Ötvösház a Szerb utcában

Krajcsi Sarolta diplomamunkája
BME Középülettervezési Tanszék 2007

Krajcsi Sarolta diplomamunkája
BME Középülettervezési Tanszék 2007
Opponens: Bach Péter

részlet a diplomatervből 

A funkció –
diplomatervem témája egy ötvösművészeti központ a belvárosban, amely egyszerre 8-10 ékszerkészítő számára egy helyen biztosítja a munkavégzésükhöz szükséges feltételeket (műhelyeket, eszközöket, gépi berendezést), valamint lehetővé teszi előadások megtartását, kiállítások rendezését, az itt készülő alkotások értékesítését, vagy csak egy kávé elfogyasztását a zöld rézsűn üldögélve. Így egyszerre több eseményt, kapcsolódási pontot is biztosít a látogatók számára, ezáltal megkönnyítve egy ilyen intézmény fenntartását.

A helyszín -
5. kerület, Szerb utca 11. A belvárosnak ez a része a maga kanyargó, szűk utcáival, elvarázsolt hangulatával, finom és nagyon emberi léptékével egyre több iparművészeti üzletet és műhelyet vonz, ebbe a sorba könnyen beilleszthető egy ötvös ház.

Az alapgondolat -
a választott funkció kapcsán az ékszerkészítés egyik alapvető, ám rendkívül sokrétű, jelentéssűrítő eleme foglalkoztatott: ékkő és foglalat kapcsolata.

Megformálás és anyaghasználat -
a különleges térarányokkal bíró, keskeny, ám rendkívül hosszú foghíjtelken a szomszédos beépítés által meghatározott öntőformába vasbeton foglalat került. A vasbeton héj az utcafronton viszonylag zárt, finom szögtöréssel válaszol környezetére, csak a földszinti eladótéren keresztül enged betekintést a belső életébe. Ebben a traktusban helyezkedik el a látogatók számára nyitott kétszintes eladótér, majd az előadón át, fölfelé haladva elérkezünk a privát alkotó zónához.
Befelé haladva a héj a szomszédos hosszanti tűzfal formáját követi, felső éléhez érve viszont elhajlik, és tetővé formálódik. És itt, a ház belsejében, a foglalat három üvegfüggőt tart. Az ékszerkészítés különböző munkafázisaihoz kapcsolódó műhelyek ezek, amelyek hidakon keresztül közelíthetők meg a hosszanti, “oldalfolyosós” közlekedőtérből, megidézve a környező belső udvarok függőfolyosóit.
Az épület mélyebben fekvő belső tereibe a fény a vasbeton héj megformálásából adódó keskeny “udvarokon”, kürtőkön és slicceken keresztül jut be, ahol a víztiszta és opálüvegek felülete visszaveri és szétszórja. A héj földalatti átlyukasztása pedig az alsóbb talajrétegeket köti össze a felső rétegekkel, ezáltal egy egészséges biológiai egyensúlyt biztosítva.
A két alapelem, a függesztett üvegdobozok és a vasbeton héj térbeli viszonya pedig elmossa a külső és belső terek közötti határt, olyan köztes, átmeneti tereket eredményezve, amiket átjár a derengő fény és a levegő.