Pannon Zarándokház, Pécs - Dányi Tibor Zoltán diplomaterve
Dányi Tibor Zoltán diplomatervében a pécsi belváros egyik értékes épületegyüttesének komplex fejlesztését vázolta fel, koncepcióját az egyre intimebbé váló térsorok rendszererére, a történeti beépítés puritán kiegészítésére és a barokk kertkultúra felidézésére építve - elősegítve ezzel a test és a lélek megpihenését, újjászületését. A zarándokközpont terve 2011-ben, a Diplomadíjak átadásán építészet kategóriában dicséretben részesült.
A pécsi belváros egyik legrégebbi épületének jelenlegi tulajdonosa a Katolikus Karitász. A hajdani káptalani házban most adományokat tárolnak és osztanak szét a rászorulóknak. A 2011. márciusában útjára indult, Esztergomot és Máriagyüdöt összekötő Magyar Zarándokútnak ez az egyik szálláshelye. Tervemmel olyan megoldást igyekeztem nyújtani az értékes épület fejlesztése számára, amely a város érdekei mellett a Magyar Zarándokút Egyesület konferenciáján elhangzott célokat is szolgálja. Ennek megfelelően a következő szempontokat és a hozzájuk rendelt eszközöket állítottam fel a tervezés előtt:
- Az épület jelentőségéhez méltó funkciók telepítése → a használtcikk-elosztásnak a rászorulókhoz közelebb történő megszervezése, a teljes ingatlan átengedése a zarándokközpont funkció számára
- A hajdani barokk kertkultúra megidézése → díszkert a felső udvarban
- Puritán környezet megteremtése → egyszerű, letisztult vonalak és anyaghasználat
- A fizikai igények kielégítésén túl a lelki feltöltődés lehetőségének biztosítása → kápolna kialakítása a kertben
- Az intézmény minél több emberrel ismertesse meg a Magyar Zarándokutat → zarándoktörténeti kiállítás az utcai épületben
- Hosszútávú megoldás → igényes kivitelezés, strapabíró anyagok
- Egyszerű üzemeltetés, karbantartás → strapabíró alapanyagok, beépített berendezések
- A használóknak élményt jelentsen az itt töltött idő → különleges atmoszférájú terek kialakítása
- A közösen töltött percek mellett legyen lehetőség az elvonulásra → a szállásépületek a befelé fordulásra adnak lehetőséget
A beépítésről
Az utcafronton 30, északi oldalán 25 méter széles, mintegy 100 méter mély tervezési területet a meglévő beépítés három egységre tagolja; ezt kihasználva és tovább erősítve alakítottam ki a funkciósémát. Az utcától befelé haladva egyre intimebb tereket találunk, ennek megfelelően juthatunk el a nyilvános múzeumi résztől a zarándokszálláson át az intim kertig és a kápolnáig.
Az utcafronti szárny nyugati felében kap helyet az intézményt gondozó személyzet lakása, ezt a telepítést a kapuhoz és a regisztrációs területhez való közelség indokolja. Ennek az épületrésznek a kapualjtól keletre eső felében időszaki kiállítások rendezésére alkalmas termeket alakítottam ki, ahonnan a lépcsőházon keresztül érhető el az emeleti kiállítótér. Itt a magyar zarándoklatok történetét bemutató állandó kiállítás kap helyet. A kiállításon végighaladva a főlépcsőn juthatunk vissza a megérkezés színhelyére, a kapualjba. A vendégek megtekinthetik a zarándokszállás nyitott udvarát és felmehetnek a felső kertbe, a kápolnába. Az épület, az udvar és a kert bejárása során maradandó, Pécshez kötődő élményekkel gazdagodhat minden látogató. A zarándokok megérkezésük után a kapualjban lévő adminisztrációs pultnál regisztrálhatnak, érvényesítik zarándok-igazolványukat és elfoglalják szálláshelyüket. Itt-tartózkodásuk alatt természetesen ők is megtekinthetik a kiállításokat.
Tervem fő motívuma az udvar keleti és nyugati oldalán elhelyezett, egy-egy kétszintes épülettömeg. A teljes magasságot átfogó pengeszerű pillérek alatti árkádok különleges atmoszférát teremtenek, felidézik a kolostorok zárt, befelé forduló, kerengővel övezett udvarát. Mindkét épülettömeg egyszerű formálású, fesztávolságuk a lehető legkeskenyebb, amiben még éppen elfér a kívánt funkció. A falak és a koporsófödém monolit vasbeton szerkezete a belső oldalon látszó betonfelületként jelenik meg, erre kívülről hőszigetelés kerül, majd a külső héjat átszellőztetett, szerelt beton homlokzat, illetve faburkolat alkotja.
A zarándokszállást, kiállítást és kápolnát magába foglaló zarándokközpont szervező ereje az udvar. A meglévő épületek mellett az újakat szabadonállóan telepítettem, felvállalva ezzel azt, hogy az egyes épületszárnyakat az udvaron keresztül, a szabadban közlekedve kell megközelíteni. Úgy érzem, ez nem idegen a zarándok életformától.
A meglévő épületállomány megmaradó szárnyai a zarándokközpont szerves részét képezik. A zarándokszállás három épülettömegből áll. A középső, a meglévő barokk kerti pavilon a közösségi funkciókat foglalja magában. Felújítása során a falak talajnedvesség elleni szigetelést, hőszigetelő vakolatot és festést kapnak. A belső átalakítás legfontosabb eleme a meglévő fafödém kibontása, ezzel megfelelő légtér biztosítása a közösségi funkciók számára. Így a fedélszék faszerkezete is látható lesz. Ebben az épületszárnyban kap helyet a melegítőkonyha, valamint az ebédlő, ahol közös asztalnál lehet étkezni és beszélgetni, együtt tölteni az időt. Az ebédlő nyugati falának nagy egybefüggő felülete üzenőfalként várja az itt megszálló zarándokok másoknak, az őket követőknek szóló üzeneteit. A nyílászárók és a bútorok tölgyből készülnek. A közösségi lét kiszolgálója és indukálója a berendezés. Az ételek készítése is egymással szembe fordulva történik, egy-egy sziget körül. Közben alkalom nyílik a kapcsolatteremtésre, beszélgetésre. Az ebédlő berendezésénél az volt a célom, hogy ne kis csoportokban, négy-hat fős asztaloknál fogyasszák el a zarándokok az ételüket, hanem közösségben, egy nagy asztalt körülülve, közben elmesélve az aznap történteket, átélt élményeket.
Az udvar keleti felében áll a cellaház, ahol a szerzetesi cellák puritánságát idéző egyéni hálófülkék találhatók, valamint egy mozgássérülteket kiszolgáló, háló-fürdő együttes. A cellákban a járófelületek viaszolt ipari padló burkolatot kapnak. A hosszfalak és a mennyezet, illetve az emeleten a koporsófödém látszóbeton szalagként burkolja körbe a szobát. A végfalak és a válaszfalak fehérre vakoltak. A nyílászárók és a bútorok itt is tölgyből készülnek. A fürdők padlója és fala egyaránt fehér mozaikkal burkolt.
A cellaházzal szemben áll a dormitórium épülete, ahol egyetlen közös térben huszonnyolcan tölthetik az éjszakát. Ennek alagsora ad helyet a közös fürdőnek, illetve a mosó-szárító helyiségnek. A vizes helyiségek padlója és fala itt is fehér mozaikkal burkolt, a mennyezet látszóbeton felületű. A mosdók öntött beton vályúk, a bútorok az ablakokhoz hasonlóan tölgyből készültek.
A kertről
A telek tengelyén továbbhaladva jutunk fel a kertbe, amelynek északi végében áll az eredeti funkciójában helyreállított üvegház, ahol a kertet tavasztól őszig díszítő egzotikus növényeket teleltetik, felidézve ezzel a hajdani gazdag barokk kertkultúrát. A felső kertben az udvarhoz képest megfordul a burkolt és zöld felületek aránya. Ez a tér a meditáció, az elvonulás, a lelki feltöltődés, a teljes kikapcsolódás helye. Növényállományát olyan mediterrán klímát kedvelő növények alkotják, amelyek jól érzik magukat a pécsi éghajlaton (füge, naspolya, gránátalma, mandula), egyúttal érzékeltetik és hangsúlyozzák Pécs különleges atmoszféráját. Helyet kapnak itt a kolostorkertekben honos gyógynövények is, amelyekből frissítő, vagy akár gyógyító főzet készíthető az arra rászorulók számára. A tervezett vízfelület - a narancsházhoz hasonlóan - szintén a barokk kertek fontos eleme.
A kápolnáról
A telek utcáról induló, kővel burkolt tengelye végigvonul a kerten is. A kert középvonalában áll a kis kerti kápolna, egy végtelenül egyszerűen megfogalmazott monolit vasbeton szerkezetű épület. Mindössze egy körbefutó betonszalag, amely a kert légteréből kijelöl néhány köbméternyi részt, ahol imádkozni, meditálni, megpihenni lehet. Fedett, de nyitott, emberléptékű tér, ahol nem lehet teljesen függetlenedni a környezettől, az időjárástól. Ahogyan végig a zarándokút során, szoros kapcsolatban marad a zarándok és a természet.
A kápolna északi végfalát öt centiméterrel eltartottam az épülettömegtől. Az így létrejövő résen a felkelő és lemenő nap súrlófénye rajzolja ki a falba mélyített keresztet. Az oldalfalakban kiképzett mélyedésekben mécseseket lehet gyújtani, belsőben néhány egyszerű, betonból és fából szerkesztett szék szolgálja a pár perces megpihenést. A kápolna járófelülete megegyezik a környezetével, ezzel is erősítve a környezet és a kápolna kapcsolatát.
Úgy gondolom, a zarándokszállás segít a vándoroknak regenerálódni, fizikai és szellemi értelemben egyaránt. A pécsi szálláshelyen találnak félrehúzódásra alkalmas zugot éppúgy, mint közösségi életteret. A több mint háromszáz éve épülő-változó ingatlan életének olyan korszakába érhet, amely méltó korához, múltjához, és hosszú távra meghatározza jövőjét.
tervező: Dányi Tibor Zoltán
konzulens: Tamás Anna Mária
látványok: Gerse Dani
Kapcsolódó oldalak:
