„…ötszáz, bizony, dalolva ment…”
Széljegyzetek a Városliget pályázat első fordulójának „szigorúan titkos” zárójelentéséhez. Sári István építész-urbanista véleménye.
Bizonyára sokan egyetértenek - velem együtt - a zseniális lengyel futurológus Stanislaw Lem kissé szarkasztikus megállapításával, amely a „Summa technologae” c. művében olvasható, azaz hogy: „nincs szomorúbb annál a költőnél, aki verseiben milliók nevében szenved, holott csak néhányan olvassák.” Pedig, most valami hasonló dologra készülök. Persze nem milliók, „csupán” több száz szakember nevében, akik munkájukkal részt vettek a „Városliget” pályázat első fordulójában, nem kerültek be a második fordulóba, de mindmáig nem kaptak semmilyen érdemi indoklást a nagyérdemű zsűri döntésének okáról.
Természetesen elfogadhatónak tartom azt a mentséget, hogy csaknem ötszáz pályaműről kellene bírálatot írni, de van elég gyakorlott szakember a Bíráló Bizottságban, akik egymás között testvériesen megosztva a feladatot, egy hosszú hétvégén játszi könnyedséggel ezt meg tudnák tenni. Arról nem is beszélve, hogy az első fordulót csak a „Zárójelentés” teljes szövegének megszavazása után, a zsűritagok sajátkezű aláírásával történő ellenjegyzésével lehetett volna lezárni.
Ami azonban ennél is fontosabb, hogy a zsürielnök, Baán László sajtónyilatkozata több helyen alapvetően téves állításokat, még több helyen pedig vaskos csúsztatásokat tartalmaz, amelyek feltétlen korrekciót igényelnek.
Az a tény, hogy a pályázati kiírás szerint 2014. július 8-án kellett volna az első forduló eredményét kihirdetni, és e helyett ez csak a hónap utolsó napjaiban történt meg, még jóindulattal betudható lenne a pályázatok nagy számának. A többi állítása azonban már komolyabb problémákat vet fel. Nem felel meg a valóságnak ugyanis, hogy a nagyközönség nem ismerheti meg a terveket, mert a pályázat titkos. A nemzetközi szabályok szerint ui. semmi akadálya nincs annak, hogy a második fordulóra kiválasztott pályázatokat név nélkül a részvételi kóddal kiállítsák, vagy az interneten közzétegyék a közönség és szakmai szervezetek véleményének megismerése érdekében (nem a pályázatok tartalma titkos, hanem a szerzők személye). Ugyancsak közzétehető a zsűri indoklása az egyes kijelölt pályázatokról és az odaítélt díj (közpénz!!) mértékéről, mert a pályázat ezen szakasza lezárult.
Néhány közelmúltban lezajlott (titkos) nemzetközi pályázat Pl. „Helsinki South Harbour Competition” – „Beton Hala Waterfront Competition”….- és mások példája igazolja, hogy a terveket a közönség a titkosság betartásával is megismerheti. Helsinki esetében ráadásul egy hónapra megszakították a zsűrizést és az összes tervet kiállították a helyszínen egy óriási csarnokban, és a közönség szavazatainak ismeretében folytatták a bírálatot.
Erősen kifogásolható, az a tény is hogy, amennyiben az Új Nemzeti Galéria - Ludwig Múzeum épületére beérkezett 80 (!) pályamű között a bíráló bizottság nem talált olyan pályázatot, amelyet a második fordulóban való részvételre alkalmasnak ítélt volna. A tervpályázati szabályzat szerint az első fordulót eredménytelennek kellett volna nyilvánítani, új határidővel meghirdetni és az egész pályázatot a döntésig felfüggeszteni.
Pályám során több mint száz hazai, és legalább egy tucat nemzetközi pályázaton vettem részt (kollégáimmal) és ezek tapasztalatai alapján állítom, hogy a Városliget pályázat lebonyolítása nem felel meg a magyar és nemzetközi szabályoknak, ráadásul kizárja a teljes közvéleményt, beleértve a szakembereket , politikusokat és a városlakókat egyaránt.
A csaknem ötszáz beadott pályamű nyilvánosságra hozatala (a bírálatokkal együtt) olyan áttekintést adhatna a kortárs építészetről, amely – úgy gondolom – nagyon is hiányzik a mai gyakorlatból. Ennek elmulasztása a pályázatokat készítő legalább ezer szakember munkájának olyan „nagy ívben” történő alábecsülése, amelyre a korábbi évtizedekben nem volt példa.
A Városliget beépítésével kapcsolatos társadalmi érdeklődés elérte azt a „kritikus tömeget”, amelynek alapján megfogalmazhatók a pályázattal kapcsolatos civil és szakmai elvárások. Nem lehet elfogadni azt a „titkos” eljárást, amelynek végén egyszer csak előállnak egy –általuk elfogadott – megváltoztathatatlan tervvel, amelyet a kormány támogat és ezért meg kell valósítani.
A fentiek alapján javaslom a témában érdekelt szakmai és civil szervezeteknek az alábbiakat:
- a Bíráló Bizottság tegye közzé a lezárult első forduló „Zárójelentésének” a bírálatban résztvevő zsürorok aláírásával hitelesített teljes szövegét,
- a második fordulóra kiválasztott pályázatokat név nélkül, a részvételi kóddal állítsák ki, vagy tegyék közzé az Interneten a közönség és szakmai szervezetek véleményének megismerése érdekében (nem a pályázatok tartalma titkos, hanem a szerzők személye). Egyben tegyék közzé a zsűri indoklását az egyes kijelölt pályázatokról és az odaítélt díj (közpénz!!) mértékét.
- függesszék fel az egész eljárást - mindegyik helyszínre - az Új Nemzeti Galéria - Ludwig Múzeum épületére kiírandó új pályázat lebonyolításáig,
- az eljárás folytatása előtt biztosítsák a nyilvánosság számára a tervek és bíráló bizottsági vélemények megismerését (a szerzők adatainak közlése nélkül),
- tegyék közzé a Magyar Építész Kamara Tervpályázati Bizottságának és Elnökségének állásfoglalását a pályázat lebonyolításával kapcsolatban.
Bízom abban, hogy javaslataim elnyerik az érintett szervezetek és szakemberek támogatását és ennek eredményeként - nyomatékosan kérem – hogy még a végleges döntés megszületése előtt - a demokratikus, „nyílt” várospolitika jegyében - lehetővé válik a Városligettel kapcsolatos pályázati anyagok széles körben történő megismerése és véleményezése.
Sári István
építész - urbanista
