköztárával.
Tinatin Gurgenidze építész és városépítész tanulmányait Tbilisziben és Barcelonában végezte, jelenleg PhD doktorandusz a Berlini Műszaki Egyetem Építészeti intézetében. Előadásában Tbiliszi határán az 1970-es években épült, 300 000 lakosú Gldani lakótelepén mutatta be a Szovjetunió felbomlásával függetlenné váló Grúzia öröklött modern téri struktúrájának építészeti és szociológiai változását. Központi utasításra, Teimuraz Bochorishvili építész a korszerű városépítészeti elveknek megfelelően tervezte meg a lakótelepet, mely az ország számos pontjáról verbuvált munkásság új otthonát. Gurgenidze számos helyszíni interjújának tanulsága, hogy a Gldani lakótelep uniformizált környezete markánsan, nem egyszer negatívan befolyásolta a beköltözők mentális és társadalmi jóllétét. Az érzelmi kötődés térbeli megjelenítésére azonban már az államszövetség felbomlása előtt is lehetőség nyílt: a hatalom engedélyezte az egyes blokkok ráépítéssel való bővítését. A kommunista rezsimet felváltó, a lakásokat privatizáló alulszabályozott piacgazdaságban azonban már mindenhol felülírják a házilagos bővítések az eredeti architektúrát, folyamatos átalakulásban lévő, karakteres vertikális slumok léteznek Gldani lakótelepén.
Florian Faurisson, építész, PhD doktorandusz és a Cities&Territories kurzus oktatója a toulouse-i építésziskolán. Egyéni kutatásának központjában a Kelet és Nyugat határán álló Bulgária kommunista épített öröksége áll, ahol a posztszocialista környezet fizikai és társadalmi hanyatlását, kortárs városfejlesztési stratégiák hiányának hatásait, a nagyszámú – mára 90%-ban magántulajdonban lévő – paneles építésű lakótelep-állomány korszerűsítésének lehetőségeit vizsgálja. Előadásában Várna Troshevo negyedének példáján keresztül mutatta be a modern városi örökség térbeli és társadalmi átalakulását. A tervezett, az épített és a belakott tér (designed, constructed, appropriated space) hármasságát, illetve a környezet publikussági fokának rétegződését elemezte Lehetséges kortárs beavatkozási eszköznek - mely az egykori koncepció és megvalósulás közti hiány feloldását segítheti -, a közösségi részvételi tervezést tekinti. Elméletét a 2015/16-ban zajló „Green Troshevo”, Veolia Energy Varna, Bulgária Francia Nagykövetsége és Várna Önkormányzata által koordinált participatív lakónegyed-megújítási és energetikai korszerűsítési kísérletben résztvevő kutatóként is tesztelhette.
Natalia Otrishchenko PhD szociológus, doktori fokozatát 2015-ben az Ukrán Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetében szerezte. Az „UrbanStories” program vezetője a Center of Urban History várostörténeti intézetben Lviv-ben, illetve nyári kurzusok szervezője, számos nemzetközi konferencia résztvevője. Előadásában Lviv legnagyobb lakóterületének, a 1970-es években nagypanel-technológiával épült 150 000 lakosú Sykhiv lakótelepén mutatta be az időben változó városi tér szociológiai szerepét. Kutatásában a köztes közösségi terek átalakulását vizsgálta. A kommunista korszak uniformizált szabad terei a rendszer bukása és a Szovjetunió felbomlása után új, önálló használatú és karakterű egységekre estek szét. Egy részük magántulajdonba került, a térrendszer kerítésekkel véletlenszerűen feltagolódott, az új telkekre és a megüresedett korábbi középületekbe szupermarketek, egyházi létesítmények kerültek. Ezáltal átalakult a szabadidő eltöltés formája, a lakótelepen belül a vásárlás, a vallás és a köztük húzódó „láthatatlan” tranzitzónák adják a szociális élet mai színtereit.
Marina Carević PhD doktorjelölt és oktató az Újvidéki Egyetem Műszaki Karának Építészeti és Urbanisztika Tanszékén. Kutatása a vegyes használatú városi területek fejlesztési lehetőségeit vizsgálja. Előadásában az egykori jugoszláv Novi Sad (Újvidék) a II. világháború után két évtizeddel kezdődő modern városfejlődését, ezen belül Liman 3. lakótelep funkció-tartalmának változását space-syntax elemzések segítségével mutatta be. A Duna bal partján, történeti városközpont közelébe telepített Liman3 tervezésekor az emberközpontúság alapelveit hangsúlyozták: külső és belső terei jól strukturáltak, a lakások benapozása kedvező, a zöldfelületi arány jó. Ennek ellenére a terület alvóváros maradt, mivel a lakásfunkción túl alig létesültek közösségi-szolgáltató terek. A ezredforduló után bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások azonban egyre több - nemcsak horizontálisan a földszinti zónában, hanem vertikálisan az épületen belül - kialakuló multifunkcionális használatot eredményeznek.
Karol Görner PhD, posztdoktor kutatóa Pozsonyi Műegyetem Építészmérnöki Kar Urbanisztika és Várostervezés Tanszékén. Kutatási témája a lakótelepek sűrűsége és további beépítésekkel a sűrítésükben lévő lehetőségek. Előadásának alapkérdése a telepszerű lakásépítéssel létrejött városi struktúrák önfenntartó-képessége volt. Szlovákiában a 90-es évekig töretlen paneles lakótelep, illetve a ma zajló többlakásos lakásépítések többsége a meglévő történeti városi környezettől független. A kommunista korszakban tervezett lakótelepek helyi központok meglétét feltételezték. Azonban a fejlesztések általában befejezetlenek maradtak, a gyalogosbarát negyedben a lakóépületek és az alapfokú oktatási intézmények megépültek, de a kereskedelmi és kulturális kiszolgáló funkciók, a tervekkel ellentétben, nem valósultak meg. Görner a jelenséget a közép-szlovákiai Besztercebánya 18 különböző méretű és elhelyezkedésű lakótelepén vizsgálta. Célja, hogy a meglévő alapszolgáltatások (buszmegálló, iskola, óvoda, posta, pékség, park, közösségi ház, orvosi rendelő) gyalogos megközelítésre alapozva feltárja ezeknek a területeknek a kortárs fenntarthatósági elveknek megfelelő fejlesztési lehetőségeit.
Napjainkra már egyértelmű, hogy a lakótelepek jövője nem épületléptékű és nem elsősorban energetikai kérdés, hanem a helyi városi adottságokra reagáló komplex – városépítészeti, építészeti, műszaki, pénzügyi, jogi, társadalmi, környezeti - megoldásokat követel. A BME Urbanisztika Tanszéke a téma kutatását, beemelését az oktatásba, a hazai tudás közvetítését a nemzetközi szakmai közeg felé fontos feladatának tekinti. Az elmúlt évek tudományos és oktatási eredményeit Urban Heritage LAB (városi örökség műhely) honlapján összegzi.
Benkő Melinda, Dombrovszky Zsófia, Ostoróczky Nóra
