Panorámasziget a Dunán
Munkám alapötlete szakdolgozat-írás közben bontakozott ki, amikor a rakpartok építéstörténetét, korábbi és mai állapotait vizsgáltam. A Margit híd középpillérénél elhelyezett mesterséges sziget, kilátó és kávézó az „árral szemben úszva” bukkan ki a vízből, hogy Budapest legszebb panorámáját mindenki számára hozzáférhetővé tegye.
Bonta Gáspár diplomaterve.
munkám alapötlete szakdolgozat-írás közben bontakozott ki, amikor a rakpartok építéstörténetét, korábbi és mai állapotait vizsgáltam. felfigyeltem a vízpart kihasználatlanságára és a Duna kivételezett helyzetére a városban. elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen építmény lenne alkalmas és hol, nagy számú ember befogadására, a víz közvetlen közelségében. összegyűjtve azokat a kulturális és szórakoztató funkciókat, amiket a tervben szerettem volna ilyen módon elhelyezni, arra a döntésre jutottam, hogy a legalkalmasabb ezeket olyan ponton elhelyezni, ahol a város szépségéből a legtöbb tárulkozik fel.
elkezdtem tanulmányozni a Margit hidat, építésétől az idén nyáron esedékes felújításáig. véleményem szerint innen nyílik az egyik legszebb panoráma Budapestre. emellett érzékeltem egy furcsaságot a híd szögtörésében, érzékeltem egy hiányt a középpillérnél nyíló kilátás kihasználatlanságában és egy feszültséget a majdnem összeérő pillérben és szigetben. később az OCTOGON tematikus mellékletében találtam erre a helyszínre terveket, Schulek Frigyestől Finta Józsefen át Erick van Egeraatig.
kifejezett célom volt itt olyasmit létrehozni, ami 'árral szemben' úszik, kibukkan a vízből és budapest legszebb panorámáját teszi közzé. egy zöld szigetháton bukkan így ki az épület, amely formálásában a környezet nem mint stílust, milyenséget meghatározó tényező, hanem mint egy nagyobb terv többi igazítandó részlete vesz részt. teljesen máshogy beszél ez az épület, mint bármilyen eleme az épített környezetnek, de - szándékom szerint - kapcsolódását és illeszkedését a formai kötődés, a mai és jövőbeli igényeknek szentelt funkcionalitás és a Dunához való tiszteletteljes, érzékeny viszonyulás teremti meg.
végeredményként a Margitsziget déli végét 230 méterrel a mederbe meghosszabbítva létrejött egy keskeny hosszúkás új szigetvég, megfelelve a vízszabályozási, hajózási, áramlástani követelményeknek, valamint annak az általam kitűzött célnak, hogy egy víz közeli, város közeli helyszín létesüljön a tervem számára. természetesen a felsorolt követelmények mellett elsősorban a Dunát és vízállásait kellett figyelembe vennem, hogy az épület és környezete megfelelően tudjon reagálni a Duna erős gesztusaira.
ezért egy olyan geometriát láttam jónak alépítmény gyanánt, ami folytatja a Margitsziget kontúrját és szintjét, kiemeli a középpillért és az árvízszint fölé emeli az építményt. így jött létre egy olyan terep, amely az év nagy részében száraz lábbal elérhető, de árvíz esetén önálló szigetté változik a Dunában. ezekhez az íves lankákhoz és a környezet erős, dinamikus vonásaihoz igazodva született meg az építmény tömege, formája. majd úgy helyeztem bele a blokkokat ebbe a testbe, hogy funkciójuk ellátása mellett a passzázs-szerű épületben szabad mozgást és kilátást biztosítsanak. így választottam szét tömör és átlátszó tömböket, később pedig az egységen belül külön kezeltem a belső térszerkezetet, az épület statikai vázát, a nagy átlátszó felületeket és az egészet lefedő, egységes héjat. ezzel kaptam egy olyan konstrukciót, amely kívülről masszív, mégis úszik, belülről szintén merev, mégis átjárható.
a megközelítés és a belső közlekedés szerint logikailag összefűzött blokkok egy zömök középső tömbben kulminálódnak, ahol a vendéglátó funkciókat kiszolgáló konyha, kiállítótér, vetítőterem és egy, az épület legmagasabb pontján elhelyezkedő rendezvénytér kap helyet. a vetítőterem helytörténeti indíttatású, elképzelésem szerint itt egy valós időben felvett képre rámaszkolt történelmi kisfilm látható, a város keletkezése, felépülése ebből a szemszögből, három dimenzióban.
több helyen keskeny teraszok hasítanak keresztbe a belsőben, ezekről szemlélhetjük a két oldalt, vagy átlátunk a belső téren - esetleg megpihenhetünk. maga az épület 110 méter hosszú és 10 méter széles, legmagasabb pontja pedig 14 méterrel van az alépítmény felső síkja fölött, ami alig 2 méterrel van a híd járószintje fölött. ezzel a kilátás a hídról sem szűnik meg. az épület külső burkolatának víz-közeli és történelmi indíttatásból egyaránt eozinmázas pirogránit táblákat terveztem, amelyek különleges színeikkel és fénytöréseikkel reagálnak a víz folyton mozgó felületére. a nagy nyitott üvegfelületek rétegelt edzett üvegek táblásítva, a rétegek között az átlátszó és az áttetsző közötti fóliákkal.
nyilvánvaló, hogy mérnöki oldalról milyen hihetetlen energiákat igényel az alépítmény, az alapozás, mennyi anyag szállítódik ide, mennyi mederkotrás, micsoda gépészeti trouvaille-ok, milyen tűzrendészeti, konyhatechnológiai nehézségek adódhatnak. világos, hogy hihetetlen energia és időbefektetést igényelne -
de azt gondolom, ez budapest legszebb panorámája.
Bonta Gáspár MOME
témavezető: Nagy Tamás DLA
konzulens: Janáky István DLA
opponens: Kalmár László
adatszolgáltatás:
AZ EREDETI, A DUNA BUDAPESTI SZAKASZÁT ÁBRÁZOLÓ RAJZOK A MÛ-HELY ZRT. TULAJDONÁT KÉPEZIK, A MARGIT HÍD JELENLEGI ÉS REKONSTRUKCIÓS ÁLLAPOTÁT ÁBRÁZOLÓ RAJZOK PEDIG A FŐMTERV ZRT., A PONT-TERV ZRT., VALAMINT A CÉH ZRT. TULAJDONÁT KÉPEZIK.
köszönet: Rédly Lászlónak (Tér-Terv), az OCTOGON magazinnak, Németh Attilának (FŐMTERV) és Teleki-Nagy Krisztiánnak
