Az épület a 19. század második felében eredetileg parasztháznak épült Předlice-ben, Ústí nad Labem egyik elővárosában. A kommunizmus ideje alatt a termelőszövetkezeti kooperatíva használta, szigorúan pragmatikus elvek mentén – csak azt tartották karban, amit feltétlenül szükséges volt, az épület maradék részét elhanyagolták. A '90-es évektől lakatlan volt, és gyors ütemben pusztult. Dacára az egész terület lepusztultságának, még mindig erőteljesen hordozta az eredeti építészeti koncepciót az, ami megmaradt belőle.
A birtok határánál levő épített objektumok határozzák meg a középen elterülő nagyobb nyílt terület léptékét és arányait. Kettő ezek közül – egy ötven méter hosszú istálló a terület nyugati sarkánál, és egy hatvankét méter hosszú pajta délen – alapvetően formálta koncepciónkat.
Építészeti koncepció
Fontos volt a számunkra, hogy megértsük, nyomon kövessük és ezáltal átélhessük az eredeti építők szándékait. A pajta terület déli sarkában álló torzója még mindig olyan vonzerővel és potenciállal bírt érzésünk szerint, hogy azt az ötletet adta, hogy az új épületet belé telepítsük. Továbbá az is szerencsés meglepetés volt, hogy a jövőbeli működéshez szükséges hely rendelkezésre állt a fennálló kőből épült körítőfalak közt. Abban a pillanatban ahogy kitaláltuk, hogy az eredeti falak és nyílások (a saját maguk viszonylagos pontosságával és gyönyörűségével), miként tölthetőek ki kiválóan egy faházzal (az építőanyagra, mint az épület történetében végig jelenlevőre tekintettük), az új épület szinte automatikusan létrejött a fejünkben.
Mindkét rövid oldalon áttörtük az eredeti kőfalat (62*10 méter az alapterület) és így szimbolikusan összekötöttük a nagy udvart a délre elterülő földekkel (további épületek előkészítése is folyamatban van még a területen, amelyek új funkciókat hozhatnak be).
Ezzel ellentétben a hosszú oldalak kőfalait mint természetes támasztást (kemények a terepviszonyok) használtuk fel és egyúttal szilárd és erős homlokzatát adják az új épületnek. A pajta eredeti bejáratait sikerrel egyeztettük össze a földszint alaprajzával mint főbejáratot és mint nagyméretű ablakokat.
A fűrészszerű tetőformát a tetőablakok formálták. Méretük és tájolásuk szorosan követi az emelet alaprajzi beosztását. A keletre tájolt nyílások világítják be az egyedi előadótermeket, a nyugati tájolású ablakok a közösségi teret és a nagyméretű tárgyalót.
A tetőforma utal a városi perifériák ipari hangulatára (ez a fajta tető észrevehető a szomszédságban is), ugyanakkor kivételes benapozást is biztosít az egész felső szint számára. Kicsit belemagyarázva, akár azt is mondhatjuk, hogy a tető fűrészfogas formája utal arra a szerszámra, amelyet a megrendelő JACER cég munkatársai sűrűn használnak.