Összetartó vonalak Zánkán

A munkacsoport.net tavaly nyáron átadott zánkai nyaralója a térségre jellemző nyeregtetős, oromfalas alapformából indul ki, ugyanakkor megjelenik benne a tervezőcsapatra jellemző „girbe-gurba", mégis összetartó vonalvezetés, amely átfutja az építészeti koncepció minden szegletét. Az épületet Gollob Lilla mutatja be.

A 21. századi magyar építészet stíluspluralizmusán belül a Balaton-felvidék újabb épületei között viszonylagos egységesség figyelhető meg – elsősorban a szigorú helyi építési szabályozásoknak köszönhetően. Ebben a keretrendszerben a tervezők olyan egyéni értelmezési lehetőségeket kerestek, amelyek révén a táj és a helyi épített örökség tiszteletben tartása mellett saját tervezői nyelvezetüket is érvényre juttathatták.

A munkacsoport.net 2020-ban, még épp a pandémia előtt érkezett Zánkára, egy néhány évvel korábban, Szigligeten megvalósult projekt tapasztalataival a hátuk mögött. Az ügyfél Koczoh Judit belsőépítész ajánlására fordult hozzájuk, aki nemcsak összekötőként, hanem a ház belső programjának tervezőjeként vett részt a projektben.

A 3200 négyzetméteres, szabálytalan formájú telek egyszerre jelentett kötöttséget és szabadságot az építészeknek. Míg a helyi építési szabályozás szigorú paramétereket rögzített, többek között a tetőformára, a dőlésszögre, a natúr cserépborítás alkalmazására és az épület maximális szélességére vonatkozóan, a kivételesen tágas telekméret mentesítette a tervezést a szokásos, korlátozó beépítési kompromisszumoktól. Az épületet végül a hosszú telek északi határához, az ott húzódó erdősáv mellé helyezték: egyrészt a déli kertrész értékessége, valamint az erdő közelsége és a hűvösebb mikroklíma miatt, másrészt azért, hogy az emeleti ablakokból déli irányba diszkréten felbukkanhasson a Balaton látványa.

Tömegképzését alapvetően három tényező határozta meg: a hagyományos nyeregtetős formai elvárás, a maximális 8 méteres épületszélesség, valamint a megrendelő funkcionális igényei. A tervezők szerették volna elkerülni aránytalanul hosszú struktúra kialakulását, ezért az épületet kisebb egységekre tagolták. A kezdetben háromtömegű koncepció végül két egységre redukálódott, amelyeket egy lapostetős átjáróval kapcsoltak össze. A két tömeget azonban nem lineárisan, hanem enyhe elforgatással rendezték el, oldva ezzel a kompozíció szimmetriáját és szabályosságát. A befelé forduló, öblös forma barátságosabb karaktert kölcsönöz az épületnek, miközben megkülönbözteti a hasonló léptékű mezőgazdasági létesítményektől.

A két épülettömb közé ékelődő, üvegfallal határolt, lapostetős étkező átmeneti térként szolgál, és egyben a megérkezés helyszíne is – ide a hálószobák előtti tornácon áthaladva, az épület közepénél, a bejárati ajtón keresztül jutunk. Az étkezőből jobbra aztán a kétszintes, privát funkciókat rejtő szárny, balra pedig a nagy belmagasságú, egyterű nappali tárul fel, amely az oromfalas homlokzat alá simuló, nyitott-fedett teraszba torkollik. A közösségi tér egyszerű gerincvonala és az ahhoz kapcsolódó terasz egyszerű, szinte gyermeki vonalvezetést idéz. Az étkező és a nappali határán pedig egy karakteres, nyeregtetős ház sziluettjét idéző, egyedi beépített bútor tagolja a teret – mintha egy harmadik épületegység jelenne meg a belső térben.

A főépülettel egy vonalban egy kisebb melléképület is található, amely tárolóként és gépkocsi-beállóként szolgál. Tömegformálása és elhelyezése tudatosan reflektál a főépület geometriájára, fokozva ezzel a beépítés térbeli dinamizmusát. A nyaraló szabálytalan alaprajza végső soron a telek aszimmetrikus formavilágára, valamint a zánkai ófalu szerves, heterogén beépítésére rímel. Ehhez szorosan kapcsolódik a nyílászárók sokféleképp értelmezett elhelyezése is, aminek köszönhetően a természetes fény minden irányból beáramlik a belső terekbe. A nappaliban a teraszra nyíló hatalmas üvegajtó mellett az egyik oldalon az erdőre nyílik kitekintő, a másikon a kert felé fordul egy fülkeszerű ülőalkalmatosság. A tornácos oldal ablakai a zsaluziák tologatásával szintén kesze-kusza hatást keltenek.

A ház és a telek karakteréhez szervesen illeszkedik a 4D Tájépítészeti Iroda kerttervezési koncepciója is, amely tudatosan a szabálytalanság esztétikáját követte. Ahelyett, hogy minden négyzetmétert beültettek volna, csupán egy kisebb rész kapott rendezettebb, a francia kertek világát idéző formát, míg a kert többi része megőrizte a Balaton-felvidékre jellemző, laza természetességet. Ezt az organikus hatást tovább erősítik a ház tetőzetéről lefolyó esővíz által időszakosan kialakuló vizesárkok is.

Az épület anyaghasználata terén a fehér vakolat, a natúr cserép, a fekete acél és a helyben bontott kő alkot jól bevált, harmonikus kontrasztot a hagyományos és a kortárs hatás között. Ez utóbbi építőanyag a telken egykor álló épületek és kerítések maradványaiból származik – így a ház kortárs karakterébe szervesen beépül a hely múltja. A munkacsoport.net tavaly nyáron birtokba adott nyaralója végső soron belesimul, de mégsem tagozódik be fantáziátlanul a Balaton-felvidék kortárs épületeinek sorába: egyszerre reflektál a hely szellemére, szabályrendszerére és tipológiáira, miközben érzékeny, egyéni nyelven értelmezi azokat.

Gollob Lilla

Szerk.: Borenich Levente