A Per-AA Műterem építészei egy változatos térstruktúra megteremtésére törekedtek, mely külső megjelenésben – kontasztban a sokféle városi környezettel – egyszerű, homogén egységet teremt. Az épület ötödik homlokzata pedig egy belső parkként működik az intézmény számára.
Az általunk megalkotott homlokzati struktúra, a környező eklektikus és heterogén városi látvánnyal kontrasztban, harmonikus egységet teremt. Külön figyelmet fordítunk az épület ötödik homlokzatára, amelyet bejárhatóvá alakítottunk, lehetőséget teremtve ezzel egy belső park létrejöttére az intézmény számára.
A Markusovszky tér mind a helyiek, mind az újonnan érkező egyetemisták részére egyfajta megnyugvást és lelki feltöltődést kínál. Ennek szellemében a park térszerkezetét egy merőleges rendszerbe rendeztük, amely lassítja a látogatók mozgását, ezáltal mérsékelve a belváros rohanó tempóját.
Az egyetem legnyitottabb része a földszinti aulaterület, ahonnan a megrendelői igények alapján kialakított kétféle rendezvényközpont nyílik: egy sporttérrel összekapcsolt étterem és egy konferenciaközpont. Ahogy felfelé haladunk, úgy a közlekedők és az azokból nyíló helyiségek egyre intimebbé válnak. Ez a funkcionális vertikális elkülönítés biztosítja, hogy az intézmény mindennapi működése ne zavarja a rendezvényterek független működését.
A legcsendesebb zóna a legfelső emeleten található kápolna és az azt körülvevő átmeneti terek. A puritán, református hagyományokat idéző tér egyszerű és minimalista, négyzetes alaprajza pedig lehetővé teszi a multifunkcionális közösségi használatot.
Az oktatási terek a teljes csend és a nyüzsgő közösségi élet közötti skálán helyezkednek el. Ezeket funkcionális térsorokba rendeztük, ahol a folyosós rendszert kisebb öblök és teresedések lazítják fel.
A régi dohányraktár tűzfalát megőriztük, sőt mellé egy másik tömör homlokzat került. Ezáltal jelezzük, hogy itt a városi zártsoros beépítés megtörik, a tér pedig a park irányába nyílik. Ezek a „tűzfalak" nemcsak a teret keretezik, hanem kiemelik a rendezvényközpont bejáratát is.
Amikor belépünk, egy hosszanti dinamikus térben, egy üvegfedésű aulában találjuk magunkat, ahol a külső és belső terek, valamint a régi és az új eklektikus, mégis minimalista összhangban találkozik. A tér közepén lévő lépcsősor a rendezvénytér sportcsarnokának tetejére vezet. Itt a csarnok rácsos tartói között szabadon áramlik be a természetes fény, ami tökéletes környezetet teremt a hallgatók számára a könyvtárban való tanuláshoz.
A másfél szint belmagasságú előadótereket egymás mellé és fölé helyeztük, így egyfajta „kupacot" alkotnak. Ezen terek körül egy laza, rostos kötőszövetként áramlik az épület belső köztere, amely az aulát jelenti. Ez az aula nemcsak a terek közötti kapcsolatot teremti meg, hanem élénk találkozóhely is, ahol a látogatók pihenhetnek, beszélgethetnek vagy éppen tanulmányozhatják a környezetüket.
Az aulából könnyedén elérhetjük a tetőteraszt és a büfét, ahonnan kilátás nyílik a Gellért-hegyre is. A lapostető egyfajta kiemelt ‘park a parkban’, a városban. A kint és a bent egymásra rétegződik.
A campus végül is egy egyszerű, homogén homlokzat mögé rejtett, változatos karakterisztikájú térstruktúra. A város eklektikáját a belső világ téri gazdagsága tükrözi, a homlokzat egyszerűsége harmóniát teremt a két aktív zóna között, míg a bejárható zöldtetők funkcionálisan aktív síkok.