A Town House-t, azaz a londoni Kingston Egyetem új közösségi központját az elmúlt hónapokban több rangos építészeti díjjal is kitüntették. Az ír Grafton Architects által tervezett épület koncepciójának alapja a köztérrel való közvetlen kapcsolat, és a minél rugalmasabb, az emberek közötti interakciókat ösztönző térstruktúra létrehozása volt. Rövid bemutató 2021 "legjobb" épületéről.
2021 legjobb épülete?
A londoni Kingston Egyetem Town House (városháza) névre hallgató, 2020-ben átadott épülete tavaly a legrangosabb országos és nemzetközi építészeti elismerések közül többet is bezsebelt. A dublini Grafton Architects által tervezett, 9100 négyzetméternyi belső teret és megannyi változatos funkciót magába foglaló komplexum elnyerte a Brit Királyi Építész Kamara (RIBA) Stirling-díját, majd az Európai Unió legjobb épületének járó Mies van der Rohe-díjat is. Ez az első alkalom, hogy egy egyetemi épület nyerte el a Mies-díjat, illetve ez volt az utolsó év, amikor brit épület versenybe szállhatott az elismerését; ezen körülmények tovább növelik a díjazás jelentőségét. A rangos elismerések mostanában szinte mindennaposak az irodát alapító két ír építész, Shelley McNamara és Yvonne Farrell számára, akik 2018-ban a Velencei Építészeti Biennálé kurátorai voltak, majd egy éven belül, 2020-ban a legrangosabb brit építészeti díjat, a RIBA Aranyérmét és a legrangosabb nemzetközi díjat, a Pritzker-díjat is átvehették.
Impozáns felsorolás, amely a magas építészeti minőséget feltétlenül garantálja. Ez azonban nem minden, főleg nem egy naponta százak-ezrek által több mindenre használt, városépítészetileg is kitüntetett helyszínen lévő, az egyetemi polgárság és a köz intenzív kapcsolatát elősegíteni hivatott épülettől. A Town House-nak a tanulás, a találkozás, a szórakozás, a gondolkodás, és még sok más emberi cselekvés és interakció terét kell megteremtenie, olyan módon, hogy használói – a diákok, a tanárok, a személyzet és a betévedő járókelők – mind jól érezzék magukat falai között.
Town House
Képzeljünk el egy helyet, ahol olvasás, tánc, előadás, kiállítások, kutatás, tanulás boldogan élnek egymás mellett, egy fedél alatt, és az ajtó mindenki előtt nyitva áll. Ez az új Kingston-i Town House. A szemlélődő és az aktív, performatív tevékenységek egymás mellé helyezése az oktatás mint az elköteleződés és a felfedezés folyamatának fantáziadús megközelítését kínálja. A kolonnádok a széleken barátságos találkozótereket hoznak létre. Az egymásba illeszkedő belső kubusok függőlegesen összekötik az épületet. A tevékenységek a járókelők számára feltárulnak. Nincsenek akadályok.
A megbízás programjában részletezett progresszív oktatási elképzelés, a "nyitott ajtók" politikája, a közösséggel és a várossal való kapcsolatteremtés vágya, a különböző felhasználási módok gazdag, interaktív lehetőségei, a diákok és a látogatók számára nyitott, barátságos és támogató környezet kialakításának vágya inspirált minket.
Amikor elemeztük a szükséges terek jellegét, izgalmasnak találtuk, hogy azok 50%-a nem elkerített tér. Ezért olyan építészetet kerestünk, amely tükrözi ezt a nyitottságot.
Ennek elérése érdekében a passzív stratégiákat helyeztük előtérbe, hogy lehetőség szerint kényelmes termikus, vizuális és akusztikus környezetet biztosítsunk. Aktív/mechanikus kiszolgálást csak ott alkalmazunk, ahol a térbeli, építészeti és kontextuális korlátok megkövetelik.
Miközben az épület átjárhatónak és átláthatónak tűnik, a környezetszabályozás az oszlopsorok és egyéb építészeti, tájépítészeti elemek alkalmazásával valósul meg. A három oldalról kolonnádok mögé rejtett homlokzat az alsó szinteken nyitott és átlátható, a felső szinteken, ahol árnyékolásra van szükség, tömörebbé válik. A kolonnádok fedett, nyitott tereket hoznak létre a földszinten, amelyek egyrészt invitálják az utcán sétálókat, másrészt köztes, elválasztó zónát iktatnak be a ház és a járda közé. Az utca fölé nyúló külső teraszok, lépcsők és erkélyek élénkítik a homlokzatot, és a külvilág felé mutatják az egyetem pezsgő életét. A monumentális, oszlopsoros szerkezet emellett markáns megjelenést kölcsönöz az épületnek.
Az új és a meglévő tájépítészeti megoldások mindvégig integráltan, az építészeti kialakítás részeként jelennek meg, beleértve a meglévő fák megtartását, a nyugati homlokzaton kúszónövények telepítését, valamint több tetőkertet.
Az épület oktatási szellemisége egyedülállóan gazdag és progresszív. Váratlan kapcsolatok jönnek létre az egyetem által adott programnak köszönhetően. A könyvtári létesítmény táncstúdiókkal, előadás- és rendezvényhelyiségekkel van összekapcsolva. Az épület egy demokratikus, nyitott infrastruktúra, egymásba kapcsolódó elemek labirintusa, amely mégis fenntartja az egységes környezet érzését. Olyan hely, ahol ezek az ellentétek boldogan tudnak együtt élni. A Town House az ötletek raktára.
(Forrás: Grafton Architects)
Gondolatok
Az épület egyik nagy erénye, hogy olyan módon integrálja az összetett funkcionális programot és úgy hoz létre izgalmas téri struktúrát és változatos építészeti formanyelvet, hogy eközben konzekvens, szabályos, raszteres szerkesztésen alapul. Az egyszerű anyaghasználat (tégla, alumínium, előregyártott vasbeton) és a homlokzat előtt álló kolonnádok arányai élővé és szerethetővé teszik a nagy méretű épületet, amely minden irányból más és más arcát mutatja. A belsőben hasonló elv érvényesül: az előregyártott vasbeton szerkezeti elemeket a nyers fa, az akusztikai panelek és a változatos (lépcső)korlátok ellenpontozzák. A színpaletta egységes, már-már egysíkú, azonban mégsem rideg, köszönhetően a beton elemek lágy, szinte bársonyos hatású felületkezelésének.
A visszafogott eszköztár jól kiegészíti a belső térkapcsolatok és átlátások stimuláló változatosságát. A különböző mód kanyargó lépcsők, az egymáshoz közvetlenül kapcsolódó, mégis eltérő hangulatú terek, és a folyamatos összeköttetés a külső oszlopsorok közé kinyúló erkélyekkel az épület felfedezésére ösztönöznek. Az apróbb részletek is kidolgozottak. A műkő kolonnádok a portlandi mészkő enyhén porózus megjelenésére hajaznak, a változatos lépcsőkorlátok kapcsolódásai zökkenőmentesek, és a hozzájuk kapcsolódó kapaszkodókra a fotók alapján is szívesen támaszkodnánk. Különösen megkapó részlet a főhomlokzat egymás feletti oszlopainak eltolása, ami egyrészt láttatja a szerkezeti csomópontokat, másrészt plasztikusabbá teszi a megjelenést. Ez a fajta hálós homlokzati rendszer, amely régóta jellemző a Grafton Architects épületeire, az elmúlt években a nemzetközi építészet egyik sokat használt közhelyévé vált. Itthon is egyre többször találkozhatunk vele, azonban sajnos csak kevesen képesek nem rideg formalizmusként, hanem expresszív, élő építészeti elemként alkalmazni.
A Grafton Architects Town House-a sok szempontból kiemelkedő épület, amely megérdemelte a díjakat. Az egyetemi kampusz jellegzetes, emlékezetes sarokpontja lett, azonban ikonikussága nem válik a használók és a város kárára. Szervesen kapcsolódik a körülötre lévő közterületekhez, és rugalmasan használható, az emberi interkaciót ösztönző tereket hoz létre, amelyek alaprajzi felosztása ráadásul könnyen alakítható, így a jövő funkcionális változásait is követni tudja. Reménykedjünk, hogy a későbbiekben itthon és bárhol külföldön épülő egyetemi épületek tervezői is megismerkednek vele.
Fordította, szerkesztette: Winkler Márk